Egy falásnyi finomság
Elöljáróban annyit: a muffin egy süteményfajta, két fő változata ismeretes, az angol és az amerikai. Legtöbbször az erre a célra gyártott és kivajazott, vagy mignonpapírral kibélelt muffin sütőben sütik meg. A boltokban 6 vagy 12 rekeszes sütőformát vásárolhatunk, és kétféléből választhatunk: teflonbevonatosból vagy szilikonos alapanyagúból. Mindkettő remek, de az utóbbi annyiban különbözik, hogy használatához nem kell külön muffinpapírt vásárolni, mivel nem tapad oda a tészta a falához. Nincs más dolgunk, mint hogy pontosan kimérjük a receptben leírt hozzávalókat, majd beledobáljuk egy mélyebb tálba, és konyhai robotgéppel, habverővel összekeverjük az egészet. Ezután belekanalazzuk a masszát a papírral kibélelt sütőbe. Vigyázat, csak háromnegyedéig töltsük meg a formákat, hogy a tésztának legyen helye megnőni sülés közben!
Hargitai György mesterszakács szerint – aki verhetetlen muffinsütésben, több könyvet megtöltött már csodásnál csodásabb muffinreceptekkel s azok íncsiklandó fotóival – ezt a maroknyi finomságot az íztelennek titulált angol konyhának köszönhetjük. A ködös Albionban kísérő gyanánt fogyasztották a szent és sérthetetlen tea mellé, mígnem egy szép napon "áthajózott" az Újvilágba. Úgy tartják, odaát valaki – készakarva vagy akaratlan, ki tudja – élesztő helyett sütőport szórt a tésztájába, és ezzel az újítással akkora sikere lett, hogy azóta is így sütik az Egyesült Államokban és az egész világon, újabban nálunk is.
A muffin a mignon unokatestvére, és – ellentétben francia rokonával, amely mindig édes – sósan és édesen egyformán nyerő. Ha netán marad belőle, le lehet fagyasztani. Kihűlt muffinjaink fóliában egy-két hónapig is elállnak a mélyhűtőben. Jó, ha tudjuk: a jéggé dermedt apróságot ne tegyük mikróba, hanem rakjuk ki egy tálra, és hagyjuk magától kiolvadni! Reggelinek szánva érdemes két percre "ráültetni" a kenyérpirító tetejére, hogy a meleg kissé átjárja, s újból ropogós és forró legyen.
 |
Magyarán szmártizos, vagyis az a színes, apró csokoládésdrazsé, amely külön ismert nyalánkság, de más édességekkel együtt is valódi gyerekcsemege. Nem véletlenül esett rá a választás. A drazsés változathoz 25 deka fi nomlisztet keverjünk el 1 csomag sütőporral, 1 kiskanál szódabikarbónával, és óvatosan forgassuk össze 15 deka smarties-zal. Ebből a mennyiségből 12 darabot süthetünk meg.
Ezután egy tojást 12 deka kristálycukorral habosra keverünk, ez elektromos habverővel a maximális fokozaton 2-3 percig tart. Hozzáadunk 12 deka puha margarint, 2,5 deci tejet. A kétféle masszát, a lisztes cukordrazsét és a tojásos keveréket pár mozdulattal gyorsan összeforgatjuk. Vigyázat: ha lassúak vagyunk, előfordulhat, hogy a drazsé megfesti a tésztát!
A muffinsütő mélyedéseibe sütőpapírkosárkákat ültetünk (minden nagyobb élelmiszer-áruházban és papírüzletben kaphatók), vagy kikenjük margarinnal, noha ennél a receptnél jobban bevált a mignonpapír-kosárka. Mindegyik formát megtöltjük tésztával, nem egészen tele, s a tetejüket egy nedves késsel elsimítgatjuk. Előmelegített sütőben, közepes lángnál 18-20 percig sütjük, kiveszszük a sütőből, és hagyjuk kihűlni a formákban. Még langyosan díszítésképpen mindegyik muffinre – ahogy a képen is látható – pár szem különböző színű smartiest gyengéden rányomkodunk. Kb. 15 perc után kihűl, ekkor meghintjük porcukorral, és máris kínálhatjuk a srácoknak, a szüleinknek, az évbúcsúztató osztálybulin, mindenkinek, akinek csak örömet akarunk szerezni.
Járay Mari