Vadasparki mesék
Az enyhe ősz után a hideg Vadasparki szokatlan irammal érkezett a Vadasparkba. Gyula bá' a parkoló
közelében lévő házikóba viszi az ikreket ezen a vasárnapon. A kályha körül ülnek mind a hárman. Kari és
Vali szokatlanul jól viselkednek. Karácsony ünnepe immár kéznyújtásnyira van, és egyikük sem szándékozik
rossz fát tenni a tűzre, most, amikor már elküldték a leveleiket Télapónak, részletesen leírva bennük, ki
milyen ajándékot szeretne kapni szentestén. Azt számolgatják, hányat kell még aludniuk a nagy napig. Az
ablakon túl szürke az ég, sápadtak a Vímszakadék falai. Gyula bá' az eget fürkészi.
|
- Hát nem a kéményen keresztül jön be a házba a Mikulás bácsi? - kérdezi Kari.
- A mai kémények olyan szűkek, hogy Télapó zsákja nem egyszer beszorult a kürtőbe. Mivel üvegen minden
további nélkül képes áthaladni, úgy döntött, inkább az ablakokat használja. Tudjátok, hány rénszarvas húzza
Télapó szánját?
- Nyolc! - vágja rá Kari.
- Kilenc! - feleli Vali.
- Nos, mindketten helyesen válaszoltatok. Eredetileg nyolc rénszarvas volt a szán elé fogva. Bár gyorsan
repültek és fáradhatatlanok voltak, gyakran eltévedtek a sötétben, s előfordult, hogy Télapó nem tudta egy
nap alatt leszállítani az ajándékokat a világ összes jó magaviseletű gyerekének. Néhány éve a Lappföldön,
Korvatunturin, azaz a Fül-hegyen fekvő titkos faluban - ahol Télapó meghúzódik nyár idejére a manócskáival
és szarvasaival - megpillantott egy jól fejlett, fi atal rénszarvast, akit mindenki csúfolt piros orra
miatt. Rudolf - így hívták az állatot - többnyire magában kószált, mivel a többiek nem fogadták be maguk
közé. "Sötétben világít az orra, ezzel nyakunkra hozza a jegesmedvét meg az orvvadászt", panaszkodtak
társai. Mikulás a homlokára csapott.
- Itt van a megoldás! - kiáltott fel, és még aznap éjjel meglátogatta Rudolfot. Nem akart hinni a szemének:
a rénszarvas orra zöld fényben foszforeszkált! Akármerre fordította a fejét, az orra előtti táj
kivilágosodott. Még a távoli csillagok fényei is felerősödni látszottak. Mikulás azon nyomban
leszerződtette Rudolfot, és átvitte titkos istállójába, ahol manócskák gondoskodnak arról egész évben, hogy
karácsony napján a rénszarvasok jó erőben legyenek. Ettől kezdve, egykori társai nagy irigységére, Rudolf
vezeti a szánfogatot. A nagy eltévedések kora lejárt, a szánkó biztonságban mozog a világ bármely pontján.
Egyetlen ország kivételével. És ez: Magyarország!
- Miért van ez, Gyula bá'?
- Nálunk valami oknál fogva nem világít Rudolf orra, Valikám. Ne kérdezd, miért, nem tudom. Télapó hosszú
éveken át bennünket hagyott utoljára, hiszen hiába vagyunk kis ország, a sötét falvak miatt az
ajándékosztás lassan megy. Mikulás nem akarta hátráltatni a világ más tájain élő gyerekeket. Feljött a nap
a következő reggelen, a földgolyó minden országában már játszottak a gyerekek az ajándékokkal, itt nálunk
meg egy csontjáig fáradt Télapó még akkor is a tanyasi házak között röpködött fogatával. Törte is a fejét,
mit tegyen.
Gyula bá' az ikrekhez fordul.
- Észrevettem, ti tudtok titkot tartani. Így van?
- Igeeen! - kiáltotta egyszerre az ikerpár.
- Akkor elmondok nektek egy másikat. De köztünk maradjon ám! Így lesz?
- Ííígy!
|
- Ez egy varázsétel? - kérdezi Kari.
- Igen, az. Olyan varázsétel, amellyel ti is csodát tehettek. Ha azt akarjátok, hogy Télapó szánja biztosan
megálljon a házatoknál, keverjétek össze a belevalókat egy csészében, és szórjátok szét a füvön. A
holdfényben csillogó színes cukor vezeti felétek Hét Csillagot, a zabpehely illata vonzza a rénszarvasokat
a háztetőtökre, és a belekevert karácsonyi jóreménység teszi biztossá, hogy a szán meg is fog állni
nálatok. S hogy mindez ekképpen történt, ti fogjátok nekem elmesélni legközelebbi találkozónk alkalmával...
Gyula bá' elhallgat, tekintetét újfent az ablakra emeli. Odakint puha pelyhekben szállingózni kezd az idei
tél első hava.
(Somo)