Manók és Mikulások

„Advent a Hegyvidéken”

Ma már minden országnak megvan a maga jellegzetes téli figurája, a tél megszemélyesítője, aki december 6-án vagy 24-én, szenteste ajándékot hoz a gyerekeknek. A különböző nemzetek földöntúli lénynek írják le, aki képes több ezer, vagy akár millió ajándékot egy éjszaka alatt eljuttatni a családok otthonába.

Svédországban Jültomte, a karácsonyi manó (egy lappföldi népmese hőse) járja sorra a házakat rénszarvasok vontatta szánján, s manótársai segítségével teljesíti a gyerekek karácsonyi kívánságait. A stockholmi nőklub karácsony-hivatalt is működtet, ahol nemcsak megválaszolják a leveleket, de apró ajándékot is küldenek levelezőiknek.

Nálunk december 6-án, Miklós napján várják a gyerekek a hosszú, fehér szakállas, jóságos öregapót, aki a jó magaviseletűeknek ajándékot, a rosszaknak virgácsot hoz. A Mikulás nem egyszerűen a tél megszemélyesítője, (mint a Télapó, máshol Fagyapó), nevéhez számos legenda fűződik. Kr. u. 272 táján Patara városában (mai Törökország, Anatólia, az akkori Római Birodalom területe) született Miklós püspök, görögül Nikolaosz, aki apja halála után nagy vagyont örökölt. Ekkor történt vele a különös eset: egy elszegényedett patarai nemesember olyan súlyos adósságba keveredett, hogy három lányának nem tudta biztosítani a betevő falatot. Amikor Miklós meghallotta, hogy az apa lányai ártatlanságát áruba bocsátva próbál kitörni a nyomorból, megfogadta, hogy segít a védteleneken. Egy éjszaka titokban a házukhoz lopózott, s a félig nyitott ablakon egy erszény aranyat dobott be a szobába a legidősebb lánynak. Ezt még kétszer megismételte, hogy a másik két lány hozománya is összegyűljön. A középkorban más csodás cselekedetei miatt Miklós püspököt szentté avatták.

A 16. századtól kezdve németföldön terjedt el, hogy tettének emlékére december 6-a előestéjén megajándékozzák a gyerekeket.

B. T.