Jó falat a vad

Mi, magyarok vadászatban meglehetősen előkelő helyen álltunk hajdanán, amit Anonymus Gesta Hungaroruma is bizonyít: „…az ifjak majd mindennap vadászaton voltak, honnan aznaptól fogva mostanáig a magyarok más nemzetek felett jobbak vadászásbul”. Történelmünk során jó ideig a vadak húsa csaknem a legfontosabb frisshús-forrás volt, beleértve a nagy és az apró vadakat is.

Nem véletlen, hogy napjainkban – az élelmiszerbiztonság előtérbe kerülése miatt is – egyre nagyobb jelentőséggel bír a szín vadhús. Jóllehet ezek elkészítése külön konyhaművészeti fogás, megéri a fáradságot: a természetes környezetben élő, szennyezésektől megóvott vad értékes tápanyagforrás. Alacsony a víz- és az energia-, magas a fehérje- és az ásványianyag-tartalma. A korszerű, zárt rendszerű vadtartásból származó hús minősége az erdőtől a villa hegyéig megbízható, káros anyagtól mentes és egészséges.

Kútvölgyi Mihály Vadételek című könyve (a Megőrzött ízek sorozat nyolcadik, egyben befejező kötete) kis magyar vadászattörténeti visszatekintéssel fűszerezve foglalja magában a vadhúskészítés módját, szokásait, hagyományait határainkon belül és túl. Mégis, a könyv sokkal több vadételekkel teli szakácskönyvnél. Ha már „jóllaktunk” a vadászat eszközeiről, fegyvereiről, kultúrájáról szóló történetektől és az ezeket kísérő egyedülálló képek látványától, mintegy ötven eredeti vadreceptből válogathatunk kedvünkre, amelyeket a szerző különböző helyszínekről gyűjtött.

Szemlélve a szaftok fényét, a vadhús rostjait, a zöldségek aranyát, gasztronómiai érdeklődésünket nyomban felváltja a főzésre ösztönző étvágy. Mindegyik fogást szemet-szájat ingerlő ételfotó és a hozzá illő vidék képe teszi ellenállhatatlanná.

JM

Kútvölgyi Mihály: Vadételek. Timp Kiadó Kft., 2007. Ára: 3800 Ft.