A magyarok nagy részének fogalma sincs a jogairól
Felmérés készült arról, hogy a magyarok mennyire vannak tisztában a jogaikkal. Kiderült: gyakorlatilag semennyire. A lakosság háromnegyede nem tudja, hogy ha netán letartóztatnák, házkutatást tartanának nála, vagy a hatóságok gyanúsítottként beidéznék egy bűncselekmény kapcsán, mit tehet, és mit nem – mutat rá a Ragány Ügyvédi Iroda és az Opinio piackutató közös, reprezentatív felmérése. Ragány Zoltán ügyvédet, a felmérés kezdeményezőjét kérdeztük.
– Mindjárt beszélgetünk a felmérés eredményéről, viszont arra is kíváncsi vagyok, hogy ön miért volt kíváncsi minderre. Ügyvédként nyilván szakmailag indokolt az érdeklődése, mégis mi motiválta?
– Volt egy előzetes feltevésem, amit végül teljes mértékben alátámasztott a kutatás eredménye. A munkám végzése során azt látom mindennap, hogy az emberek jó része nincs tisztában a legalapvetőbb jogaival, azzal, hogy mit kellene tenniük akkor, ha szembekerülnek a hatósággal. A motivációm az volt, hogy edukáljam a társadalmat, és ha legalább abban szerepem lesz, hogy ezt minél többen megtudják, megértsék, akkor már elérem a célomat.
– Tehát nagyon nem vagyunk tisztában a jogainkkal?
– Nagyon. Sokan nem tudják például, mit jelent az, hogy a hallgatás jogával élni. Ha házkutatást tartanak valakinél, akkor annak a személynek nincs együttműködési kötelezettsége a hatósággal, nem kell azonnal megmutatnia egy esetleges rejtekhelyet. Persze ezzel senkit sem bűnpártolásra buzdítok, vagy arra, hogy bűnt kövessen el, de ha tett valamit, vagy egyáltalán valamiről azt gondolja, hogy az nem volt helyes, akkor tudnia kell, hogy nem szükséges kitárulkoznia és „meztelenre vetkőznie” a hatóságok előtt.
– Most a házkutatást hozta fel példaként, de még mire kérdeztek rá a felmérésben?
- A legfontosabb kérdés az alapvető jogok ismeretével volt kapcsolatos. Említettem a hallgatás jogát. Ha valakit terheltként vonnak be egy büntetőeljárásba, akkor a legalapvetőbb joga az, hogy ne mondjon semmit. Ameddig nem gondolta végig, hogy van-e mondandója, és azt milyen formában kellene előadnia, vagy amíg nincs mellette egy szakértő védő, ügyvéd, addig hallgasson, mert lehet, hogy csak sokkal nagyobb bajba sodorja magát. Sokan úgy gondolják, ha nem szólnak semmit, akkor biztosan azt hiszik róluk, hogy bűnösök. Ez tévedés! A semmit sehogyan sem lehet értékelni, és a büntetőeljárásban megvannak azok a szabályok, amik ezt megfelelő garanciális keretek közt szabályozzák is. Ezt hívják a hallgatás jogának. Alapvető bizonyításelméleti kérdés, hogy a vád bizonyítása a vádlót terheli, a terhelt nem köteles az ártatlansága bizonyítására, merthogy egyébként azt nem is lehet bizonyítani. Az alibi igazolása persze kivétel. A kérdőív kiterjedt arra is, hogy az emberek tudják-e, mit tegyenek akkor, ha például a hatóság őrizetbe venné őket, azaz megfosztaná a személyes szabadságuktól. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy joguk van saját ügyvédet fogadni, és nem kell megelégedniük a hatóság által számukra kirendelt szakemberrel.
– A felmérésből kiderült, hogy kik azok, akik inkább tisztában vannak a jogaikkal, és kik azok, akik nem. Köze van ennek az életkorhoz, az iskolai végzettséghez, a lakóhelyhez vagy a nemekhez?
– Inkább annak van köze, hogy ki hiszi azt, valóban jól tudja, amit tud. Meglepő tény: azok az emberek, akik kevésbé iskolázottak, sokkal inkább gondolják úgy, hogy ők bizony mindent tudnak, mint azok, akik magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. Szintén érdekes, hogy akik a fővárosban élnek, sokkal inkább gondolják úgy, hogy nem tudnak mindent. Megjegyzem, ettől a közvélemény-kutatástól függetlenül mindez egy általános társadalmi trendre is rámutat: minél kevesebbet tud valaki a világ dolgairól, annál inkább gondolja magát „atomfizikusnak”.
– Felmerül a kérdés: mégis honnan kellene tudnia az átlagembernek, hogy mihez van joga, mihez nem? Iskolában nem tanítják.
– Sajnos. Pedig azt gondolom, nem ördögtől való az a gondolat, hogy akár már az általános iskolában, hetedik-nyolcadik osztályban tanítsák az alapvető jogi ismereteket. Ahogy már akkor oktatni kellene például a közlekedési szabályokat. Ez nem játék, mert akár még büntetőjogi következményei is lehetnek a hibás viselkedésnek, döntésnek. Sőt, túl azon, hogy kiszúrok magammal, lehet, hogy valaki mással is ezt teszem. Előfordulhat az is, hogy minden jóindulat mellett elkövetünk valamit, ami később bűncselekménynek minősül. Az embereket nem feltétlenül gonosz szándék vezérli. A jog nem ismerete viszont senkit sem mentesít a felelősség alól. De ha már egyszer netán marhaságot csináltunk, ne törjön kerékbe a pályánk, ne menjen rá az egész életünk! Szóval ez nagyon komplex és összetett kérdés, és tanítani kell minden lehetséges módon és fórumon.
-ka-
A felmérés 2024. október 11–15-ig készült, 1136 fős mintán. Az eredmények országosan reprezentatívak a 16–59 éves korú lakosságra, nem, kor, iskolai végzettség, lakóhely településtípus és régió szerint.