Ufók szálltak le a hegyen
„Hölgyeim és uraim, ez a legrémisztőbb dolog, amit valaha láttam. Várjanak... valaki felénk kúszik. Valaki – vagy valami. Abból a fekete lyukból két fényes korongot látok előragyogni. Szemek? Arcok? Talán... úristen, valami úgy tekereg elő a sötétből, mint egy szürke kígyó. Majd egy újabb, egy újabb, egy újabb. Olyanok, mintha csápok lennének. Látom a lény testét. Hatalmas, mint egy medve, és fénylik, mint a nedves bőr...”
Orson Welles híres rádiójátéka 1938-ban az egész USA-t megrémítette, a Svábhegyi Jókai iskola diákjait viszont, úgy tűnik, egészen más fából faragták. Az idei digitális napon széles mosollyal közlekedtek az űrlények között, és élték át a kozmoszt csodáit.
A Jókaiban minden évben projektnapra gyűlnek össze a gyerekek, amelyet az ötletgazda, Mikó Sándor informatikatanár szervez, és az iskola HON Alapítványa támogat. A téma ezúttal a világűr volt, és a tanulók mellett az iskola iránt érdeklődő óvodások, valamint a szülők is részt vettek a programon.
Természetesen a dekoráció illeszkedett a tematikához, a gyerekek által rajzolt, festett, félelmetes, néha vicces űrlények és fantasztikus űrhajók méltó kulisszát biztosítottak. Olyan sok alkotás készült, hogy csak egy tízméteres, kifeszített kötélre fértek fel, így aztán – ahogy az egyébként egy valamirevaló idegentől is elvárható lenne – a magasból „figyelték” a történéseket.
Ezekből pedig nem volt hiány. Délelőtt az Utazó Planetárium kupolájában lehetett lenyűgöző látványvilágú ismeretterjesztő filmeket nézni. A kisebbek virtuális utazáson vehettek részt a világegyetemben, míg a nagyok megismerkedhettek az univerzum keletkezésével, és azzal, hogy milyen módszerekkel keresi az ember az élet nyomait a világűr végtelenjében. Közben a nézők másodpercek alatt fényéveket utazhattak egyik galaxisból a másikba, ami akkor is bámulatos teljesítmény, ha mindez a digitális technika segítségével történt – az élmény ettől még igencsak valóságosnak tűnt.
Délután számos érdekesség hangzott el a Föld felé száguldó meteoritokról a Svábhegyi Csillagvizsgáló munkatársainak lebilincselő előadásában. Fockter Zoltán csillagász részletesen beszélt azokról az égitestekről, amik akár elérhetik a bolygónkat, videókat, képeket, sőt egy igazi meteoritot is mutatott. Ebből az is kiderült, hogy a legtöbb meteor egészen apró, de még a nagyobbak is elférnek az ember tenyerében.
Ezzel még nem ért véget a különlegességek sora, a vállalkozó kedvűek egy tíz állomásból álló forgószínpadon tehették próbára magukat. Lehetett űrkorongokat csúsztatni a Naprendszer bolygói felé, díszes űrhajómakettet építeni, űrnapi párosító memóriajátékot játszani, vagy épp versenyezni a bolygókeresőben, hogy ki találja meg hamarabb a Naprendszerben lévő párokat, amiket az űrkockák mutatnak. Volt űrdobáló, az észtorna kedvelői az űr-Logicon, vagy a kis asztronauta furmányos feladványaival tornáztathatták meg az agyukat.
A jövőből a múltba repítették vissza a gyerekeket a 80-as évek komputerei. Olyan korszakalkotó gépeket próbálhattak ki, mint a ZX Spectum, a Commodore és az Enterprise. Az első Xbox is már több mint húsz éve jelent meg, mégis nagyszerű játékélményt nyújtott az űrtémájú kirakósok megoldása az interaktív kijelzőn.
A szórakozás és a kalandozás mellett tétje is volt a csodák felfedezésének, mivel minden állomás teljesítéséért pecsétet kaptak űrnapi menetlevelükbe a fiatalok. Akinek összegyűlt öt ilyen, máris kihúzhatott a zsákból egy 3D nyomtatással készített, egyedi, jókais űrhajókulcstartót, amiből a nap végére mind a 130 darab gazdára talált. Már napközben megindult a „bolygóközi cserekereskedelem”, ugyanis az ajándékok tizenhárom különböző színben készültek, és volt néhány különleges, áttetsző darab, amibe egy kis golyó is el lett rejtve, hogy csörögni tudjon.
A digitális napot egy 14 kérdéses Kahoot! kvíz zárta. Ebből a többi között kiderült, hogy hány rétegű az EMU űrruha, vagy hogy épp most mennyi hold kering a Jupiter körül. Ez utóbbi már csak azért sem egyszerű feladvány, mert szinte naponta találnak egy újat a csillagászok, az ismert holdak száma közelíti a százat.
Amíg a gyerekek szórakoztak és tanultak, szüleik a moziszobában kávé és aprósütemény mellett beszélgethettek, ha pedig közben kedvet kaptak, a játékokat is kipróbálhatták. Egyikük annyira belejött az űrkalandba, hogy az összes pecsétet begyűjtötte.
sm.