Már ezernél is több idős emberről gondoskodnak az önkéntesek
Egy hét alatt megduplázódott, több mint ezerre emelkedett azoknak az idős embereknek a száma, akiket az önkormányzat szervezésében működő Hegyvidéki Segítő Központ lát el a járványidőszakban gyógyszerrel, élelmiszerrel és meleg ebéddel. Ezúttal egy hölgyet kérdeztünk, aki rendszeresen igényli az ételkiszállítást és a bevásárlást, valamint a több mint kétszáz önkéntes közül hármat kértünk meg arra, hogy beszéljen a tapasztalatairól.
Hálacsoki az élelmiszerért
Vermes-Szabó Orsolya nagyjából egy hónapja szállít élelmiszert a Hegyvidéki Segítő Központ önkénteseként.
– Miután a járvány miatt bezárt a bölcsőde és az óvoda, itthon vagyok a két lányommal – meséli. – Mindig is szerettem volna önkéntes munkát vállalni, de ez eddig nem jött össze, most viszont úgy éreztem, beleférne az életünkbe. Elsősorban a lakásunkhoz közeli városrészekben, Virányos, Kútvölgy és Zugliget térségében szállítok. Könnyű a dolgom, ugyanis néhány saroknyira van tőlünk az az élelmiszerbolt, ahol fel kell vennem az árut.
– Úgy hallottam, időnként a gyerekei is elkísérik.
– Igen, mivel nem mindig tudom őket otthon hagyni. A nagyobbik lányom ennek kevésbé örül, a kisebbik azonban élvezi! Amíg beszaladok valakihez a szatyrokkal, ők bent ülnek az autóban. Előfordul, hogy ez idő alatt a nagymamával beszélgetnek telefonon.
– Hogyan fogadják önt az idősek?
– Nagyon kedvesek, örülnek, hogy nem kell boltba járniuk a járvány idején. Volt, akitől csokit kaptam a hálája jeléül, más borravalót próbált adni, azt azonban nem fogadhattam el. Mind komolyan veszik a távolságtartás szabályait. Egyszer az egyik néni azt kérte, helyezzem a lépcsőre a bankkártyaterminált, és menjek vissza pár lépést, amíg a készülékhez érinti a kártyáját. Az idősek többsége amúgy bankkártyával fizet. Megtörtént már az is, hogy valaki előzetesen készpénzes fizetést jelölt meg, aztán a helyszínen mégis kártyával szerette volna rendezni a számláját. Ezzel sincs gond, mert már korábban megbeszéltem a boltban, hogy minden alkalommal magammal viszem a kártyaelfogadó-készüléket, akkor is, ha aznapra egyetlen készpénzes vásárlást sem tüntettek fel a listán.
– A közvetlen környezetében is vannak, akiknek segít?
– Az önkéntes munkám mellett szívesen bevásárolok másoknak is. Összefogtam a szomszéd társasházban élőkkel, hogy közösen adjunk le rendeléseket. Emellett segítek a szomszédunkban élő Zsóka néninek is, de ő is nekünk: gyakorlatilag a pótnagymama szerepébe lépett a gyerekeimnél. Mivel a nagyszülőket nem látogathatjuk, a lányok rendszeresen beszélgetnek vele a kerítés túloldaláról. A múltkor sóskát kaptak tőle, ők pedig virággal ajándékozták meg.
„Szeretek segíteni!”
Csercsa-Bujdosó Petra és Keszthelyi Zsuzsanna hegyvidéki önkormányzati intézményekben dolgoznak, mindketten a gyógyszerkiszállításban vesznek részt önkéntesként. Petra óvónő a Zugliget Óvodában, míg Zsuzsanna a XII. kerületi Családsegítő és Gyermekjóléti Központ óvodai és iskolai szociális segítő csoportját vezeti.
– Rögtön az első napon jelentkeztem az önkormányzat felhívására. Naponta viszek ki gyógyszereket időseknek, legalább két helyre, de van, hogy négy-öt címet is kapok – mondja Petra. – Autóval közlekedem, mert a kerület szinte minden részébe szállítok, és a csomagok nem mindig „pehelysúlyúak”. A kisebb zacskók mellett időnként többkilós dobozokat is viszek a címzetteknek. Minden alkalommal nagyon barátságosan fogadnak az idős emberek. Néha ugyan szólnak, hogy kimaradt valami a rendelésükből, ez azonban eddig egyszer sem mulasztás miatt történt: előfordul, hogy egy-egy gyógyszert csak később tud beszerezni a patika.
– Az óvónői munkája most teljesen a háttérbe szorult?
– Az óvodások otthon vannak, nem kell bejárnom a munkahelyemre, de azért így is sokat foglalkozom a gyerekekkel, folyamatosan tartom a kapcsolatot a családokkal. Az éppen aktuális témákkal összefüggésben újabb és újabb videókat, felkészítő anyagokat állítok össze.
– Miért csapott fel önkéntesnek? – kérdezem Zsuzsannát.
– Szeretek segíteni! A járványhelyzet miatt kevesebb lett a dolgunk, ezért a kollégákkal szinte teljes létszámban részt veszünk a Hegyvidéki Segítő Központ munkájában. Kilencen dolgozunk a csoportban, csak egy kisgyermekes édesanya és egy gyengébb immunrendszerű munkatársunk maradt otthon. Mindnyájan a gyógyszerkiszállításban segédkezünk, de emellett azt is vállaltuk, hogy bevásárolunk és beszerezzük a gyógyszereket a Félsziget Klubház klienseinek.
Kalapot le!
A 69 éves Solti Henrietta lapunkban olvasott először a Hegyvidéki Segítő Központ által biztosított lehetőségekről, s nyomban élt is ezekkel: ebédet fizetett elő, és többször kért bevásárlást.
– Korábban autóval oldottuk meg a vásárlást, ám amióta a férjemnek porckorongsérve van, nem tud vezetni. Emiatt busszal jártam a boltba, a járvány miatt viszont már egyáltalán nem merek kimenni – panaszolja a Kútvölgyben élő nyugdíjas hölgy.
– Elégedett az igényelt szolgáltatásokkal?
– Olyan jó az ebéd, hogy ha lehet, a járványidőszakot követően is előfizetünk rá! Az önkéntesek lelkiismeretesek, figyelmesek, egy rossz szavunk nem lehet rájuk. Az élelmiszert többször is egy középkorú úr hozta, aki a boltból gyalogol idáig, a meredek hegyoldalon kell felkaptatnia és cipekednie. Képzelje, egy alkalommal nem volt nála elég visszajáró pénz, és még azt is megtette, hogy aznap újra eljött hozzánk emiatt… Sőt, egyszer, amikor megkértük, postai ügyintézést is vállalt. Kalapot le az önkéntescsapat előtt, mindannyian szépen segítenek!
z.