Az aprólékos igazságkeresés megszállottja

Nagy Károly otthonában, Kozma Sándor mellszobra mellett

Dr. Nagy Károly, az idén 70 éves nyugalmazott főügyészségi tanácsos - képletesen szólva - orbánhegyi otthonából Szikszótól Ausztráliáig lát. S akinek a látóköre ennyire széles, annak tevékenységét aligha lehet egy ilyen rövid cikkben teljességgel összefoglalni.

- Abaúj vármegye egykori székhelyén, Szikszón születtem, Miskolcon a Földes gimnáziumba jártam. Látva a sok igazságtalanságot, ami akár a szikszói zsidóságot, akár az ország népét érte, bíró szerettem volna lenni. Ám az ELTE után csak a jogi szamárlétra legalján kezdhettem, szabálysértési előadóként a VII. kerületi Tanácsnál. Voltam vállalati jogász a TEFU-nál, azután a VIII., majd az V. kerületi Tanácsnál kaptam jogi és igazgatási feladatokat, és dolgoztam a Művelt Nép Könyvkereskedelmi Vállalatnál is. 1974-ben lettem a Fővárosi Főügyészség általános felügyeleti ügyésze. Mindenütt sokat dolgoztam, nem egyszer fékeztek is, hogy lassítsam a tempót, nem kell mindent azonnal elintézni! A munka mellett kulturális rendezvényeket szerveztem sikeres írók, művészek, közéleti emberek meghívásával, "papírorvosságként" százezer könyvet juttattam szervezés révén kórházi betegkönyvtáraknak, újságokba tényeket tisztázó, pontosító, nyelvhelyességi és más cikkeket írtam - úgyhogy sokan ismerték a nevem, akárcsak Del Medico Imréét.

- Volt annak is haszna: alaposan megismertem a fővárost meg a jogászi "csínyeket". De a kérdésre válaszolva: szerettem volna hazaköltözni a megyémbe, ám feleségemet, aki a Magyar Televízió főorvosa volt, ide kötötte a munkája. Sok minden fűzött szülőföldemhez, ezért barátaimmal huszonöt éve megalapítottuk Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Budapesti Baráti Körét. A megye neves szülötteiről kutakodva sikerült tisztáznom egy téves lexikonadatot, miszerint Kozma Sándor nem Borsodban, Mezőkeresztesen, hanem Somogyban, Kőrös he gyen született. Ez, hogy én ilyen bulldogtermészettel kutatom az igazságot, annyira megtetszett Götz János fővárosi főügyésznek, aki az újságokban olvasta az olvasói leveleimet, hogy meghívott, legyek ügyész.

- Az első magyar országos főügyész. 1871-től szervezte a királyi ügyészséget, és 1896-ig vezette. Pápán Petőfi és Jókai iskolai és önképzőköri társaként verseket írt és szavalt, később kritikákat írt, részt vett a szabadságharcban is. Ami a legfontosabb: emberséges ember volt. Fellépett a tarthatatlan börtönviszonyok, a fogva tartottak kínzása és az indokolatlan, vagy túl hosszú letartóztatások ellen. "Gyűlöletes hivatalát közszeretetnek örvendővé tudta tenni" - írták róla. A védők vezetőjével, Eötvös Károllyal együtt sikerrel szorgalmazta a tiszaeszlári vérvád legfőbb garanciát nyújtó, nyilvános tárgyaláson való elbírálását. A tizenöt ártatlant a nyíregyházi törvényszék felmentette, majd másodfokon az Ítélőtábla Vajkay Károly vezette tanácsa és harmadfokon a Kúria, Tóth Lőrinc bírói tanácsa helybenhagyta a felmentést. Kozma és Eötvös egy ideig egyazon házban laktak, az Andrássy út 46.-ban; ezért is szeretném elhelyeztetni e ház ötven éve üresen álló szoborfülkéiben mindkettőjük bronz szoborportréját.

- Szeretek olyan témákkal, személyiségekkel foglalkozni, amiket, akiket nem megfelelően értékelnek, mivel kevéssé ismertek. Így kerültem közel Eötvöshöz vagy Tóth Lőrinchez, akinek a XII. kerületben 1912 óta utca őrzi a nevét, s mellesleg ő írta az Erkel Hunyadi László operájának librettó alapjául szolgáló eredeti drámát. Az eszlári per kapcsán találkoztam Ágai Adolf (Porzó) publikációival, s ő írta a Pesti Hírlapban Kozma főügyész legszebb nekrológját; ezért lettem rá kíváncsi. Az Ady-irodalomba is bekerültem, mert a halotti anyakönyvvel bizonyítottam, hogy a költő a Liget szanatóriumban, nem a vele telekszomszéd Park szanatóriumban halt meg. Nagyon izgat az apró dolgok kiderítése. Ady újságíró barátja, dr. Bányai Elemér (Zuboly) élete is ezért kezdett foglalkoztatni. S ha már félig elfeledettek, miért ne ismerhetnénk meg jobban őket? A Nemzeti Múzeumtól a Magyar Sajtó Házáig országszerte érdeklődéssel kísért, az ügyészségtörténettől az irodalomig ívelő kiállításaimon - csupán tavaly tizenhárom ilyet rendeztem - az emberek felfedezik maguknak őket, és ha van valahol helyi vonatkozás, amire büszkék lehetnek, szorgalmazom, hogy tegyenek ki emléktáblát, nevezzenek el róluk közterületet. Így lett többek között Sashalmon Bányai Elemér utca, Kőröshegyen Kozma Sándor tér, a Centrál kávéházban Zubolyemléktábla és Kozma-Zuboly Asztaltársaság. Kezdeményezésemre két köztéri szobor és öt emléktábla őrzi ma már az igazságszolgáltatás jeleseinek emlékét.

- Szeretem a hasonló érdeklődésű embereket magam köré gyűjteni, hátha másnak is fontos az, ami nekem. Ausztrália iránti érdeklődésem gyermekkori szerelem, ám csak nyugdíjasként sikerült beteljesítenem. Ballarat városban megcsodáltam az egyik legnevesebb ausztráliai szobrásznak tartott, pesti születésű Mészáros Andor köztéri Shakespeare- szobrát, amelynek méretazonos másolatát - a család és mások, főként ausztrálok segítségével - 2003-ban sikerült végül a Vigadó térnél, a Duna-korzón felállíttatnom.

- 1971 óta lakunk itt; 1980 és 1984 között tanácstag, az igazgatási és jogi bizottság elnöke is voltam. Szeretek itt élni, de bosszant, ha olyasmit kell látnom, mint a Kiss János altábornagy utca kanyarulatánál, ahol a kis téren a szép szobrot és a dísznövényeket csúnya trafóházak takarják el. Nem lehetne fordítva? - kérdezem városvédőként is.

Dr. Nagy Károly a Podmaniczky-, a Kozma Sándor-, a Borsod Megyei Alkotói díjak, valamint a Pro Urbe Miskolc kitüntetettje. Reméljük, lesz még energiája megírni a kutatási eredményeiről tervezett könyvét, és mellette talán a hegyvidéki utcáknak nevet adó egykor jeles jogászokról is megtudhatunk tőle érdekességeket!