Eltűnt hidak nyomában a Hegyvidéken
Egykor több tucat hídon kelhettek át az emberek a Hegyvidéken. Az Ördög-árok patakja ma már a föld alatt csordogál, ám hajdanán a kerület szívében, a felszínen kanyargott, és több híd is átívelt fölötte. Más vízfolyások és árkok is voltak a környéken, ezek felett szintén hidak magasodtak, köztük robusztusabb, kőből, valamint kisebb, fából épültek is. A modern városképben azonban már nem láthatjuk ezeket az építményeket. Korabeli újságcikkek és feljegyzések alapján ezúttal az eltűnt hegyvidéki hidak nyomába eredtünk.
Manapság a Hegyvidéken alig látni hidat, és ami van, az sem víz felett húzódik, hanem leginkább a fogaskerekű pályája, vagy a kocsiutak könnyebb közlekedése miatt épült. Régen azonban, amikor még több patak és vízfolyás is keresztülhaladt a Hegyvidék területén, az élet állandó részét jelentette az árkokon való átkelés.
A 19. században a budaiak úgy tartották, hogy Budának nem a Duna a legfontosabb folyója, hanem az Ördög-árok patakja. Ennek ugyanis mindkét ága Buda határán ered, és a Gellért-hegy tövében torkollik a Dunába. Az egyik ág északról és keletről öleli át a Nagy-Hárs-hegyet, a Petneházy-rét környékén fakad, míg a másik Nagykovácsi felől érkezik a hűvösvölgyi Nagyréthez, ahol a két ág egyesül.
Az Ördög-árok ma is átszeli Hűvösvölgyet, Pasarétet, majd a Riadó utcánál a föld alá bújik, onnan beboltozva halad végig a Városmajor, Maros utca, Vérmező, Pauler utca és az egykori Horváth-kert vonalán a Dunáig. Évezredeken át formálta a Hegyvidék tájadottságait.
Zsolnay László régész feltételezése szerint a Vérmező lapos területe a bronzkorban akár halastó is lehetett, mivel ezt a domborzati viszonyok is alátámasztják. A középkorban a budaszentlőrinci pálos kolostor miatt (amely a mai Szépjuhászné közelében található) Hűvösvölgy és Pasarét a Pálvölgy nevet viselte, az Ördög-árok vizét pedig eredetileg Pálvölgyi-pataknak, vagy Szent Pál patakjának hívták. Sajnos arról nem maradt fenn adat, hogy miként változott a név Szent Pálról Ördög-árokra, de valószínűleg az egykor kristálytiszta vizű patak az évszázadok során egyre szennyezettebbé vált, így alakult át az elnevezése.
Miután 1686-ban a törököket kiűztük Budáról, megkezdődött a mai Krisztinaváros gyors beépítése, és a patak lassan Buda egyik legrettegettebb veszélyforrásává vált. A Vasárnapi Újság az 1872. november 10-i számában így fogalmaz: „…a titokzatos nevet viselő ördög árka semmi más, mint a hidegkúti lapályon összegyülekező vizek levezetésére szolgáló csatorna, mely már alkalmasint a rómaiak idejében is ezt a szolgálatot tette, s hivatásának fontossága mellett is századokon át annyira el lőn hanyagolva, hogy a benne levő bűzös iszap, s az ebből eredő egészségtelen kigőzölgés valóságos nyílt sebet képezett Buda városnak különben regényes fekvésű területén, sőt némely utczáin is, melyeken keresztül a Dunába szakad. Alkalmasint ebbeli tulajdonságának köszöni nevét is.”
A patak partján felhalmozódó hulladékhegyek patkányoknak és a kolera kórokozóinak adtak otthont, ráadásul a vize számtalanszor kiáradt, ellepte a környéket, így a város végül a beboltozása mellett döntött. Mielőtt azonban ez megtörtént volna, számos kő- és fahíd ívelt át felette.
A Miller–Binder-féle 1760-as térképen az Ördög-árok tabáni részén öt kis híd látható. Egy a Rác fürdő előtt, egy a görögkeleti temető északi végénél, kettő ezektől északra, valamint egy a várból a Kéményseprő-kápolnához vezető úton. Azt is tudjuk, hogy a Tabán és Krisztinaváros határán lévő hídon 1791 őszén nagyobb felújítási munkák zajlottak, mert a régi építmény boltozatát annyira tönkretette egy felhőszakadás, hogy le kellett bontani. Az újat két öl szélesre és ugyanolyan magasra tervezték.
Egy 1786 körüli felmérés az Ördög-árok Városmajortól Dunáig tartó szakaszán hat kőhidat és két fahidat állapított meg, utóbbiak a Városmajornál álltak. Talán ezek közül az egyiket festette meg Barabás Miklós.
Az Ördög-árkon átvezető Szent János híd Nepomuki Szent Jánosról kapta a nevét. Érdekesség, hogy az Ördög-árok összes kőhídján állt egykor egy-egy Szent János-szobor, ami nem véletlen, hiszen Nepomuki Szent Jánost a 14. században Prágában egy hídról vetették a Moldvába, mert nem árulta el a gyónási titkokat. Német és cseh telepesek hozták magukkal a kultuszát Budára. Feljegyzések szerint még a Budát Pesttel összekötő hajóhíd közepén is állt egy fából készült Szent János-szobor. A tizenhárom hídból ma már csak egy maradt fenn, a II. kerületben, a Páfrány út és a Vadaskerti utca kereszteződésénél, ám sajnos a szobrok közül egy sem élte túl az idő viharait.
Az Ördög-árokhoz visszatérve: a Generális kaszálónál vagyis a mai Vérmezőn három hidat emlegetnek a források, de több magánember házánál is voltak kis hidak, egyes helyeken pedig csak fapallókon lehetett átkelni. A térképekről kivehető, hogy ezek az építmények érthető módon folyamatosan gyarapodtak, ahogy a benépesülés egyre nagyobb mértéket öltött. Az 1873-as térképeken már azt látjuk, hogy csak a Városmajorban tíz híd vagy átkelő van az ott folyó Ördög-árok fölött.
A sok nehézség, bűz és áradás miatt a patak beboltozását már az 1870-es években megkezdték. A Pesti Napló 1870. december 17-i számában ez olvasható: „Több előterjesztett tervezet után a tanács végül a technikai osztály tervezetében állapodott meg, melynek terve szerint az ördögárok az Ecce-homo réten (a Városmajor mai része, itt áll a fogaskerekű alsó végállomása – a szerk.) lévő híd mellett kezdődve, mostani ágyától elfordíttatik, a városmajor északkeleti szélén tovább folytattatik, és földalatti vezetés által a Christenféle tégla kemencze (a mai Széll Kálmán tér – a szerk.) medenczéjébe vezettetik. Innét a boltozott csatorna vagy az országúton a proviant-téren keresztül, vagy talán az ötpacsirta-utczán át a Duna felé vezettetik és ebbe beleömlik. E terv a budai magistratushoz fog terjesztetni.”
Az Ördög-árok patakjának Dunától az egykori Horváth-kertig tartó beboltozását 1872-ben fejezték be, majd az 1875-ös katasztrofális áradás miatt az 1880-as években a Városmajorban is megkezdődtek a munkálatok. A 19. század végére a Vérmezőnél található szakaszt – amely akkor katonai gyakorlótér volt – terelték a föld alá. Az első világháború idejére befejeződött a Városmajor rendezése, majd az 1930-as években a Riadó utcáig jutottak el, ahol ma is megtalálható az a hatalmas csatorna, ami az Ördög-árok vizét a Dunába vezeti.
Érdekesség, hogy a Városmajori Jézus Szíve-plébániatemplom harangtornyát 1936-ban, egy árkádsorral összekötve, kissé távolabb helyezték el a templomtól, mivel az épület mellett, a föld alatt fut az Ördög-árok patakja. Az Ördög-árokba 1942. szeptember 15-én bomba csapódott be, ennek helyén később Antal Károly Szűz Mária-szobrát állították fel, amely alatt a mai napig is folyik a patak. A hírhedt víz beboltozott részét utoljára a Déli pályaudvarnál lévő metró építésénél lehetett látni az 1970-es években.
Természetesen a környező nagyobb árkok felett is íveltek hidak, ilyen volt a Németvölgyi-, a Szendi- és Csörsz-árok. Ahol a Törpe utca és a Böszörményi út belefut a mai Apor Vilmos térbe, ott egykor a Németvölgyi-árok (sok helyen: Csörsz-árok) folydogált az út mellett. Fölötte két híd is állt: az egyik a Törpe utca végén egy kisebb, kőből készült építmény volt, amely már az 1700-as évek végén fel volt tüntetve a térképeken, míg a Böszörményi út végén, ahol a villamossín elkanyarodik, egy komolyabb, vasból és kőből épített híd állt. Valószínűleg az 1902-ben elinduló villamos vonalának egy terhelést jól bíró hídra volt szüksége.
Nagyon ritkán találunk ezekről a régi hidakról korabeli fotót, mivel a legtöbb árkot az 1900-as évek elején befedték. Szerencsére a Böszörményi útiról nemcsak felvétel, hanem grafika is fennmaradt egy különleges kiadványban 1913-ból. Mint a Magyar Tanítóképző című lap 1913. december 1-jei számából kiderül, a gyerekeket úgy tanították földrajzra az iskolában, hogy bejárták velük a környéket, miközben ők lerajzolták és lejegyezték a tapasztalatokat, lemérték a távolságokat. Ezzel akaratlanul is hatalmas segítséget adtak az utókor számára az egykori két híd rekonstruálásában, és „megmentették” az érdekes információkat. Az alábbiakban ezekből a leírásokból idézünk.
„Délnek indulunk a Törpe-utcán, 150 lépés után jobbra kanyarodik a Zsámbéki-utca. Pali felrajzolja ezt a pontot s a nyugatnak haladó Zsámbéki utcát. Vizsgáljuk meg a Törpe utcát. Kaparjuk fel késsel a kocsiutat. Puha, földes, nincs kő. […] Tovább megyünk délre. Számláljuk 150... 250 lépés. Hídon állunk. Árok. Mire való ez a híd? (Hogy az emberek átmehessenek a Csörsz-árkán.) Kell-e itt híd, hiszen nincs víz az árokban? Mikor folyik itt víz? (Nyáron, mikor zivatar van.) Nézzük meg a hidat, miből építették? Kőből! Miért olyan vastag az oszlopa, meg az íve? Mert ezen a hídon kocsik járnak. Misi feljebb a Németvölgyi úton deszkahidat látott (a többi is), azon csak gyalogjárók mehetnek. Az keskenyebb is, mind a kőhíd. Rajzoljuk le a Csörsz-árkát a kőhiddal! […] Bandival elindulunk a balparton keletnek. 150 lépés után megáll. Újból hídhoz értünk. Miből van ez a híd építve? Vasból! Miért? Mert a villanyos megy át rajta, az pedig nehéz. Melyik úton halad a villanyos? A Böszörményi-úton. Akkor most melyik úthoz értünk? A Böszörményi-úthoz. Hol kell a Böszörményi-útnak meg a Csörsz-ároknak találkoznia? A vashídnál. Lássuk, jól rajzolta-e Pali eddig a térképet! Jól, mert éppen ide ér az a vonal, melyet a Mozdony utca felől erre húztunk. Rajzoljuk le a vashidat.”
Az akkor már eltűnt Ördög-árokkal ellentétben a Böszörményi út környékén álló hidakat csak az 1930-as évek közepén építették be. A Budapesti Statisztikai Közlemények 1938-as számában, a „Hegyivizek és belsővizek elleni védőmunkák” címszó alatt a következőt olvashatjuk: „Az 1935. évben a főváros a rendes karbantartási munkákon kívül beboltozta az I. ker., Németvölgyi-árkot a Böszörményi-út és Törpe-utca között 130 fm hosszban.”
Így tűntek el a hidak az utca végéről. A villamosvonal alatt futó híd korlátja azonban még Budapest ostroma idején is megvolt.
F. G.