Imágók pusztítják a vadgesztenyefákat

Méltán lehetünk büszkék az Alkotás utca és a Jagelló út, valamint a Csörsz utca háromszöge által bezárt, vadgesztenye-fákkal beültetett parkra. Szeretjük kezünkbe fogni e fák csillogó barna, bőrfoltos magját, kedveljük a tenyérnyi levelek adta hűs árnyékot a nyári napok delén. Bármerre járunk a hegyvidéken, vadgesztenyefákba botlunk az utak mentén, a zárt kertekben, a középületek parkjaiban, a Farkasréti temetőben, a hegytetőkről lehúzódó erdők peremén.

A szokatlanul enyhe tél, a korai tavasz melege idő előtti rügyezésre késztette a fákat. Ha sétára indulunk a Szilágyi Erzsébet fasorban, a felületes szemlélő számára is nyilvánvaló, az ágak végén megjelentek azok az apró dudorok, amelyek idővel rüggyé fakadnak, fehér virággá nyílnak, hogy meghozzák tüskés tasakba rejtett termésüket.

Látszólag tehát minden rendben van a vadgesztenyefák körül. Ám ha tüzetesen megvizsgáljuk törzseiket, sokuknál felfedezhetjük a kiszáradás kezdeti jegyeit. Mély kéregrepedések, korhadt belsejű üregek, halott alsóágak. Zugliget oldalán felfelé kaptatva a helyzet egyre aggasztóbb. Virányos görbe utcácskái mentén, a jól ismert, lezárt kastélyparkban, a Disznófő alatti oldalban a vadgesztenyefák egy része lábon állva haldoklik.

Rövid felmérő utunk során a szóban forgó fákra nézve a legrosszabb helyzetet a Szilassy út környékén, a Kossuth-emlékmű és a Janka út között találtuk. A vadgesztenyefák jelentős része kiszáradt, csupán koronamagasságban elfűrészelt törzsük ágaskodik a talajból, számos közülük már így is kidőlt. Az egyedek, amelyek még élni látszanak, magukon viselik a korai öregedés jeleit. Kimerültek, viseltesek, egészségtelen színűek.

Mi történik a vadgesztenyefákkal?

Az avarból kipiszkált, többnyire öszszesodródott levelek árulják el a titkot. Némelyik bőrszövetében apró alagút, az úgynevezett akna látható, mások felületén dudorokat talá lunk: az aknázómoly bábjait. Néhány gyors telefonhívás a Pilisi Parkerdő Zrt. Budapesti Erdészetéhez, a kerületi önkormányzathoz és a Fővárosi Kertészeti Zrt.-hez megerősíti a gyanút.

A Budapesten 1995-ben először észlelt kártevő napjainkban megfertőzte a főváros teljes vadgesztenyefa-állományát. A (hivatalos nevén) vadgesztenyelevél-aknázómoly bábjaiból április végén repülnek ki a molylepkék. Az imágók a vadgesztenyelevelek felszínére rakják le petéiket. A tojásból kikelő hernyók berágják magukat a levél bőrrétegei közé, és négy-öt hét alatt lehullásra késztetik. Ekkor bebábozódnak, s a körforgás kezdődik elölről. A korai, sokszor nyár közepi lombhullást a fa egy második, kényszervirágzással próbálja kompenzálni. Ha ez a folyamat néhány éven belül rendszeresen megismétlődik, a fa legyengül, elveszti az ellenállását más kártevők ellen is, kiszárad és elpusztul.

Tehetünk-e valamit? Elvileg igen. Avar égetésével vagy permetezéssel rajzás idején. Ám amíg a Szilágyi Erzsébet fasorban technikailag ez talán kivitelezhető megoldás lenne, a hegyoldalban, az erdő peremén aligha. Bármily szomorúan hangzik, úgy tűnik, a Szilassy út környékén, egyetlen megoldásként, marad a láncfűrész.