A több mint másfél évtizede alakult Besh o droM szó szerint viharos sebességgel robbant be a köztudatba. Semmivel össze nem téveszthető hangzásviláguk stílusteremtőnek bizonyult, hiszen azóta – több-kevesebb sikerrel – számos követőjük akadt.
A Besh o droM – a név lovári nyelven azt jelenti: Üld meg az utat – zenéjében különböző kelet-európai és balkáni, azaz magyar, cigány, román, szerb, bolgár stb. kultúrákból kiemelt népzenei elemek tudatos ötvözete találkozik saját dallam- és ritmusvilágukkal, kel új életre, és alkot önálló egységet. „Amikor egy közös barátunk hírét vette, hogy zenekart csinálunk, azt üzente, a néven ne is gondolkodjunk, mert azt ő már kitalálta: legyen Besh o droM! És ez volt az egyetlen ötlet, ami osztatlan lelkesedésre talált” – emlékezett vissza a kezdetekre Herr Attila, az együttes basszusgitárosa.
„Először a Tükörország nevű zenekarban játszottunk együtt – mesélte egy korábbi interjúban az alapító Barcza Gergő és Pettik Ádám –, és már akkor kiderült, hogy a balkáni és keleti ügyek a szívünk csücskei. De voltak a rockban, bluesban, funkyban is közös kedvenceink, biztosak csak abban voltunk, hogy a dzsessz nem a mi esetünk. Aztán Gergőt Izraelbe csalták a tanulmányai, Tel-Avivban és Jeruzsálemben merült el a török, arab és perzsa zenékben, igényes zenekarokkal igényes helyeken játszott, de azt élvezte a legjobban, ha kocsmákban vagy esküvőkön léptek fel. Ott ismerkedtem meg a haknizás pozitív oldalával; hogy milyen jó, ha arról szól, hogy a hallgatója érezze jól magát. Azt gondoltam, ez biztos a közel-keleti virtus miatt van, aztán hazajöttem, megcsináltuk ezt a zenekart, és kiderült, hogy az emberek itt is vevők a felfokozott bulira.”
Fergeteges koncertjeiknek köszönhetően az egész magyar zenei élet leginkább exportképes produkciói közé tartozik a Besh o droM, ezért évente legalább nyolcvanszor léphetnek fel hazánkban, és külföldön sem sokkal ritkábban, ráadásul mindenütt többnyire telt ház előtt. Számos rendezvényen első magyar fellépőként játszottak, gyakran világhírű előadók társaságában, mint például Oscar Peterson, Chick Corea, Al Di Meola, Keith Jarrett vagy Marcus Miller.
A legnagyobb sikert a Montreal Jazz Fesztiválon érték el, ahol a központi színpadon fő műsoridőben, négy ízben, alkalmanként harmincötezer ezer ember előtt adtak koncertet. A sajtóban megjelent kritikák a több száz fellépő közül őket választották a zenei rendezvény egyik nagy felfedezettjének.
„Koncertjeink javarészt olyan számokból állnak, amiket ha nem játszunk el, a közönség jelentős része csalódottan távozik. A maradék időben megpróbálunk minél több új dalt becsempészni a műsorba” – mondta a Hegyvidéki Napokra készülve Herr Attila, majd hozzátette, hogy az együttes szinte hazajön a XII. kerületbe, hiszen „jól ismerjük a hegyvidéki közönséget, a zenekar tagjainak egy része, a családom, a barátaim nagy része is itt él”.
A zenekar első lemeze az ezredfordulón, már egy évvel az alapítás után meg is jelent, Macsó hímzés címmel, a Fonó Records gondozásában. Egyéni zenei ötleteik megvalósításához szívesen hívnak minél sokoldalúbb zenészeket, DJ-ket. A koncerteken közreműködött már Monori András (trombita, kaval, gadulka, ütőhangszerek) és DJ Mango. A hangszerelés pilléreit a harsány balkáni rezesek, a kötött elektronikus funky groove-ok, a jazzes improvizációk és a népies sűrítettség adják.
A másfél évtized alatt a zenekari mag körül számos személycsere zajlott. A Besh o droM-ban megfordult a magyar könnyű- és folkzene színe-java, Szalóki Ágitól Zsoldos Tamáson át Juhász Miczura Mónikáig. Az aktuális felállás a legutóbbi lemezen, valamint az ismét egyre gyakoribb koncertjeiken bizonyítja: ugyanaz a lendület, ugyanaz az erő és ugyanaz a játékosság jellemzi a zenekart, mint a korai években.
„Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy elementáris erejű koncertjeink vannak – fogalmazott lapunknak Herr Attila. – Jó látni, hogy az élő zene mennyire erős hatással tud lenni különösképpen a gyerekekre, ezért ezek a találkozások a legfontosabb pillanatok a zenekar életében.”