Klorofill
Aki február 21-ig, a fogadóórák idején végigmegy a polgármesteri hivatal első emeleti folyosóján, egy fi
atal kerületi művész, Bucskó Mihály képeivel találkozik.
Klorofill: a levél sejtjeinek zöld festékanyaga. Ez a levélzöld uralkodik a festményeken, amelyek leginkább
arborétumokban készültek. Az alkotót azonban nem a növénykertek ritkaságainak leképezése érdekli, hanem
annak a hangulatnak a megragadása, ami ebben a még, mondhatni, érintetlen világban fogadja a látogatót.
Egyszerre békés, csöndes világ ez, de némi titokzatos borzongások hideg hordozója is. A vízen tükröződő fa,
híd nyugalmat ad, de a sziklákon zuhanó vízesés, vagy a zöldbe sötétedő ismeretlen homály már félelmeket is
ismer.
Az ember áll, nézi a természetet, s az visszanézi őt. Aztán egyszerre groteszk valóságként berobban a tájba
az ember embertelen nyoma, a kopott felnibe szúrt bot, tele giccses léggömbökkel. A természet még
érintetlen, de az őt felfalni kész "haladás" már betette ide is a lábát. A vízesés zúg, a zöld haragosodik,
a szemlélő nyugtalan nevetéssel konstatálja világunk valóságát.
Bucskó Mihály 1990 után jó tíz éven át tanult szobrászatot, faszobrászatot és festészetet, már több
kiállítást tudhat maga mögött. A kerületi önkormányzat még a mai művészetidegen világban is fenntartja
művészetpártoló-támogató filozófiáját, tevékenységét, különösen, hogy hegyvidéki kortárs alkotóról van szó.
Kettejük találkozása, szépet féltő tekintete már csak a nézőközönség közreműködését igényli.
(muzsay)