Vadasparki mesék

Az enyhe ősz után a hideg Vadasparki szokatlan irammal érkezett a Vadasparkba. Gyula bá' a parkoló közelében lévő házikóba viszi az ikreket ezen a vasárnapon. A kályha körül ülnek mind a hárman. Kari és Vali szokatlanul jól viselkednek. Karácsony ünnepe immár kéznyújtásnyira van, és egyikük sem szándékozik rossz fát tenni a tűzre, most, amikor már elküldték a leveleiket Télapónak, részletesen leírva bennük, ki milyen ajándékot szeretne kapni szentestén. Azt számolgatják, hányat kell még aludniuk a nagy napig. Az ablakon túl szürke az ég, sápadtak a Vímszakadék falai. Gyula bá' az eget fürkészi.

- Az az érzésem, gyerekek, nemsokára leesik az első hó. Ha szerencsénk van, fehér karácsonyunk lesz. Ez nagyban megkönnyítené Télapó dolgát. Szánkóját leteheti az utca havára, s a rénszarvasok megpihenhetnek néhány percre, míg Mikulás az alacsonyan lévő ablakokon keresztül szétosztja az ajándékokat.

- Hát nem a kéményen keresztül jön be a házba a Mikulás bácsi? - kérdezi Kari.

- A mai kémények olyan szűkek, hogy Télapó zsákja nem egyszer beszorult a kürtőbe. Mivel üvegen minden további nélkül képes áthaladni, úgy döntött, inkább az ablakokat használja. Tudjátok, hány rénszarvas húzza Télapó szánját?

- Nyolc! - vágja rá Kari.

- Kilenc! - feleli Vali.

- Nos, mindketten helyesen válaszoltatok. Eredetileg nyolc rénszarvas volt a szán elé fogva. Bár gyorsan repültek és fáradhatatlanok voltak, gyakran eltévedtek a sötétben, s előfordult, hogy Télapó nem tudta egy nap alatt leszállítani az ajándékokat a világ összes jó magaviseletű gyerekének. Néhány éve a Lappföldön, Korvatunturin, azaz a Fül-hegyen fekvő titkos faluban - ahol Télapó meghúzódik nyár idejére a manócskáival és szarvasaival - megpillantott egy jól fejlett, fi atal rénszarvast, akit mindenki csúfolt piros orra miatt. Rudolf - így hívták az állatot - többnyire magában kószált, mivel a többiek nem fogadták be maguk közé. "Sötétben világít az orra, ezzel nyakunkra hozza a jegesmedvét meg az orvvadászt", panaszkodtak társai. Mikulás a homlokára csapott.

- Itt van a megoldás! - kiáltott fel, és még aznap éjjel meglátogatta Rudolfot. Nem akart hinni a szemének: a rénszarvas orra zöld fényben foszforeszkált! Akármerre fordította a fejét, az orra előtti táj kivilágosodott. Még a távoli csillagok fényei is felerősödni látszottak. Mikulás azon nyomban leszerződtette Rudolfot, és átvitte titkos istállójába, ahol manócskák gondoskodnak arról egész évben, hogy karácsony napján a rénszarvasok jó erőben legyenek. Ettől kezdve, egykori társai nagy irigységére, Rudolf vezeti a szánfogatot. A nagy eltévedések kora lejárt, a szánkó biztonságban mozog a világ bármely pontján. Egyetlen ország kivételével. És ez: Magyarország!

- Miért van ez, Gyula bá'?

- Nálunk valami oknál fogva nem világít Rudolf orra, Valikám. Ne kérdezd, miért, nem tudom. Télapó hosszú éveken át bennünket hagyott utoljára, hiszen hiába vagyunk kis ország, a sötét falvak miatt az ajándékosztás lassan megy. Mikulás nem akarta hátráltatni a világ más tájain élő gyerekeket. Feljött a nap a következő reggelen, a földgolyó minden országában már játszottak a gyerekek az ajándékokkal, itt nálunk meg egy csontjáig fáradt Télapó még akkor is a tanyasi házak között röpködött fogatával. Törte is a fejét, mit tegyen.

Gyula bá' az ikrekhez fordul.

- Észrevettem, ti tudtok titkot tartani. Így van?

- Igeeen! - kiáltotta egyszerre az ikerpár.

- Akkor elmondok nektek egy másikat. De köztünk maradjon ám! Így lesz?

- Ííígy!

- Nos, talán tíz éve itt, a Budakeszi Vadaspark egyik kifutójában született egy dámszarvas kisbika. Emlékeztek? A dámszarvasok azokkal a szép nagy lapát agancsokkal még felnőtt korukban is sokkal kisebb állatok, mint a rénszarvasok. Ez az újszülött kisbika tele volt fehér pöttyökkel, ezért szülei Pöttyösnek keresztelték el. Szépen fejlődött, tetszetős irhája miatt tiszteletben állt a többiek előtt, a látogatók őt fényképezték, az ápolók őt kényeztették. Pöttyös előtt nagy jövő állt. Hanem egy napon szamárköhögést kapott, és minden egyes köhögőrohammal eltűnt egy pötty a hátáról. Mire rendbe jött, csak hét-hét pötty maradt a két tomporán. Hasonlóan járt, mint Rudolf. Társai ugratták, kirekesztették a közös játékból. A nevéhez odabiggyesztettek egy hetest. Csak úgy szólították (ha egyáltalán szóba álltak vele): 7pöttyös. Emígy, kis p betűvel. Valamelyik év decemberének elején Télapó nagy titokban gyakorlórepülést hajtott végre Magyarország fölött. Szegény Rudolf igyekezett megtalálni minden címet, ahová szenteste majd ajándékot kell vinniük, jobban is ment, mint annak előtte, de nem volt az igazi. Hiába, a piros orr csodája nálunk nem működött. A Vadaspark fölött fordultak, amikor Mikulás zöldes fényt vett észre odalent. Lejjebb kormányozta a fogatot, s jobban szemügyre vette a jelenséget. Hirtelen izgalommal, meghúzta a gyeplőt. A szán a dámszarvas-kifutó mellett koccant a füvön. Mikulás kiugrott a járgányból, és az alvó állatok mellé suhant. A többiekkel összebújva 7pöttyös is ott aludta az igazak álmát. Egyik tomporán zölden foszforeszkáltak a pötytyök! Mikulás a szája elé kapta a kezét. Nem akart hinni a szemének... "De hiszen ez a Göncöl-szekér hét csillaga!" - suttogta álmélkodva. Tekintetével követte a fénysugár útját. A távolban néhány csillag valóban fényesebben ragyogott. Télapó megtalálta Rudolf párját Magyarországon! Boldogságában azon nyomban felébresztette az egész családot, és leszerződtette 7pöttyöst a szánfogathoz. A dámszarvas új nevet kapott: ezentúl Hét Csillagnak hívták, és a Margitszigeten építettek számára egy kifutót. Azóta minden szenteste éjfélkor Télapó fogata leszáll a margitszigeti vadaskert fövenyére. Mikulás leszedi Rudolf hámját, s ráadja Hét Csillagra. A piros orrú rénszarvas régi ismerősként fekszik váltótársának barátai közé pihenni. Csak ágas-bogas, bőrrel bevont agancsa árulja el jelenlétét a gondos megfi gyelő számára. A Hét Csillag tomporán világító Göncöl-szekér fényében a fogat azóta egyszer sem téved el idehaza. Minden gyerek ajándéka a karácsonyfa alá kerül hajnalhasadta előtt. Mire a téli nap felkel, és a margitszigeti ápoló kidugja orrát a faházikó melegéből, nyoma sem marad az éjszakai kalandnak. Télapó szánfogata, élén a piros orrú Rudolffal, már messze északon jár. A Fül-hegyen lévő titokzatos kis faluban a manócskák kilenc vödörben kavargatják a rénszarvasok kedvenc reggelijét, mely szárított zabpehelyből, egy marék szikrázó, színezett cukorból és egy nagy adag, szívből jövő karácsonyi reménységből tevődik össze.

- Ez egy varázsétel? - kérdezi Kari.

- Igen, az. Olyan varázsétel, amellyel ti is csodát tehettek. Ha azt akarjátok, hogy Télapó szánja biztosan megálljon a házatoknál, keverjétek össze a belevalókat egy csészében, és szórjátok szét a füvön. A holdfényben csillogó színes cukor vezeti felétek Hét Csillagot, a zabpehely illata vonzza a rénszarvasokat a háztetőtökre, és a belekevert karácsonyi jóreménység teszi biztossá, hogy a szán meg is fog állni nálatok. S hogy mindez ekképpen történt, ti fogjátok nekem elmesélni legközelebbi találkozónk alkalmával...

Gyula bá' elhallgat, tekintetét újfent az ablakra emeli. Odakint puha pelyhekben szállingózni kezd az idei tél első hava.