Túlszaporodott a vaddisznóállomány
Azoknak, akik zöldövezetben laknak, egyre gyakrabban adatik meg a vaddisznókondákkal történő találkozás „élménye”. Bár alapvetően szelíd állatokról van szó, sokan tartanak tőlük, és persze azok sem örülnek, akiknél a szépen gondozott kertet túrják fel akkurátusan. Nagyszámú jelenlétüknek közegészségügyi kockázatai is vannak, ami miatt szükség lenne az állományuk csökkentésére.
Mi, emberek, nagyban hozzájárulunk ahhoz, hogy a vaddisznók jól érezzék magukat a kertvárosi környezetben. Vannak, akik – felelőtlen módon – szándékosan etetik őket, például azért, hogy néhány jó fotót készíthessenek róluk. Mások akaratuk ellenére szoktatják ide az erdőlakókat, akár úgy, hogy rengeteg ételmaradékot dobnak ki az utcai kukákba – ezeket aztán könnyen kiborítják az állatok.
A zöld területekre kihordott fűkaszálék, ami komposztálódik, szintén idecsábítja a vaddisznókat, hiszen abból számtalan számukra ínycsiklandozó falatot, például csigákat, gilisztákat túrhatnak ki maguknak. A kondák szívesen bejárnak a rendszeresen öntözött, locsolórendszerrel ellátott kertekbe is, amik dúskálnak az apró talajlakókban.
A legtöbb kertbe igen könnyen bejutnak a vaddisznók, mert sok helyen csak a szép utcai kerítésre fordítanak figyelmet a tulajdonosok, a hátsó részekkel kevésbé foglalkoznak. Pedig rengeteg bosszúságtól kímélhetnék meg magukat, ha minden oldalon gondoskodnának a megfelelő minőségű kerítésről – a legegyszerűbb, ha csomózott vadhálóval veszik körbe a kertet.
Mivel ideális feltételeket teremtünk ahhoz, hogy a vaddisznók a szomszédjainkká váljanak, az állatok jelentős része ma már nem is az erdőben, hanem a lakóterületeken él. Ezt igazolja a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének közös kutatása, amelynek során GPS-nyomkövető nyakörvet helyeztek több befogott egyedre. A vizsgálat kimutatta, hogy létezik egy olyan vaddisznó-populáció, amelyik már el sem hagyja a belterületet, mivel megfelelő mennyiségű vizet és táplálékot, továbbá elegendő búvóhelyet talál a házak között.
Azzal együtt, hogy – akarva vagy akaratlanul – a kertvárosias övezetekbe szoktatjuk a vaddisznókat, az itt élők közül sokan félnek a nagy testű állatoktól. Ezek persze csak rendkívül ritkán támadnak, hiszen alapvetően békés, félénk természetűek, bár az is kétségtelen, hogy az urbanizálódásuk miatt egyre kevésbé tartanak az emberektől. Főként a póráz nélkül sétáltatott kutya okozhat gondot, ha rátalál egy vaddisznócsaládra. A malacait védelmező koca ugyanis rátámadhat az ebre, az pedig a gazdáját hozhatja veszélyes helyzetbe, amikor visszaszalad hozzá.
A túlszaporodó vaddisznóállomány tehát számos kellemetlenséget okozhat a kertes házban élőknek, és elvétve olyan helyzetek is adódhatnak, amikor veszélyessé válhat egy kifejlett disznóval való találkozás. A leírt problémáknál azonban jóval nagyobb súlyúak a közegészségügyi kockázatok. Ezek az állatok jelentős arányban fertőzöttek afrikai sertéspestissel (ASP), a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal adatai szerint Buda és agglomerációja az ország legfertőzöttebb területei közé tartozik.
Az ASP ugyan nem jelent ránk közvetlen veszélyt (szemben a tbc-vel, valamint számos parazitás betegséggel, amik szintén előfordulnak a vaddisznóknál, és az emberre is átterjedhetnek), ám a kór komoly pusztítást tud okozni a házi sertések között. Épp emiatt, az Európai Unió irányelveit követő hazai szabályozás alapján, a járvány megfékezése érdekében Magyarországon is el kell érni a 0,5 vaddisznó/km² állománysűrűséget. Ettől itt, a XII. kerületben, ahol tucatjával élnek gyakran 25-30 tagú kondák, jelenleg igen messze vagyunk.
Az ASP az oka annak, hogy az önkormányzat nem tudja a régebben alkalmazott módszerével csökkenteni a XII. kerületi vaddisznóállományt, a járvány miatt ugyanis 2019 óta már nem lehet elszállítani a befogott állatokat a Budapesten kívüli, erdei vadaskertbe. Amióta megszűnt ez a lehetőség, egyre nagyobb problémát okoz a túlszaporodó állomány, ezért az önkormányzat új vezetése szakemberek bevonásával keresi a megoldást a járványügyi előírások teljesítése és a sokasodó lakossági panaszok kezelése érdekében.
A helyzet nem egyszerű, hiszen az állomány ritkítására van szükség, amit az önkormányzat humánus eszközökkel szeretne megvalósítani. A kerület vezetése megvizsgálta azt a többek által javasolt ötletet, miszerint a befogott vaddisznók számára létre kellene hozni egy vadasparkot a Hegyvidéken. A javaslatot azonban a szakemberek nem támogatják, mert ha egy viszonylag szűk területen összezsúfolnák az állatokat, azok gyorsan megfertőznék egymást. Azt, hogy egy élő vaddisznó fertőzött-e ASP-vel, sajnos csak olyan mintavételi eljárással lehetne teljes bizonyossággal megállapítani, ami fertőzés nélkül is az állat pusztulását okozná.
-vá