– Nálunk, az Óbudai Waldorf Iskolában fontos, hogy ápoljuk a magyar hagyományokat – mondja a Magonc együttest vezető Lányi György népzenész. – Tíz éve kaptam a felkérést, hogy különböző népi hangszereket, mint a duda, a koboz, a furulya, emellett éneket és népszokásokat tanítsak. Az első sikerek után órarendi keretek közt is megkezdődött a népzene oktatása.

Hogyan jött az ötlet, hogy együttest hozzanak létre?

– A hangszeres oktatás csoportokban történik – ami sok helyen elképzelhetetlen –, gondoltam, alakítok egy nagy létszámú gyermekegyüttest. Nem véletlenül lett Magonc a nevünk, hiszen a kis facsemete, a magonc kellően jellemezte zenekarunkat, amelyben nyolc-tizenkét éves fiatalok muzsikálnak együtt. Az álmom az volt, hogy mindenkinek, aki hangszeren szeretne játszani, megadassék, hogy próbára tegye magát az együtt zenélésben, és ne kelljen először az egy-két év szolfézstanulással megküzdenie, ami által lehet, hogy elveszíti a lelkesedését a zenetanulás iránt.

Így lett?

– Talán igen. Nézetem szerint ahogy a kisbaba megtanulja anyanyelvét a szüleitől, majd annak ismeretében kezd el írni-olvasni tanulni, úgy kell lennie a zenében is. A hatodikosokkal három év zenélés után eljutottunk oda, hogy elég elszolmizálnom egy dallamot, és rögtön lejátsszák a hangszerükön. Érdekes, ahogyan kialakult a gyerekekben a másikra való odafigyelés, hogy nem elég mindenkinek a „sajátját fújnia”, hanem az egységet keresik.

Mire számíthatunk a Gesztenye Napokon?

– Most hét-nyolc éves gyerekek is részt vesznek a műsorban, a nagyobbakkal együtt, az ő példájukat követve. Egyébként jól ismerjük a hegyvidéki közönséget, remélem, az idén is olyan szeretettel fogadnak bennünket, mint legutóbb.