Az ornitológia hazai megalapítója

Herman Ottó természettudós, etnográfus, a Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja, majd elnöke, a francia Becsületrend kitüntetettje 1835. június 26-án született Breznóbányán. Középiskolai tanulmányait a miskolci evangélikus főgimnáziumban végezte, majd kitanulta a géplakatos mesterséget. Hamarosan Bécsbe költözött, ahol a természettudományok terén autodidaktaként képezte tovább magát. 

A kötelező katonai szolgálatot követően, 1863-ban fényképészműtermet nyitott Kőszegen. Természettudományi ismereteit először 31 éves korában a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet preparátoraként kamatoztathatta. Gyakorlatilag innentől datálódik tudományos pályája, és első, főként madarakkal és pókokkal foglalkozó publikációi is ebből az időszakból származnak. 1875-ben költözött Budapestre, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi tárának őrsegéde lett. Nevéhez fűződik a tár folyóiratának, a Természetrajzi Füzeteknek az elindítása, amelyet tíz éven át szerkesztett.

Tudományos pályája töretlenül felfelé ívelt, a Természettudományi Társulat megbízásából a magyarországi pókpopuláció feltérképezésével foglalkozott. Az elkészült Magyarország pókfaunája című könyv 314 pókfajta leírását tartalmazza, amelyek közül harminchat a tudomány számára addig ismeretlen volt. Több munkájában foglalkozott a filoxéra veszélyeivel, a megelőzés érdekében támogatta a homoki szőlőtermesztést. 1883-ban részt vett az Állatvédő Egyesület megalapításában. Tudósként élénk politikai tevékenységet folytatott, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt tagjaként, Kossuth javaslatára, Szeged országgyűlési képviselőjévé választották 1879-ben.

Az 1880-as évektől került érdeklődése fókuszába a tudományos madártan. Közreműködésével valósulhatott meg Budapesten az ornitológusok II. nemzetközi kongresszusa. Ezt követően létrehozta, és 1914-ben bekövetkezett haláláig vezette a Magyar Ornitológiai Központot, amely Madártani Intézet néven mind a mai napig működik. 1894-ben megalapította a madártani kutatásokkal foglalkozó Aquila című folyóiratot, 1901-ben megírta nagy sikerű könyvét A madarak káráról és hasznáról címmel. Érdekelte az etnográfi a, különösen az olyan ősi népi foglalkozások, mint a halászat és a pásztorkodás.

A millenniumi kiállításon a néprajzi részleg rendezői teendőit látta el, nevéhez fűződik a kétkötetes A magyar halászat könyve monográfi a. A halászat és a pásztorkodás tárgykörében számos kiállítást szervezett. Elkészítette a magyar állattartás történetével foglalkozó összefoglaló kötetet és az ehhez kapcsolódó szakszótárt. Maradandót alkotott a nyelvészet és a régészet területén is, hazánkban ő foglalkozott elsőként ősemberkutatással.

mm.