Óda a corbyi anyákhoz
Elnémítható-e a közösség, amely az ipari szennyezés miatt fogyatékossággal születő gyerekeiért küzd a korrupt hatalommal szemben? Az év egyik legjobb minisorozatának főhőse néhány tucat bátor édesanya.
Hogyan kell elkeseredett, ám annál eltökéltebb polgárként harcba indulni a korrupt városvezetés ellen egy nyilvánvalóan eltussolt környezetszennyezés és annak tragikus következményei miatt? Ezt mutatja be a február óta a Netflixen futó Mérgező város (Toxic Town). Az igaz történeten alapuló sztoriból, amelyet az Erin Brockovich brit változataként emlegetnek, a rövid- és dokumentarista filmes Minkie Spiro és az Enola Holmes forgatókönyvét jegyző Jack Thorne készített négyrészes minisorozatot.
Kevés nagyobb ostobaság van annál, mint amikor a hatalom gyermekeik egészségének súlyos károsításával fordít maga ellen édesanyákat, hogy aztán fityiszt mutasson nekik. Így is hangozhatna a corbyi anyák vs. Corby városháza-ügy lényegi rezüméje. A közép-angliai kisváros a 19. század óta régiós acéltermelő központnak számított, jórészt skót vendégmunkások forgatták a csákányt a föld mélyén. Ám a British Steel 1979-ben bezárta a bányát, lapátra téve a környék aktív férfi lakosságának zömét.
Az önkormányzat a sokkból ocsúdva 1984-től komoly rehabilitációs programot indít, elkezdi felszámolni a kitermelés miatt szennyezett területet. Ám az egészségügyi előírásokra anyagi okokból fittyet hányva éveken át nyitott tetejű billenőskocsikkal hordják a városon keresztül a mérgező zagyot. A toxikus sár beszivárog a talajba, a vízbe, kiszáradva mérgező porként hordja a szél városszerte. Hiába veri az asztalt az önkormányzat egészségügyi előírások betartásával megbízott mérnöke, a vezetés előbb csitítja, végül erővel eltávolítja, majd megkezdi eltüntetni a szabálytalanságokra utaló nyomokat.
A városban egyre több a súlyos fizikai fogyatékossággal születő gyerek, egyikük néhány nap után meghal. A csonka kézfejjel világra érkező Connor édesanyja, a nagy- és szabad szájú Susan McIntyre (Jodie Whittaker) az önvádból kilépve felrázza az érintett anyukákat, akik egy helyi születésű, elhivatott jogásszal (Rory Kinnear) szállnak szembe a vádakat tagadó helyhatósággal, amelynek dölyfös helyettes vezetőjét a corbyi születésű Brendan Coyle játssza.
Az édesanyák (Dávid) a bíróság előtt az út szélén hagyott közép-angliai ipari munkásságot is képviselik a corbyi önkormányzattal (Góliát) szemben – társadalmi drámává terebélyesítve a környezetszennyezési ügyet. Státuszukat híven szemlélteti, amikor tréningfelsőben, egy pláza elegáns kávézója helyett egy padon, két doboz Tennent’s sör társaságában vitatják meg az előttük tornyosuló kihívásokat. Ízes skót akcentusuk és a nagytotálok alatt dübörgő brit rock csak még autentikusabbá teszi a sorozatot.
A corbyi anyák tizenkét éven át tartó bírósági ügye az első olyan brit polgári peres eljárás volt, amelynek során összefüggést találtak a légszennyezettség és a születési rendellenességek között. A Netflix méltó emléket állított nekik.
-yb-