Klasszikus esztétika és töredékesség
Rómába kalauzol minket a Hegyvidék Galéria legújabb tárlata. Sóváradi Valéria képzőművész és Fabricius Anna fotó-videóművész közös kiállításának címe – 1285,3 km² – az örök város területére utal. A két művész, anya és lánya a Római Magyar Akadémia ösztöndíja révén hónapokat töltött ott. Ugyan a két anyag létrejötte között huszonöt év telt el, a forrás geográfiai, kulturális öröksége nem változott – a két szemlélet viszont nagyon is különböző.
Róma megkerülhetetlen referenciapont a kiállításon, amely a Fabricius Annát képviselő TOBE Galleryvel együttműködve valósult meg – emelte ki köszöntőjében Kallós Judit kurátor, művészeti vezető. Sulyok Miklós művészettörténész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja megnyitójában a város időbeli dimenzióját emelte ki, Cs. Szabó László Római muzsika című esszéjére utalva. „Ami történt, régen is megtörtént, és ami lesz, az is megesett már, és Isten megújítja azt, ami elmúlt” – idézte a Bibliából vett mottót, hozzáfűzve: az időhurok, amiről a Prédikátor könyvében szó van, kifejezi Róma paradoxonját.
Izgalmas ellenpontokra mutat rá a két saját világot építő művész közös bemutatkozása is. Az ókori Róma klasszikus esztétikájában uralkodó rend hatott Sóváradi Valériára, amikor 1997–98-ban elkészítette erre reflektáló munkáit. Fabricius Anna ez év februári római tartózkodása idején a város töredékességének hatása alá került, de nemcsak régészeti értelemben, hanem ezt erősítette benne a Rómában jelen lévő sokféle időréteg, etnikum és bevándorló körül kialakuló fragmentáltság is.
A töredékes jelleg Róma megdöbbentő tulajdonsága, mert mégis valamiképpen újfajta egység születik belőle – fogalmazott Sulyok Miklós. A Róma-varázs hatásának titkát elemezve saját tapasztalatát is megosztotta: ahogyan a mai, modern városban ránk tör a múlt, majd az idődimenziók összeolvadása meg is szünteti az időt, az egy örökkévalóság-élmény.
Sóváradi Valéria a metafizikus művészet módszereivel, de konstruktivista szellemben, érzelmi telítettséggel, az emlékező absztrakció szintjén közelíti meg témáját. Fabricius Anna képregénynek nevezi Vakfolt című sorozatát, amelyen az említett rétegek és idők csúsznak egymásra olyan bensőségességgel, amit egyéb munkáin ritkán látunk – utalt méltatója a művész Kassák Múzeumban jelenleg is látható, társadalmi témákkal foglalkozó, dokumentarista fotógrafikáira.
Sulyok Miklós közös élményeket is felelevenített a 1990-es évekből, amikor a Római Magyar Akadémia művészeti titkára volt, Sóváradi Valéria pedig ösztöndíjasként akkoriban töltött három hónapot Rómában. Arról is beszélt, hogy az olasz fővárosban megélt idő emlékét sokáig intenzíven hordozta magában.
„Az örök város él, emléke olykor erősebb, mint az ottlét élménye” – írta Révész Emese Sóváradi Valériáról szóló tanulmányában. Igen – fűzte tovább a gondolatot Sulyok Miklós –, az emlék dolgozik abban, akit egyszer levett a lábáról az Urbis, és ez az élmény talán annak az egységnek az élményéből táplálkozik, amit az etruszk-görög kultúrát továbbfejlesztő Római Birodalom, majd a kereszténység szellemi birodalma hozott létre, és ami romjaiban is megrendítő hatású. A kiállított munkák – zárta szavait – a művészi képzelőerő által alakított emléktömbök folyamatos továbbgörgését mutatják meg a nézőknek, és vissza tudnak idézni valamit kinek-kinek a saját Róma-varázsából.
SzD.
A tárlat megtekinthető: november 7-ig, keddtől péntekig 10.00–18.00, szombaton 10.00–14.00. Cím: Hegyvidék Galéria, Királyhágó tér 10. A kiállítást kísérő programok: október 26-án 10.00-kor családi alkotósarok, október 31-én 18.00-kor tárlatvezetés a művészekkel.