Ufók szálltak le a hegyen
„Hölgyeim és uraim, ez a legrémisztőbb dolog, amit valaha láttam. Várjanak... valaki felénk kúszik. Valaki – vagy valami. Abból a fekete lyukból két fényes korongot látok előragyogni. Szemek? Arcok? Talán... úristen, valami úgy tekereg elő a sötétből, mint egy szürke kígyó. Majd egy újabb, egy újabb, egy újabb. Olyanok, mintha csápok lennének. Látom a lény testét. Hatalmas, mint egy medve, és fénylik, mint a nedves bőr...”
Orson Welles híres rádiójátéka 1938-ban az egész USA-t megrémítette, a Svábhegyi Jókai iskola diákjait viszont, úgy tűnik, egészen más fából faragták. Az idei digitális napon széles mosollyal közlekedtek az űrlények között, és élték át a kozmoszt csodáit.
A Jókaiban minden évben projektnapra gyűlnek össze a gyerekek, amelyet az ötletgazda, Mikó Sándor informatikatanár szervez, és az iskola HON Alapítványa támogat. A téma ezúttal a világűr volt, és a tanulók mellett az iskola iránt érdeklődő óvodások, valamint a szülők is részt vettek a programon.
Természetesen a dekoráció illeszkedett a tematikához, a gyerekek által rajzolt, festett, félelmetes, néha vicces űrlények és fantasztikus űrhajók méltó kulisszát biztosítottak. Olyan sok alkotás készült, hogy csak egy tízméteres, kifeszített kötélre fértek fel, így aztán – ahogy az egyébként egy valamirevaló idegentől is elvárható lenne – a magasból „figyelték” a történéseket.Ezekből pedig nem volt hiány. Délelőtt az Utazó Planetárium kupolájában lehetett lenyűgöző látványvilágú ismeretterjesztő filmeket nézni. A kisebbek virtuális utazáson vehettek részt a világegyetemben, míg a nagyok megismerkedhettek az univerzum keletkezésével, és azzal, hogy milyen módszerekkel keresi az ember az élet nyomait a világűr végtelenjében. Közben a nézők másodpercek alatt fényéveket utazhattak egyik galaxisból a másikba, ami akkor is bámulatos teljesítmény, ha mindez a digitális technika segítségével történt – az élmény ettől még igencsak valóságosnak tűnt.
Délután számos érdekesség hangzott el a Föld felé száguldó meteoritokról a Svábhegyi Csillagvizsgáló munkatársainak lebilincselő előadásában. Fockter Zoltán csillagász részletesen beszélt azokról az égitestekről, amik akár elérhetik a bolygónkat, videókat, képeket, sőt egy igazi meteoritot is mutatott. Ebből az is kiderült, hogy a legtöbb meteor egészen apró, de még a nagyobbak is elférnek az ember tenyerében.
Ezzel még nem ért véget a különlegességek sora, a vállalkozó kedvűek egy tíz állomásból álló forgószínpadon tehették próbára magukat. Lehetett űrkorongokat csúsztatni a Naprendszer bolygói felé, díszes űrhajómakettet építeni, űrnapi párosító memóriajátékot játszani, vagy épp versenyezni a bolygókeresőben, hogy ki találja meg hamarabb a Naprendszerben lévő párokat, amiket az űrkockák mutatnak. Volt űrdobáló, az észtorna kedvelői az űr-Logicon, vagy a kis asztronauta furmányos feladványaival tornáztathatták meg az agyukat.
A jövőből a múltba repítették vissza a gyerekeket a 80-as évek komputerei. Olyan korszakalkotó gépeket próbálhattak ki, mint a ZX Spectum, a Commodore és az Enterprise. Az első Xbox is már több mint húsz éve jelent meg, mégis nagyszerű játékélményt nyújtott az űrtémájú kirakósok megoldása az interaktív kijelzőn.
A szórakozás és a kalandozás mellett tétje is volt a csodák felfedezésének, mivel minden állomás teljesítéséért pecsétet kaptak űrnapi menetlevelükbe a fiatalok. Akinek összegyűlt öt ilyen, máris kihúzhatott a zsákból egy 3D nyomtatással készített, egyedi, jókais űrhajókulcstartót, amiből a nap végére mind a 130 darab gazdára talált. Már napközben megindult a „bolygóközi cserekereskedelem”, ugyanis az ajándékok tizenhárom különböző színben készültek, és volt néhány különleges, áttetsző darab, amibe egy kis golyó is el lett rejtve, hogy csörögni tudjon.A digitális napot egy 14 kérdéses Kahoot! kvíz zárta. Ebből a többi között kiderült, hogy hány rétegű az EMU űrruha, vagy hogy épp most mennyi hold kering a Jupiter körül. Ez utóbbi már csak azért sem egyszerű feladvány, mert szinte naponta találnak egy újat a csillagászok, az ismert holdak száma közelíti a százat.
Amíg a gyerekek szórakoztak és tanultak, szüleik a moziszobában kávé és aprósütemény mellett beszélgethettek, ha pedig közben kedvet kaptak, a játékokat is kipróbálhatták. Egyikük annyira belejött az űrkalandba, hogy az összes pecsétet begyűjtötte.
sm.