Mennyire ismerheti a hegyvidéki közönség a Kolompos együttest?

– Utoljára 2009-ben szerepeltünk a MOM Kulturális Központban. A felújítás előtt viszonylag sokat játszottunk itt, utána egyszer sem, most lesz az első eset. Azért sokfelé ismernek és szeretnek minket a csemeték, így bízom benne, hogy a tizenkettedik kerületben is.

Hogyan és mikor jött létre a társulat?

– Már nagyon rég alakultunk, 1988-ban, immár huszonöt esztendeje. Természetesen történtek változások együttesünkben, hiszen a legfiatalabb tagunk, Barna György hegedűs akkor még csak tízéves volt. De így, ebben a felállásban is már tizenhárom éve muzsikálunk. Eleinte főleg „táncházi” körökben ismertek minket, majd miután elkezdtünk óvodákban, iskolákban is zenélni, ezzel párhuzamosan kidolgoztunk egy nyolcrészes mesés hagyományidéző játékot. Így szélesedett az együttes ismertsége. Ma már elmondhatjuk, hogy közönségünk döntő többsége „laikus”, vagyis a hasonló zenekarokkal ellentétben szélesebb társadalmi réteget szólítunk meg, főleg családokat. Évente legalább húszezer gyerek és a szüleik látják-hallják előadásainkat-zenénket, 2000 óta évi rendszerességgel adunk ki hanghordozót.

Miért lett Kolompos a nevük?

– A kezdeti időkben a népzenei együttesek „hagyományos” életét éltük. Nyáron népzenei táborokba jártunk tanulni, szórakozni, muzsikálni. Az egyik alkalommal egy citeratáborba csöppentünk, ahol mi voltunk az egyetlen vonószenekar. A tábor végeztével a szervezőktől kicsi kolompokat kaptunk ajándékba, innen jött a gondolat: legyünk Kolompos együttes.

Milyen műsorral készülnek a Hegyvidéki Napokra?

– A legkedveltebb muzsikákból és játékokból állítjuk össze a programot. Mindig igyekszünk aktuálisak lenni – most tavaszi, kora nyári falubéli szokásokkal színesítjük műsorunkat.

Elsősorban mi várható a vasárnapi programban? Ismert népdalok előadása, néptánclépések tanítása vagy egyebek?

– Meglátjuk, hogy a néptánclépések tanítására sor kerülhet-e, ahogy említettem, már rég jártunk a MOM-ban, nem ismerjük a viszonyokat, nem tudjuk, lehet-e egyáltalán táncolni. Mi amúgy sem tanítani szeretnénk a gyerekeknek a dalokat, táncokat, játékokat, inkább meg akarjuk szerettetni velük kultúránk e gyönyörű részét. Hitvallásunk, hogy ilyen kicsi korban kell a szívükbe, lelkükbe belopni az érdeklődést, hogy később már tudatosan válasszák az egyéb muzsikák mellett a magyar népzenét is.

Mit gondol, mennyire tudják majd bevonni őket a programba? Számíthatnak-e erre egyáltalán a hegyvidékiek?

– Azt hiszem, aki ismer minket, tudja, hogy műsorunk nagy része közös játék, hol együtt énekelünk, hol együtt muzsikálunk. Most sem tudunk és nem is akarunk kibújni a bőrünkből.

Csak gyerekeknek szól a műsoruk?

– Az a tapasztalatunk, hogy a szülők és a nagyszülők is jól szórakoznak az előadásainkon. A hangulatos muzsikák mellett mindenkinek kedves lehet a látvány, ahogy együtt lendülnek a kezek, szól a „süss ki, napocska”, vagy táncolnak a kiskanászok, a falubeli lányok. Ezenkívül úgy érezzük, a Kolompos együttes műsora azoknak a felnőtteknek, akik nem ismerik a magyar népzenét, az első lépcsőfok lehet hagyományaink megismerésének irányába.

Mi volt az eddigi legnagyobb sikerük?

– Nekünk az a legnagyobb siker – és ilyen volt már sok –, amikor a gyerekek általunk szeretik meg a népzenét, kezdenek el hangszert, vagy éneket tanulni, mennek táncegyüttesekbe táncolni.