Nappali csillag az ernyős sárma

A hegyvidéki kertekbe már akkor megtelepedett a sárma, amikor még vadvirágként ismerték, és nem érdeklődtek utána a hobbikertészek. Azóta is sok örömet szerez a kerületieknek kedves virágaival.

Az ernyős sárma tudományos neve (Ornithogalum umbellatum) alapján madártej lenne, de erről mi a konyhában a népszerű desszertre, a kertben pedig a kutyatej nevű gyom(ok)ra gondolnánk. A sárma név viszont legalább nem jelent mást, mint egy a Hegyvidéken is őshonos, lágy szárú, tavaszi virágot, amely nappal kinyíló csillagvirágokat nevel. A halványzöld csíkkal díszített szirmok érdekessége, hogy borús időben, esőben és estefelé becsukódnak.

A sárma a másfél-két centiméteres, fehér hagymáiból hajt ki, általában már márciusban. Keskeny, viaszos felületű, arasznyi hosszúságú leveleit fehér csík teszi még látványosabbá. Tövenként 15-20 virága alacsonyan, gazdag fürtbe rendeződve nyílik. Az igazi látványosság nem is egy sárma, hanem az évek alatt elterjedő telepek sűrű virágszőnyege. Ilyen tömegben az illatuk is jól érezhető, és a tekintetek mellett hatékonyan vonzzák a beporzó rovarokat is.

Különlegessége, hogy ha nem telepszik meg magától a kertünkben, akkor igen nehéz beszerezni. A kertészetek tucatjával kínálják a szép, de nehezen gondozható rokon fajokat, ám a legközönségesebbet nemigen tartják.

Pedig a sárma kifejezetten szereti a meszes talajt, nem károsítja sem a nyári meleg, sem a szárazság, így ideális dísznövénynek számít. A tavaszi esők hatására kihajt, a lomb nélküli fák alatt sütkérezve virágzik, és tokterméseiben magot is nevel, mire a legtöbb dísznövény még csak a bimbóit nevelgeti.

Szaporításának legcélravezetőbb módja, ha a szomszédságból kérünk néhány hagymát, és megvárjuk, amíg nálunk is elterjed. A hagymákkal viszont óvatosan bánjunk, és mihamarabb ültessük el azokat, mert kis dózisban szívpanaszok és fekélyek gyógyítására használt alkaloidjai kellemetlen mérgezést okozhatnak.

B.