Péterfy Bori művészetek iránti érzékenysége családi örökségéből is táplálkozhat. Dédapja Áprily Lajos költő, műfordító, nagyanyja Jancsó Adrienne előadóművész, nagyapja Jékely Zoltán író, költő, édesapja Péterfy László szobrász, édesanyja Péterfy Lászlóné Jékely Adrienne magyartanár. És még nincs vége a sornak, hiszen bátyja, Péterfy Gergely író, unokatestvére, Gerlóczy Márton ugyancsak író, míg férje, Merényi Dávid fotós.
Kezdetben a Krétakör Színház, majd a Nemzeti Színház társulatának volt tagja, ez utóbbi színművészeként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést. Az Amorf Ördögök zenekarban annak 2006-os feloszlásáig énekelt, majd a megszűnő együttes tagjai új formációt alakítottak, ez lett a Péterfy Bori & Love Band. Több mint egy évtizede, 2007-ben jelent meg a cím nélküli első lemezük, amihez Tövisházi Ambrus és Tariska Szabolcs mellett Lovasi András írták a dalokat.
Alig két év után jött a második album, majd 2010 elején az akusztikus változatokat és új számokat is tartalmazó 2B. Az énekesnő ez utóbbiakon már szövegíróként is közreműködött. Ezt követte a Fehér éjszakák, a Szédülés, majd a zenekar fennállásának tizedik évfordulóján, tavaly novemberben a BoriX című album, amely egy ugyanilyen nevű mobilapplikációval együtt mutatkozott be.

– Milyen műsorra számíthat a hegyvidéki közönség? Hallhatunk olyan dalokat, amiket eddig nem? – kérdeztük Péterfy Borit.

– Ilyenkor, május végére kezd kialakulni az a műsor, amit a nyári fesztiválokon játszunk. Sok szám lesz a nemrég megjelent BoriX lemezről, és persze a régi kedvencek sem maradhatnak el.

– Sokféleképpen jellemezték már az együttes zenéjét. Önhöz melyik leírás áll a legközelebb?

– Elég nehéz erre válaszolni, mert eklektikus a zenei világunk, sokat kísérletezünk, több műfajt kipróbálunk. Ennek oka az is, hogy színészként a zenében is szeretek szerepeket játszani. Underground popzenének szokták nevezni a zenénket, sanzonos, punkos, diszkós beütéssel.

– Miért éppen az lett az együttes neve, ami?

– Nagy Fruzsina jelmeztervező barátnőm ötlete volt, ő rajzolta a Bori-arcot is az első lemez borítójára, ami azóta már ikonként működik.

– Mennyire ismerik a hegyvidéki közönséget? Egyáltalán: mire számítanak, mit várnak a hallgatóságtól?

– Sok ilyen típusú rendezvényen játszottunk már. Általában nagyon vegyes a közönség, gyerekek, fiatalok, idősebbek és olyanok is odaverődnek, akik nem ismerik a zenekart. Másfajta kihívás ez, mint egy fesztivál, de én nagyon szeretem, mindig izgalmas nyomot hagyni az emberekben.

– Volt igazán meghatározó koncertélménye a zenekarnak? Olyan, amit a mai napig emlegetnek?

– Tavaly nyáron talán a Campus fesztiválos koncert volt az egyik legemlékezetesebb. Sok ember zsúfolódott össze a színpad előtt, és ez az összepréselődés valahogy jót tett a közönségnek. Pár hete pedig Kolozsváron és Nagyváradon koncerteztünk. Főleg Kolozsváron nagyon friss, vad, fiatal emberek voltak, románok is. Nyitottak, érdeklődők, kíváncsiak. Ilyen közönséggel őrületes bulit lehet csinálni. Meg is csináltuk!

– Nyári tervek? Koncertek, turnék?

– A nyár mindig a legsűrűbb időszak, rengeteg koncert van, szerencsére. A turnébuszban és különböző színpadokon töltjük ezt a három hónapot. Már körvonalazódik az új lemez zenei anyaga, nem tudom, mikorra lesz kész, nem fogjuk elkapkodni. Nekem van egy hihetetlenül izgalmas filmes felkérésem őszre-télre, de erről még nem beszélhetek. És, persze, játszom színházban is, a koncertek és a filmezés mellett. Szóval, unatkozni nem fogok, az biztos!