Nem tűzzsonglőrök, és nem is show-elemként használják a lángokat, hanem – ahogy Sohajda László, a Lángvirág Tűzszínház menedzsere fogalmaz – a művészek megtáncoltatják az ősi elemet, amely mindig markáns szerepet kap a produkciókban. A képzett táncművészekből, zenészekből, artistákból álló társulat különleges módon mesél el egy-egy történetet a képek, a zene, a tánc, a kultúrák és a tűz segítségével, Kása Béla fotográfus Indiában, Kínában, Erdélyben és Magyarországon készült képeire épül az improvizatív produkció.
A fotók „atmoszférája” adja meg a zene ritmusát, amire Palcsó Nóra, Szabó Kata Borbála és Kása Kelemen kitalálnak egy, a történethez illő táncot, amely a tűzzel, az érzelmek szimbólumával együtt lép interakcióba. A történeteknek általában nincs végük, mindig a néző fantáziájára bízzák azok befejezését. Így lesz egy egész az előadás.
"Nálunk nincsenek tipikus próbák, betanult mozdulatok. Inkább alkotótábornak hívnám a társulatot – mondja Sohajda László, aki azt is elárulja: a legfontosabb szempont, hogy a publikum értse, miről szól az előadás. – Már többször felléptünk Mezőtúron, ahol a közönség többsége roma. Lenyűgöző volt látni, ahogy az első sorban ülő apró kisfiú tátott szájjal figyelte a táncosokat. Nem rosszalkodott, csak figyelt, pedig akkor nem is a cigány kultúrát bemutató történetünket adtuk elő... Ezek azok a pillanatok, amelyekért érdemes dolgozni" – mesél egyik kedves élményéről a menedzser.
A 2004-ben megalakult Lángvirág Tűzszínház életében adódtak nehéz szakaszok, ennek ellenére együtt maradt a társulat. Mindenkinek van főállású munkahelye, ezért néha megesik az is, hogy csak két táncos lép színpadra. A darabok dramaturgiájának köszönhetően a produkciók nincsenek létszámhoz kötve.
Szerelem, útkeresés, jövőkutatás, kultúrák közti párhuzam, gyermeknevelés – ezek a Lángvirág Tűzszínház meséinek alapjai. Mese szavak nélkül, amit a világ minden pontján megértenek. A Gesztenyenapon, szeptember 30-án az Arcok a Tűzben című előadás négy-öt jelenetből álló kivonatát láthatják majd a nézők. Az új-zélandi maori néptől eredeztethető tűztánc segítségével – csupán a látvány elemeivel élve – mutatja be a társulat a kultúrák közötti kapcsolatokat. Az előadás során kiderül, milyen közös pontok lehetnek az indiai, a roma, a magyar vagy a kínai nép között.
„Nagyon izgalmas a tűzzel játszani: egyszerre könnyíti és nehezíti a táncosok mozdulatait – árulja el a tűztáncról Szabó Kata Borbála, a társulat tagja. – A tűzből áradó forróság, a láng különleges fénye nemcsak sziluettet ad a művésznek, hanem misztikummal tölti meg az improvizatív koreográfiát... Minden népcsoportnak megvan a saját tüze – tér rá a táncművész a szeptember 30-i előadás témájára. – Az Arcok a tűzben című produkciónk a kultúrák közti kapcsolatokat és azok lényegét, finomságait jeleníti meg. Az életet adó elemmel játszunk... Nem öltünk magunkra távol-keleti jelmezeket, inkább apró, jelentésszerű művészi eszközök segítségével utalunk az adott népcsoport világára. Ettől különleges az egész...”