Aki nem munkának tekinti a feladatokat

Pakucs János: "Nincs időm tétlenkedni!"

Ma már divat, hogy valaki több diplomát szerezzen, de az elmúlt rendszerben ez nem volt jellemző. Önnek mégis több egyetemi végzettsége van. Már gyermekként ennyire érdekelte a reálszféra, vagy a jövőbe látott?

- Mindig szerettem a gyakorlati kérdéseket. A győri bencéseknél érettségiztem nehéz időszakban, 1958-ban, és csak harmadik nekifutásra vettek fel a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára. Ezt követően szereztem a gazdasági mérnöki, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szakközgazdászi végzettséget. 1980-ban ledoktoráltam vállalati szervezés témakörből. Egy 1973-as kényszerű pályamódosítás terelt végleg a gazdasági menedzserség felé, amit végül is nem bánok, mert ténylegesen ebben teljesedett ki az életem. 1973 és 1980 között a Központi Fizikai Kutató Intézetben gazdasági vezető, majd egy évtizeden át a Magyar Szénhidrogén-ipari Kutató-Fejlesztő Intézetben ügyvezető igazgató voltam, 1990-től pedig az Olajtervnél dolgozom. Feleségem orvos, van három gyerekem és két unokám. Tizennyolc éve lakunk itt, a kerületben.

- Az 1980-as években a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság főtitkáraként országos konferenciákat rendeztünk. Világossá vált, hogy az ország gazdasági erőforrásait tekintve a szellemi munkát, a folyamatos tudásbővítést és a műszaki fejlesztést kell hasznossá tenni, ezért vált számomra ilyen fontossá. Ennek egyik legutóbbi eredménye a dr. Papanek Gábor szerkesztőtársammal a Magyar Innovációs Szövetség kiadásában idén megjelentetett, hiánypótló tan- és kézikönyvünk, Az innovációs folyamatok szervezése, amely a vállalati innováció-menedzsment világában nyújt gyakorlati segítséget. Magyarországon sajnos még mindig nagyon nehéz vállalkozást alapítani, megszüntetni, tőkét átcsoportosítani. Az innovációs tevékenységnek nincs olyan központi szerve, amely öszszefogná a kutatással és fejlesztéssel foglalkozó intézmények tevékenységét.

- Sajnos ez igaz, de sokan itt is maradtak. Oktatási rendszerünk elismerése volt, hogy ezek az emberek jól megállták a helyüket, megtanulták a kemény munkát, és megtalálták a kapcsolatrendszereiket, a cél tehát nem az, hogy ne menjenek ki - sőt, menjenek csak tapasztalatokat szerezni, de azután jöjjenek is haza! A korábbi évekre jellemző agyelszívás mára csökkent, egyre többen jönnek vissza, és nekünk az a feladatunk, hogy itthon is megteremtsük számukra a jó feltételeket. Ebben a szférában a pénznek kisebb fontossága van, mint az üzleti életben, mert itt az eredmény, a siker az, ami ösztönöz. A jövedelmi viszonyokkal sajnos még sokáig nem fogunk tudni versenyezni, de a lényeg, hogy megfelelő infrastruktúra legyen a minőségi munkához. Jó ösztöndíjak, pályázatok, programok segítenek hazahozni őket; ezekből már több van, mint sokan gondolnák, de kevesebb, mint amennyi kellene.

- Jó véleménnyel vagyok a fiatalokról, sok köztük a tehetséges. A tehetség azonban még nem elég, kell hozzá tudás, szorgalom és erkölcs is; ezek alapján kell kiválasztani a legjobbakat. Az ország legnagyobb vesztesége, ha nem karoljuk fel a tehetségeket. Súlyos veszélyeket rejt, hogy középiskoláinkban egyre zuhan a természettudományi-műszaki oktatás színvonala. Az egyetemekről kikerülő fiatalok alig négy százaléka szerez ma műszaki vagy természettudományi végzettséget. E hosszú távon romboló tendenciák lefékezése, a folyamatok időben történő visszafordítása elsőrendű nemzeti érdek. A mai tömegképzéses oktatási rendszer nem segít a kiválasztásban, ezért kell nagy hangsúlyt fektetni a minőségre.

- Ez is sajnálatos gyakorlat. Kell a tehetségkutatás és -gondozás, ezért hirdetjük meg évente a fiatal tudósok versenyét. Ez nem kötődik szakterületekhez, itt ki kell, illetve meg kell találni a problémát, amit aztán meg is kell oldani. A legtehetségesebb tíz-tizenöt fiatal meghívást kap a Nobel-díj-átadásra is, de ez nem turistaút. A legszélesebb tudós plénum előtt idegen nyelven kell előadást tartani, és egy életre szóló elismerés, hogy a legnagyobb tudósokkal találkozhatnak. A tudást jó iskolákban, kiváló tanárok, mesterek mellett lehet megszerezni, majd továbbképzéssel, PHD és egyéb fokozatok elérésével igazán elmélyíteni.

- Ez így nem igaz; maradok az Olajtervnél, csupán a Magyar Innovációs Szövetségben nem jelöltettem magam újból az elnöki posztra, tizenhat év után. Előkészítettem a váltást, a fiatalítást; az innovációs közéletben tiszteletbeli elnökként veszek részt a továbbiakban. Tétlenkedni nincs időm: elnöke vagyok az Innostart Nemzeti Üzleti Innovációs Központ Alapítványnak, a BME Pro Progresszió Alapítványnak, a felsőoktatással foglalkozó Nemzeti Bologna Bizottságnak, tagja a BME Gazdasági Bizottságának, valamint alelnöke a Magyar Gyáriparo sok és Munkaadók Szövetségének és általános alelnöke a Magyar Öttusa Szövetségnek is. De nem munkának tekintem e feladatokat, hanem életformának.

- Kell a munkámhoz és a közérzetemhez is, hogy naponta járjak futni a TF-pályára, vagy a Normafához, illetve úszni a Komjádi uszodába. Fiatalon versenyszerűen öttusáztam, de a Balczó-Török-Móna-korszakban - hozzájuk képest - elenyésző eredményeim voltak. Tíz éve még indultam veterán versenyeken. Ez a sport tíz-tizenkét éves korban a fizikai, tizenhat-tizenhét évesen a technikai ágak kiválasztásával indul, ezért különösen nehéz a tehetségek megtalálása. Az öttusa az összetettsége miatt mentes a doppingbotrányoktól is. A közönség szereti, az 1999-es vb-n, a Margitszigeten hetvenezer ember előtt zajlottak a versenyek, és Balogh Gábor meg Vörös Zsuzsa eredményei igazolták népszerűségét. 1912 óta szerepel az olimpia műsorán. Igaz, ma már egy nap alatt kell lebonyolítani az öt számot, ami megterhelő, de nagyon látványos. Talán most már megállapodnak a szabályok is, mert nem jó a gyakori változtatgatás.

- Igen, ugyanezt! De engedjen meg még egy gondolatot, amelylyel a Magyar Innovációs Szövetség mostani tisztújító közgyűlését zártam! A Nobel-díjas amerikai közgazdász, Robert Gilpin mondta: "...az állam működése a nemzeti elittől, azoktól a befolyásos emberektől illetve csoportoktól függ, amelyek meghatározzák az állam ténykedését. Nem mindegy, hogy a nemzeti elit az erkölcs, a kultúra, a tudás és a felelősség pártján áll-e, tehát a nemzet oldalán, vagy csak a saját érdekeit képviseli..."