"Hulladékkommandó" akcióban

A szeméthegy csúcsa - csendélet a Normafánál

"Egyébként pedig szemét, szemét, szemét, hivalkodó újgazdagság, óriási autóforgalom, egy csepp a ránk váró jövőből..." Frei Berger (F. B.) írta e sorokat a blogjában. Vidéki fickónak vallja magát, aki életében először jött fel a fővárosba azzal a céllal, hogy bebarangolja a budai hegyeket. F. B. a Moszkva térről indult felfedező útjára, vállain tömött hátizsákkal, kezében a digikamerával. Már ott nem értett valamit. A Normafa felé tartó buszjárat végállomását keresve botorkált a sínek között. "Az egy négyzetméterre eső cigarettacsikkek száma bőven meghaladja az ugyanekkora területen található galambpottyantásokét."

Az 59-es villamos beállójával szemközti rézsűn plasztik zacskók lobogtak zászlóként a bokrok és fák gallyain. A 21-es busz megállójában a lábai körül pillepalackokat görgetett a szél. Szegedről jővén azon töprengett, vajon mi, budapestiek enynyire igénytelenek vagyunk, és tudatosan szemetelünk, avagy belefásultunk abba, hogy rendre utasítsuk azokat, akik valóban azt teszik.

Barátunk végül is elkeveredett. A Csillebérc mögötti Központi Fizikai Kutató Intézetnél találta magát, onnan gyalogolt vissza Normafa felé, a Konkoly Thege Miklós út szalagján. S mit tett eközben? Számolta az aszfalt mentén illegálisan lerakott szemétkupacokat!

Madáreledel erdei módra

Mint mindenki e széles Hegyvidéken, magam is égnek szórtam a kezem, amikor december elején rábukkantak az első német szemétszállítmányra Kiskun majsán, az egykori orosz laktanyában. A hangárban 150 bála, a bérlő tanyáján további 40 bála várakozott fegyelmezett sorokban a sorsára. A fuvarlevél mindkét esetben azt állította, hogy a kötegek műanyagzúzalékot és vágott papírt tartalmaznak. A jelenleg érvényben lévő EU-szabványok és törvények szerint e kétfajta hulladék szabadon szállítható a közösség határain belül. Közelebbi szakértői vizsgálat kimutatta, hogy a bálákban közönséges háztartási szemetet tároltak.

A hírre izzani kezdtek az ország telefonvonalai. Napjainkig több mint 4000 bála illegálisan tárolt német szemetet fedeztek fel hazánkban, kivétel nélkül lakossági bejelentések alapján. Ez 150 kamion rakományának felel meg. Ennyiszer csapta be az országot egy szeméttel üzérkedő, nemzetközi maffi a. Az ökobűnözés bimbaja virágba szökkent Magyarországon is.

A videomagnó magánya

Fel vagyunk háborodva? Fel. Joggal? Joggal.

Nos, akkor nézzünk körül saját házunk táján, Hegyvidéken is.

Az a tény, hogy utcáink, útjaink zömét csak a Széchenyi-tetőről lezúduló szél és eső takarítja, már lerágott csont. S már abba is beletörődtünk, hogy az útfelületek vagy a föld alatti vezetékek javítása után a fennmaradt tereptárgyak (homok, aszfaltdara, fölösleges tégla vagy díszkő, biztonsági felszerelések stb.) csupán az anyag természetes bomlási folyamata után adják át magukat az enyészetnek. Vagyis hónapokon át beléjük botlunk, mielőtt eltűnnek szem elől. De lépjünk túl ezeken. Öltsünk kommandós ruhát, s keressük fel azokat a helyeket, amelyek a céltudatos emberi hanyagság áldozatai. Leplezzünk le tetteket, amelyek súrolják, ha nem kielégítik az ökobűnözés fogalmát.

Nem kell messzire mennünk. A Farkasréti temetőnél, a Denevér út, Ágnes út és Bürök utca hármas találkozásánál havi rendszerességgel alakul ki egy méretes, illegális szemétlerakat, kizárólag háztáji hulladékból. Hűtőkészüléktől gyermekszandálig, élelmiszer-csomagolástól kerti komposztig minden megy. Ottjártamkor egy magából kikelt idős asszony elmondta, hogy rendszeresen panaszkodnak az önkormányzatnak, de még nem sikerült elkapni senkit.

- Nemrégen járt erre a közútfenntartó vállalat teherautója, és elvitte a kupacot - mondja. Nézzem meg, a hátramaradt aprólék mutatja a terület nagyságát.

Magánguberátor műhelye

Rövid séta innét az Ágnes út felső szakasza, amely a Rácz Aladár út sarkától felfelé nem egyéb, mint egy utcának csúfolt szurdok. Agyag és mészkő az idei első hóesés vékony leple alatt. A vágat két oldalán bozótos liget, a szokásos, egyöles szeméttel megszórva. Vagyis ide jön fel az, aki csak ölben hoz magával néhány nejlonzsáknyi hulladékot.

Drasztikusan változik a helyzet azon a ponton, ahol egy kezdetleges murvás út keresztezi a járatot. Mindkét erdősarkon kiterjedt szemétlerakó uralja a tájat. Friss hulladék keveredik a többévessel, a kirakodás kényelmét teherautót is befogadó rámpa szolgálja. Balra, a bozót mélyén takaros házikóban füstöl a kályha. A benne élő 25 éves, hajléktalan férfi , R. elmondja, hogy időnként terepjáró kisteherautók húznak fel a meredélyen, szinte a kalyiba ajtajáig, s odadöntik eléje a tonnányi szemetet. Sokszor napokig dolgozik, hogy "szétterítse a ganét", nehogy őt vigye el a rendőr környezetrontás miatt.

- Azokból a házakból jönnek - mutat az alig néhány száz méterre alább frissen épült "várakra".

A Rege út egyik üresen álló saroktelke évek óta kedvelt dömpingölő helye volt az építőiparnak. A tulajdonos valószínűleg elunta a huzavonát. Élénkzöldre mázolt fémháló kerítést látok körülötte, fényesen csillogó lakattal a kapun.

A Széchenyi-hegyi tévéadó mögötti Tearózsa utcából fehér pékségi furgon iszkol ki a Hegyhát útra. Követem a keréknyomokat visszafelé, a hóban. Kétszáz méterrel arrébb megtalálom a látogatás okát. Két halomban kifli, zsömle és pogácsa hever egy gödör mélyén. Kiszáradva, hétvégi hangulatban. Jó lesz a madaraknak, gondolhatták az állatbarát sütöde dolgozói.

Bogyai Zsolt, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdésze hívta fel a figyelmemet a Gyermekvasút Normafa megállója mögötti település környékére. A Kázmér út eleje erdei gyalogösvény a hegy oldalában, jobbára kirándulók használják. Az alsó felén, Csillebérc és Ördögorom között hófátyol alatt megbúvó, gallyvágatból álló boglyák.

- A kerti hulladék komposztja hiába szerves anyag, valójában erdőidegen. A parlagfű melegágya lesz belőle - mondja az erdész.

A Sötétvágás utca sarában csúszkálva fotózom az erdőszéli házak szokásos színterét, a bokrok aljára hajított fürdőkádakat, utazókoffereket, konyhaedényeket, cipőket és esernyőket. Az egyik épület nyúlugrató betonkerítésén kiszolgált, márkás japán videomagnó gyűjti a szállingózó havat. Csak eddig sikerült eljutnia a szerencsétlennek. Egy másik teleknél még ez a távolság is soknak bizonyult. A kerítés nélküli alsó kertben gyermekautó, piros műbőrrel bevont szék roncsa és lábasok fuldoklanak a fél méter mélységű szemétben. Egy férfi , vérebbel a nyomában, felém gázol a hóban, és rövid szavakkal távozásra szólít fel. Magánterület, közli velem félre nem érthető hangsúllyal.

Jöjjön el Frei Berger tanúsága! A Konkoly Thege Miklós úton, a KFKI előtti buszvégállomástól indulok Normafa felé. F. B. igazat mondott. Egy tucat illegális lerakatot számolok meg a jobb kéz felőli erdőben, út közelben. Ahány bevágás a fák között, annyi szemétkupac. Némelyik csak "egyfordulós", ahol hajléktalanbódék állnak, ott érettebb az anyag, nagyobb területen szétszórva. Egy elemekből öszszeállított, hétvégi faház előtt kényelmesen berendezett guberáló telep.

- Az illegális erdei lerakókról évente legalább hatezer köbméternyi szemetet viszünk el - mondja Lomniczi Gergely, a Pilisi Parkerdő Zrt. budapesti erdészetének szóvivője. - Az összeszedés és szállítás évi harmincöt-negyven millió forintba kerül. A Budapest környéki erdőkben egyre nagyobb számban letelepedő hajléktalanok komoly problémát jelentenek. Elijesztik a kirándulókat, kivágják és eltüzelik a fákat, felhozzák és szétszórják a városi hulladékot. Egy tíztagú csoport százötven köbméter szemetet is felhalmozhat maga körül. Nyáron ezer körülire becsüljük az erdőben élők számát.

Igaz, ez a szám télidőre a negyedére csökken, de ez is sok. Csakhamar a saját bőrömön tapasztalom. A Zugligeti úton, a Libegő alsó állomása utáni híd közelében hagyom az autót, és gyalogosan folytatom az utat egy hagyományos, illegális szeméttároló felé, a Csermely út alsó szakaszán. Nem csalódom: a hajdani zöldparkolóban félszáz fekete nejlonzsákban kerti szemét a levágott gallyak csupasz halmainak oldalában és tetején. Mindez egy természetvédelmi területet jelölő táblaoszlop lábánál! Gyuri, a közeli kemping gondnoka elmondja, hogy odafönt, a Hunyad-orom közelében, a fák között "kapitális" szemétbánya látható, habár, figyelmeztet, nem ajánlatos a közelébe menni a hajléktalanok miatt.

Ráhagyom, de furdal a kíváncsiság. Kerülő úton, havas sárban csúszkálva becserkészem a helyet. A kunyhók alatti meredélyre szórt szemétről még van időm készíteni néhány felvételt, mielőtt felbukkan három férfi , négy vagy öt vérszomjas kutya falkájával a nyomukban. Figyelmeztetés nélkül rám rontanak az állatok. Soha ilyen gyorsan nem ereszkedtem még le hegyoldalon, mégpedig hátrafelé menet! Hiszen minden alkalommal, amikor hátat fordítok a kutyáknak, azok a lábaimhoz iramodnak.

A kocsiban elgondolkodom. A környezetvédők szerint Magyarország az Európai Unió legkoszosabb országa. Hegyvidékünk ezzel szemben a főváros legjobb természeti adottságokkal rendelkező negyede. Szép, érdekes és változatos, az átlagnál tisztább hely. Valóban nem tudnánk kilépni a sorból, és tenni valamit, kezdeményezni, hogy megváltoztassuk a ránk aggatott stigmát?

Az illegális szemétlerakatok száma nyáron éri el a csúcspontot. Kezdődik a tavaszi nagytakarításokkal, az építkezések megindulásával, a felburjánzó kertek karbantartásával. Még van időnk, habár nem sok, hogy elhatározzuk, ebben az évben egy kicsit jobban vigyázunk a hegyre, s ezzel együtt az országra is. Ne váljunk második Ukrajnává, amely e pillanatban 30 millió tonna ipari és háztartási hulladékban fuldoklik, 3300 illegális hulladékgyűjtő gyűrűjében, egyetlen működő szemétfeldolgozó nélkül! Ne vigasztaljuk magunkat azzal, hogy mások még mögöttünk vannak!

Nem éri meg.