„Mindig mosolygom a vízen”
Még csak ötödik osztályba jár, de már akár hatvan kilométeres sebességgel is száguldozik a vízen Pénzes Richárd. Méghozzá nem egy kényelmes motorcsónakban, esetleg jet-skin, hanem egy vékony lécen egyensúlyozva. Ennek ellenére nincs félsz az ELTE Gyertyánffy István Gyakorló Általános Iskola diákjában, aki a Dunavarsányi Vízisísport Egyesületben versenyzik – sőt, épp a sebesség miatt választotta ezt a sportágat.
- Nem is tudom, van-e gyorsabb „kétlábas” sportág, mint amilyen a vízisí.
- Valóban nagyon nagy a tempó, apukám szerint a vízisí az egyik leggyorsabb sport. A motorcsónak 37-58 kilométer/órás sebességgel húz a versenyeken, így a felnőttek a szlalom során akár 110-re is felgyorsulhatnak.
- Ilyen nagy sebességnél óhatatlan, hogy néha felbukik az ember. Olyan érzés ez, mint amikor leesünk a bicikliről?
- Nem igazán. Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha síléccel esnénk el. Szerencsére eddig csak kisebb eséseim voltak, de tudom, ahogy nő a sebesség, úgy a bukások is komolyabbak lehetnek. Ez és az esetleges fájdalom sosem szegte kedvem, mert mindig az élmény és az aktuális céljaim motiválnak. Figyelni kell arra, hogy biztonságosan tudjunk esni, de ez nem mindig sikerül. Amikor hibázunk, azonnal el kell engedni a kötelet, különben nem biztos, hogy meg tudjuk tartani magunkat egy hullámon vagy a bójánál. Túróczky László, az edzőm mindig hangsúlyozza, hogy tisztelni kell a vizet és az erőket, amik hatnak ránk.
- Tudtad előre, hogy akár fájdalmas is lehet a vízisízés?
- Nem gondoltam erre; amikor elkezdtem, még csak öt-hat éves voltam. Még most is elképesztően élvezem, állítólag mindig mosolygom a vízen. Az edzések tudatosan vannak felépítve, folyamatosan tolom ki a határaimat, lépésről lépésre haladunk az edzőmmel. A legelején két léccel csúsztam, majd jöttek a kanyarok. Amikor már két léccel jól ment, jött az egy léc. Aztán sok gyakorlás után már bevittek a szlalompályára, azt bójáról bójára kell megtanulni. Később majd növeljük a sebességet is, utána pedig rövidül a kötél hossza. Nagyon izgalmas, hogy mindig van új elérendő cél, és napról napra legyőzhetem a tegnapi önmagam.
- Miért választottad ezt a sportágat?
- A családunkban mindenki sportol valamit a vízen. Az öcsém és anyukám wakesurfözik, apukám jelenleg foilozik. Tavasztól őszig rengeteg időt töltünk a Jade Beachen, a WWC Sportközpontban, Dunavarsányban. Kipróbáltam már több vízisportot, de a vízisí mindig is a kedvencem volt. Már a kezdetektől mondták is, hogy van hozzá tehetségem.
- A szüleid nem féltettek, rögtön beadták a derekukat?
- Mindig féltettek, de mindig támogattak. Anyukám a mai napig szinte szívinfarktust kap minden egyes esésemkor. Az első dolgom ilyenkor az, hogy azonnal mutatom, jól vagyok.
- Szárazföldi sportok szóba sem jöttek nálad?
- Dehogynem! Jelenleg is focizom a Hegyvidék UFC-ben, kosarazom az iskolámban, emellett négyéves korom óta síelek. Szeretek gokartozni, régebben dzsúdóztam és teniszeztem. Nagyon-nagyon szeretek sportolni.
- A Dunavarsányi Vízisísport Egyesületben versenyzel. Inspiráló a környezet? Milyen eredményeket értél el eddig?
- Az egyesületben nemcsak a sportágat szerettem meg, hanem a közösséget is. Szerintem különlegesen jó fej emberekből áll. Az idén augusztusban indultam a Vízisí Szlalom Magyar Bajnokságon, amelyet sikerült megnyernem az U14-es korosztályban. Jövőre is szeretnék részt venni ezen, és remélem, újra jól tudok majd teljesíteni.
- Víz és sebesség – melyiket szereted jobban?
- A kettőt együtt! Ha muszáj választani, talán a sebességet. A sebesség érzése a vízen számomra a legtökéletesebb élmény.
- Mi volt az eddigi legnagyobb sebesség, amivel húztak?
- Általában 38-42 kilométer/órával húznak, de ezt folyamatosan emeljük. Később elérjük az 58 kilométer/órát, amivel a felnőttek versenyeznek. A lényeg, hogy a szlalompályán sikerüljön megkerülni mind a hat bóját, és helyesen érintsem a be- és kilépőkapukat. Jelenleg tizennyolc méteres kötéllel csúszom; a legjobb felnőttek tíz-tizenegy méteres kötelet használnak. Elképesztő élmény egy ilyen verseny!
- Szerinted hogyan lesz valaki jó vízisíző: elég a szorgalom, vagy ahogy mondani szokták, egy kicsit születni kell rá?
- Kitartás és sok gyakorlás szükséges. Fontos, hogy fizikailag is felkészültek legyünk, és persze legyen jó egyensúlyérzékünk. Az edzőm mindig azt mondja, hogy a fizikai felkészültség és a mentális erő egyaránt fontos. A koncentráció elengedhetetlen, mert ha nem figyelünk, könnyen felborulhatunk, vagy visszaeshet a teljesítményünk.
- Télen mit csinál egy vízisíző?
- A legtöbben mást is sportolunk. Télen például irány a sípálya! Akik megtehetik, elutaznak déli helyekre, hogy akkor is vízisíelhessenek. De a téli sportokban és a fociban is megvan az izgalom.
- Mondtad, hogy a jó fizikum, a koncentráció elengedhetetlen ehhez a sporthoz. Ezeknek az erényeidnek máshol is hasznát veszed?
- Igen, az összes sportágban hasznos ez. Próbálok hatékony és fókuszált lenni a tanulásban is, emellett például a videójátékokban.
- Azt tudjuk, hogy a magyar úszónemzet, de mi a helyzet a vízisível? Lehet itt is nagyot alkotni?
- Abszolút! Szerintem ebben a sportban is nagyon jók vagyunk. Az egyik példaképem Gyursánszky Gábor, aki harmadik lett a Vízisí Szlalom Világbajnokságon. Ő az egyik barátom, Áron apukája, ő mutatta meg a vízisíközpontot is. Miatta és az edzőm miatt szerettem meg igazán ezt a sportágat.
- Mi a célod?
- Még jó sokáig szeretnék vízisíelni és fejlődni benne. Már most alig várom a tavaszt, pedig csak múlt szombaton zárult le hivatalosan a szezon!
sm.