Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Borászkodni szeretne az olimpiai bajnok

Romantikus környezetben, a Mátyás király úton él családjával Vereckei Ákos, a kétszeres olimpiai bajnok kajakos kiválóság. Ide tér meg naponta a kemény edzésekről, ahol immár nemcsak felesége, hanem tizenegy hónapos fia, a kis Ákos is várja. Sydney és Athén győztesével a családi fészekben beszélgettünk.


A 2004-es olimpiai bajnok négyes
- Viszonylag hamar, tízéves koromban már beültem egy portyakajakba - vág bele a közepébe kérdezés nélkül Vereckei Ákos -, mégpedig a Pestvidéki Gépgyár Sportkör szigetszent miklósi vízi telepén. Marczinkó Györgyné, Nusi néni volt az első edzőm, aki szeretettel foglalkozott velünk, ám öt évvel később, 1992-ben szinte varázsütésre majd' mindannyian átmentünk Csepelre. Igazán nem tartom magam vándormadárnak, hiszen még a 2000-es olimpián is csepeli színekben versenyezve győztem a kajak négyes tagjaként, ám 2001-ben már nem láttam értelmét tovább halogatni a klubcserét. Csepelen ugyanis annyira ellehetetlenült az élsport, hogy egyszerűen nem volt mire várni. Így kerültem a Budapesti Honvéd SE-be, és ezt a döntésemet máig sem bántam meg.

Ne "evezzünk" ilyen gyorsan, hiszen 2001-ig rengeteg minden történt. Egyáltalán mikor kezdődött el a versenyzői karrierje?

- Előbb a junioroknál tettem le a névjegyemet, amikor a nálam két évvel idősebb Storcz Botondot is legyőztem egyesben. Párosban pedig 1996-ban már két bajnoki címet is kiharcoltam: ezer méteren Gyetvai Attilával, ötszázon Márfy Gáborral ültem ekkor egy hajóban. Azután, ahogy az nagyon sokszor lenni szokott, mindkét partnerem szép lassan kikerült az élmezőnyből, én pedig megmaradtam.

1997-től kezdődően azután már a nemzetközi sikerekből is bőven kijutott...

- Abban az esztendőben a kajak négyessel Plovdivban Európa-, Kanadában világbajnok lettem, hogy aztán a következő idényben a hatalmas magyar sikereket hozó szegedi világbajnokságon egyesben is megszerezzem első győzelmemet. Ezt 1999-ben és 2001-ben is sikerült megismételnem.


Nehezen szakad el a családjától
Sydneyben a négyes mellett egyesben is nagy reményekkel rajtolt, ám ötszáz méteren csak a negyedik helyen haladt át a célvonalon.

- A norvég Horst Hollmann kivételes egyénisége volt a sportágnak, ezt kár lenne vitatni - érdekes módon magyar edző, Bakó Zoltán segítette hozzá, hogy Ausztráliában ötszázon és ezren is ő vihesse el az aranyérmet. Más kérdés, hogy a felkészülésemet már akkor sem éreztem tökéletesnek. A mai eszemmel 1999 őszén edzőt kellett volna cserélnem, amihez akkor nem volt meg a merszem. Sydney után viszont elköszöntem addigi mesteremtől, Sári Nándortól, és azóta Séra Miklós csoportjához tartozom, velük készülök.

A kívülálló számára ez a döntés egy kis magyarázatra is szorulhat, hiszen Sárival kitűnő eredményeket értek el.

- A tények elvitathatatlanok, az eredményesség felé vezető utak viszont erősen különbözhetnek egymástól. Sári Nándornál mindig éreztem azt a "túlfeszültséget", ami Séra Miklósnál szerencsére nincs meg. Meggyőződésem ugyanis, hogy a közös munka alaphangulatát az edzők határozzák meg. Séra személyisége sokkal nyugodtabb, nem keresi, sőt inkább kerüli a konfl iktusokat. Nekem ez a fajta hozzáállás a korábbi években mindig hiányzott, ezért - érthető módon - nagyon szívesen dolgozom az ő kezei alatt.

A 2001 óta eltelt évek során a legnagyobb sikert a négyes érte el, hiszen sikerült megismételniük Athénban az előző olimpián kiharcolt győzelmet. 2005-ben viszont elemeire hullott az egység...

- Ezt a helyzetet alighanem megelőzhettük volna, ám végül hozzánk méltatlan módon fejeztük be a közös pályafutást. Az igazság az, hogy már a vb előtt egy hónappal nem ment alattunk a hajó, és ezt jeleztük is a szakvezetésnek, konkrétan Angyal Zoltán szövetségi kapitánynak. Azt is felajánlottuk, hogy visszalépünk a világbajnokságtól, s hogy inkább induljon el egy fiatal négyes, amely az esélytelenek nyugalmával állhat rajthoz, de érdemi döntés nem született. Senki nem akarta felvállalni a népszerűtlen feladatot.

Storcz Botond azóta "leszerelőben" van, feltehetően ő már nem vesz többé lapátot a kezébe. Kammerer "Kamera" Zoltán - a korábbi vezérevezős - 2006-ban, Kucsera Gáborral összeülve, a párost részesítette előnyben. Az új négyes viszont ott folytatta, ahol az előző kvartett 2004-ben abbahagyta: a Gyökös Lajos, Kökény Roland, Vereckei Ákos, Horváth Gábor alkotta egység a szegedi világbajnokságon újabb aranyérmet szerzett Magyarországnak.

- Természetesen ez nagy erőt ad mind a négyünknek a folytatáshoz. Olyannyira, hogy idén is a négyest tekintem a legfontosabbnak. Anélkül, hogy nagyon boncolgatnám a dolgokat, azért azt megjegyezném: Horváth Gábor jelenléte óriási plusz mindnyájunk számára. Annál is inkább, mivel a tavalyi szezon végén erősen fontolgatta, abbahagyja-e. Nagyon örülök, hogy végül a folytatás mellett döntött.

Horváth "Hori" már harmincöt éves, Kökény Roland is átlépte a harmincat, ön is "belelép" ebben az esztendőben a harmadik ikszbe, Gyökös Lajos huszonhét esztendős. Az egyre fokozódó konkurenciaharcban tudják majd tartani a tempót?

- Alapvető különbség van az évekkel előbb és a jelenleg alkalmazott felkészülési módszerek között, s ebben látom a megoldást is. Az előző érában márciustól augusztusig szinte mindennap csúcsra járatott állapotban kellett lennünk. Most is elvégezzük nagyságrendileg ugyanazt a munkát, de az igazán kemény, minőségi fi nomításokra csak az év fő versenye előtt két-három héttel kerül sor.

Idén már járt sítáborban, lapunk megjelenésekor pedig már Dél-Afrikában lesz, ahol három hetet töltenek. Gondolom, nem szívesen hagyja itt a kisfiát, és egyáltalán, a megszokott hazai körülményeket.

- Természetesen igen nehezen szállok majd fel a repülőre. Hiányzik a család, hiányoznak a jól megszokott hangulatok, ízek. Elsősorban a csirke- meg a kacsacombok...

Ha a kisfi a mellett marad ideje, mivel tölti azt legszívesebben?

- Szezonban legfeljebb arra gondolhatok, hogy minél több Forma 1-es futamot megnézhessek. Bár továbbra is Alonso a kedvencem, de érzésem szerint idén nem ő, hanem a brazil Massa lesz a befutó. A másik, már időigényesebb szenvedélyem a horgászás. Amikor tehetem, Szegeden vagy éppen Békésszentandráson hódolok ennek a passziómnak. Egyelőre még csak tervezem, hogy egyszer majd sokat fogok szörfözni, miként hosszabb távon a borászkodás is izgalmas tevékenység lehet.

Jocha Károly