Írország, Skócia és Anglia ősi hangjait, népzenéjére épülő sajátos hangzásvilágát hozza el a gesztenyefák árnyékába a M.É.Z. együttes. A név megtévesztő lehet, a M.É.Z. nem édes, lassan hömpölygő zenét játszik, sokkal inkább olyan bármilyen élethelyzetben hallgatható muzsikát, ami felpörget, felvidít, vagy éppen elgondolkodtat – s mindezt rendkívül igényesen.
A mandolinon, basszusgitáron játszó és vokálozó Pálvölgyi Ádám arról mesélt nekünk, hogy a M.É.Z. több száz év népzenei kincséből merít. Az ír kirajzás miatt több Amerikából származó dal is elhangzik egy koncerten.

– Másfél év alatt több mint kétszáz dal került a műsorba, ám a Hegyvidéki Napokon újakat is bemutatunk. Leginkább azonban az lesz a meglepetés, hogy az eredeti felállás is eljátszik egy-két számot –­ mondja.

– A nevükből ítélve érzelmes, terjengős zenére számíthatna, aki nem ismeri önöket, pedig a valóság nagyon messze áll ettől.

– Gyerek- és felnőtt-táncházak muzsikusai vagyunk, a koncerteken balladáktól a kocsmazenékig terjed a repertoárunk. Érdekességnek számít a Kelta-advent című műsorunk, amit templomokban és karácsonyi vásárokon is játszunk. Tavaly az adventi vásáron ezt is megismerhette a hegyvidéki közönség.

– Mindezek miatt is indokolt a kérdés: miért éppen ez a nevük?

– Az első fellépésünk a Közgázon volt, harminc évvel ezelőtt. A zene nagyon idegenül hatott a hozzá nem szokott fülnek, és mi is elég gyatrán szóltunk, így szépen elküldtek minket… Innen jött az önvigasztalás: a nagy géniuszokat nem érti meg a koruk, ezért mi is egy Meg nem Értett Zenekar vagyunk. A Hegyvidéki Napokon talán már nem kell ettől félnünk.

http://www.megnemertettzenekar.eoldal.hu/fenykepek/fotok-2012-tol/