Visszatért a Jókai Klubba a Budapest Musical Iskola
A koronavírus-járvány a Budapest Musical Iskola működését is megnehezítette, olyannyira, hogy egy időre máshová kellett költözniük a diákoknak és mentoraiknak. Most viszont már újra a Jókai Klub az otthonuk, a hely, ahová 2016 óta tartoznak. Az iskola tavalyi éve sikeresen zárult. A Flashback című egyfelvonásos darabjuk kategóriájában 1. helyezést ért el a XXII. Országos Táncjáték Fesztiválon. Úgyhogy volt miről beszélgetni Finta Gábor táncművésszel, az iskola művészeti vezetőjével és Németh Krisztina művészeti menedzserrel.
– Az, hogy a járvány és az ideiglenes elköltözés sem törte meg a lendületüket, azt is jelenti, hogy erős mag alakult ki és maradt meg az iskolában?
Finta Gábor: Igen, hiszen sok gyerekkel akkor már több éve együtt dolgoztunk. A pandémia idején sem pihentünk, hanem videókat forgattunk olyan helyeken, ahol lehetett, például a reptéren. Nagyon nagy öröm számunkra, hogy van olyan tanítványunk, aki már a legeslegelső órákon részt vett, és a mai napig velünk tart.
– Bár a nevében musicaliskola, ez talán nem fejezi ki azt a sokrétű foglalkozást és munkát, amit a gyerekekkel, valamint kamaszokkal és fiatal felnőttekkel végeznek.
Németh Krisztina: A képzéseink a 8 és 25 év közötti korosztálynak szólnak, és egy komplex előadó-művészeti tehetséggondozó program szerint működünk. A Nemzeti Tehetség Program támogat minket, ennek köszönhetően tudunk ennyi kiscsoportos vagy egyéni, versenyfelkészítésre is alkalmas ének- és táncórát biztosítani tanítványainknak olyan kiváló mentorokkal, mint például Gábor, vagy Pánczél Klaudia énekmester, továbbá ezért tudjuk megvalósítani élményalapú tantervünket. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a tréningek mellett színházi és audiovizuális produkciókat alkotunk, közös színházlátogatásokat, külföldi csereutakat szervezünk. Ezek nem pusztán élményszerzés céljából valósulnak meg, hanem az előadó-művészettel komolyan foglalkozni kívánó diákjaink portfólióit is gazdagítják, ezekkel segíthetjük a kimagasló tehetségeket karrierjük beindításában. Büszkék vagyunk arra, hogy van olyan volt diákunk, aki már hivatásos előadó-művészként dolgozik, vagy szakirányú professzionális intézményben tanul.
FG: Lehet, ez kicsit furcsán hangzik, de mi a tánc és az éneklés mellett kreatív gondolkodásra tanítjuk a gyerekeket. Támogatjuk őket abban, hogy önállóan alkossanak, egyenrangú félként tekintünk rájuk.
– És kreatívak a mai gyerekek?
FG: Bizony, azok! Sok jó ötlet származik a fiatalabb generációtól, jól tudunk velük együttműködni csapatmunkában. Megtanítjuk őket improvizálni, fejlesztjük az önismeretüket, a kifejezőkészségüket; ebből építkeznek, és így születnek érdekes, izgalmas dolgok.
NK: Az biztos, hogy a mai gyerekeknek, kamaszoknak határozott elképzeléseik vannak, már nem feltétlenül követik az utasításokat. Sokfajta tréning létezik, mindenkit rá lehet venni, hogy alkalmazkodjon a tantervhez, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy ezt ő mennyire élvezi, és mennyire tudja kibontakoztatni önmagát, a tehetségét. Mi arra törekszünk, hogy azok, akik itt vannak, boldogok legyenek, élvezzék, amit csinálnak. Ettől egyébként magabiztosabbá is válnak.
FG: Fontos hangsúlyozni, hogy azok, akik hozzánk járnak, nem feltétlenül rendelkeznek a táncosi lét minden adottságával, nem mindenkinek jó a hallása vagy a hangja, de egyénre szabottan meg tudjuk találni, ki hogyan és miben tud a legjobb lenni. A mi gyerekeink szeretik a táncot, szeretnek énekelni, színpadon lenni, megmutatni magukat, és ily módon kiteljesedni.
– Ennek ellenére, vagy talán épp emiatt sikeres csapattá váltak, folyamatosan jó helyezéseket érnek el versenyeken, és fellépésekre is hívják önöket.
FG: Mostanra már eljutottunk arra a szintre, hogy felkérésekre produkciókat hozunk létre, kerületi eseményeken és máshol is. Például az UNICEF Magyarország klímakonferenciájának a megnyitóján is felléptünk, április végén pedig a MÜPÁ-ban mutattuk be az egyik táncjátékunkat. Ezek az események adják az igazi élményt a tanítványainknak; az, hogy egy telt házas teremben elénekeljék azt a dalt, eltáncolják azt a koreográfiát, amit tudnak. Keressük ezeket a lehetőségeket, alkalmakat, és valóban egyre sikeresebbek vagyunk, díjakat nyerünk, ami egyben visszajelzés is arra, hogy jól végezzük a munkánkat. A gyerekek lelkesedése, tudása, az odafigyelésük, a szorgalmuk a legjobbak közé emeli őket.
– Önök a magánéletben egy párt alkotnak, és az utóbbi időben megváltozott az életük, szülők lettek, a kislányuk már hatéves. Ő is táncol?
NK: Ötéves volt, amikor már részt vett egy versenyprodukcióban. Természetesen a lehetőségekhez képest próbáljuk bevonni őt a táncba, de mivel még kicsi, csak mértékkel. Nagyon élvezzük a szülőséget, ez még több lelkesedést ad, emellett persze sokkal elfoglaltabbak vagyunk, mint korábban: versenyek, fellépések a gyerekekkel, nyári intenzív kurzusok, rengeteg felkészülés, tervezés.
– Mennyire változtatta meg a szülőség a tanítványokkal való kapcsolatukat?
FG: A szülőkkel biztos megértőbb lettem. Én abban hiszek, hogy a siker elérésének receptje a minél több gyakorlás megfelelő kezek között. Mi mindenkivel egyénileg foglalkozunk, pont emiatt, mert így hozhatjuk ki a legjobbat a gyerekekből. Ezt pedig nem lehet úgy elérni, ha valaki nem aktív az órán, ha hagyjuk lazítani. Szerintem ez az út vezet ahhoz, hogy kiteljesedjen a tehetség, hogy a gyerekek ki merjenek állni a színpadra, bátran vállalják a gondolataikat, önmagukat.
KA.