Riasztó külső, jámbor belső
Három kevéssé ismert bogárcsoportból választhatták ki az év beporzóját az érdeklődők a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület által szervezett szavazáson. Toronymagasan a darázscincérek végeztek az első helyen, ami alkalmat ad arra, hogy jobban megismerjük ezeket a hasznos és ártalmatlan ízeltlábúakat.
Már sokszor írtunk a beporzók fontosságáról, de a méhek és dongók árnyékában talán kevés figyelem irányult a bogarakra, amik a világ „legsikeresebb” rovarcsoportját képezik. A Földön ma mintegy 400 000 bogárfajjal osztozunk, de közülük ha tucatnyit tudnánk felsorolni, pedig az összes élőlényfaj egynegyedét alkotják.
Akinek volt már dolga szarvasbogárral, az tudja, hogy a bogarakat erős kitinpáncél borítja, testüket három részre tagolhatjuk (fej, tor, potroh), és petéből fejlődnek ki, hosszú lárvaállapoton át. A bogarak egyik legnagyobb családjára, a cincérekére ezek a tulajdonságok tökéletesen ráillenek – gondoljunk csak a hőscincérre, netán a havasi cincérre!
A több mint kétszáz hazai cincérfaj megítélése nagyon eltérő lehet. Az erdészek szempontjából a fában járatokat rágó lárvák károsak, míg a természetvédelemben ugyanez a tevékenység pozitívnak minősül. A lábon álló és fekvő holtfák lebontásában fontos szerepet játszanak azáltal, hogy kétéves fejlődésük alatt feltárják a faanyagot, amit így más élőlények is el tudnak fogyasztani. A viráglátogató fajok pedig nektárral és virágporral táplálkoznak, miközben részt vesznek a beporzásban.
A legdarázscincéresebb darázscincér az élénksárga-fekete csíkozású, úgynevezett díszes darázscincér. Nyáron találkozhatunk vele leggyakrabban, főleg tágas ernyősvirágzatú növényeken. A lucernacincér nevéhez méltó módon lucernatöveken időzik, ahol a növény gyökerében fejlődik. Kevésbé szívesen látott vendég a behurcolt amerikai darázscincér, amelynek lárvái gyakran a nyári aszály miatt legyengülő fákat károsítják.
A két tucat darázscincérfajjal nem a faanyagba vájt járatok révén találkozunk, hanem a tavaszi, nyári virágokon, amikre táplálkozni, szaporodni járnak. Nevüket a jellemzően sárga-fekete (vagy legalábbis világos-sötét) színezetükről és a nagy jóindulattal csíkosnak mondható mintázatukról kapták. Ezzel a feltűnő megjelenéssel igyekeznek megtéveszteni a gyengén látó ragadozók közül azokat, amelyeknek már volt rossz tapasztalata darázzsal.
Fontos megjegyezni, hogy a darázscincérnek csak a színe veszélyes, máskülönben a riasztó külső nemes és jámbor belsőt takar. Nyugodtan kézbe vehetjük, de a tüzetes szemrevételezés után engedjük el ott, ahol rátaláltunk.
Ha meggyőződtünk arról, hogy milyen csinos fajok vannak köztük, akkor felvetődik a kérdés: hogyan tudunk segíteni ezeknek a hasznos rovaroknak a Hegyvidéken? Kézenfekvő a válasz: biztosítsunk táplálkozóhelyet számukra, vagyis egyrészt hagyjunk meg a kertben vastagabb fatörzsdarabokat, másrészt ültessünk sok – lehetőleg őshonos – virágot. A kert végében „felejtett” fadarabokban háborítatlanul fejlődhetnek a cincérlárvák (és más rovarok), kikelve pedig a napsütötte virágokon találnak terített asztalt. Ennyi segítséggel megelégszenek a darázscincérek, és – különösen akkor, ha nagyobb rétek, bokros területek vannak a közelben – meg is jelennek a kertben.
B. I.