A harmincesztendős After Crying zenekar szinte a „hazai pálya” előnyét élvezheti majd péntek esti koncertjén. „Hosszú időn keresztül a Jókai Klub adott otthont a zenekarnak, 1996-os, válságos újjászületésünknek is azok a falak voltak a tanúi. Klubszerűen, havi rendszerességgel koncerteztünk ott; nagyon jó emlékeket őrzünk azokból az időkből, és még ma is különböző szálak fűznek az intézményhez egyes tagokat. Igazi, tősgyökeres helyinek azért nem mondanánk magunkat, de a »tiszteletbeli hegyvidéki« titulust szívesen viseljük” – mondta Pejtsik Péter, az együttes egyik alapító tagja, csellista-basszusgitárosa.
Az 1986-ban alakult After Crying célja kezdettől fogva az volt, hogy korszerű komolyzenét hozzon létre, amely az európai kultúra örökségének tudatában használja a mai zenei köznyelv elemeit. Olyan zenét tehát, ami sokak számára érthető, és képes komoly témákról mély tartalmat magas művészi igénnyel megfogalmazni. A zenekar törekvéseinek eredményességét mi sem mutatja jobban, mint eddig megjelent tizenhárom albuma és az elnyert számos nemzetközi díj.
Az After Crying zenészei tudatosan alakították ki értékrendjüket. A klasszikus zene történetének géniuszai és kismesterei egyaránt példaként szolgáltak számukra, a közelmúltból pedig az art rock jeles képviselői, az Emerson, Lake & Palmer és a King Crimson munkássága hatott rájuk leginkább. Egyfajta „korszerű komolyzene” ez, egyszerre szól saját kora közönségének, és érvényes hosszú távon is.
A zenekar művészete az európai művészettörténet szerves folytatása, ugyanakkor tudatosan kerüli a „kortárs” művészet közönségnek hátat fordító attitűdjét. Szimfonikus koncertjei az alkotóműhely klasszikus fogantatású törekvéseinek egyfajta beteljesülését jelentik, miközben a könnyűzenei eMeRTon-díj bizonyítja, hogy választott kommunikációs formáját, a mai zenei köznyelvet is magas szinten beszéli a társaság.
Harminc esztendő olyan hosszú idő, hogy az alapító tagok közül ketten is életük nagyobbik felét töltötték már a zenekar kötelékében. És olyan hosszú idő, hogy sok-sok muzsikus megfordult mellettük, mire kialakult a mostani, immár 2011 óta stabil felállás. Természetesen rengeteg más változás is történt, kívül és belül, gondolatvilágban és megszólalásban egyaránt. „Ami nem változik, nem is él” – vallják a zenekar tagjai.
„Olyan műsorral szeretnénk a hegyvidéki közönség elé lépni, ami összefoglalja az eddig megtett utat – ígérte Pejtsik Péter. – Ezért a programban olyan darabok is szerepelnek, amik mindig a hallgatók kedvencei közé tartoztak, de már vagy tíz éve nem voltak műsoron, s lesznek új zenék is. Ezekből szokásunk szerint olyan dramaturgiai egységbe foglalt műsort hozunk létre, ami harminc éven át azonos törekvéseinket és legfrissebb változásainkat is a legjobban tükrözi.”