Reform a hétköznapokban

Vizitdíj: befizetni könnyű, visszaigényelni nehéz

Ma az egészségügyi alapellátás (a háziorvosi, a fogorvosi, a védőnői, az iskolaorvosi, a foglalkozás-egészségügyi, valamint az ügyeleti ellátási rendszer) működőképességének biztosításáért a jogszabályok szerint a települési önkormányzat - a kerület esetében tehát a hegyvidéki önkormányzat - felel. Az alapellátás működését mégis alapvetően az aktuális törvényi és rendeleti szabályozás és a finanszírozás módja határozza meg - ez utóbbi tekintetében pedig jelentős változások történtek az elmúlt hónapokban.

Frühvirt Szabolcs, az önkormányzat népjóléti irodájának vezetője lapunknak elmondta: az alapellátást a legérzékenyebben az újabb adminisztrációs kötelezettségek megjelenése érintette. A háziorvosok visszajelzéseiből tudható, hogy ma már a betegre fordított idő 70-80%-a adminisztrációra megy el, így a problémák megbeszélésére, az alapos tájékoztatásra gyakorlatilag nincs mód.

Ami a betegeket és az önkormányzatot is a legkényelmetlenebbül érinti, az a vizitdíj. Már ennek értelmét is megkérdőjelezi a körülmény, hogy az eredeti cél, a felesleges orvos-beteg találkozások számának csökkenése egyelőre nem látszik teljesülni - bár a folyamat eredményét csak hosszabb távon lehet biztosan megítélni, az eddigi statisztikák nem igazolják ezt a tendenciát. Amellett, hogy a vizitdíjfizetés elve is vitatható, a fizetés, illetve az esetleges visszaigénylés technikája sem kellően betegbarát.

Feleslegesen túlkomplikált például az, hogy aki a 21. és az ezt követő alkalmak után megfizetett vizitdíjat vissza akarja igényelni, annak a kerület jegyzőjéhez kell fordulnia kérésével a tárgyévet követő 60 napon belül, s nála kell bemutatnia az első húsz vizitdíj befizetésének nyugtáját. Jóval egyszerűbb lenne a beteg számára, ha a kórházi napidíjhoz hasonlóan a 20. alkalom után egy adott naptári évben nem kellene több vizitdíjat fizetnie (a befizetésekről jelenleg is vezetnek egy központi nyilvántartást, így azonnal kiderülne, ha valaki már a 21. alkalomnál jár), és az önkormányzatnak sem kellene a vizitdíj-visszafizetések ügyintézésére munkaerőt foglalkoztatnia. (A kerületnek a saját tartalékaiból kell a díjvisszafizetéshez pénzt előteremtenie, mert ezt csak utólag igényelheti vissza az államtól.)

A János kórház fejlesztésre szorul

A járóbeteg-ellátásban a vizitdíj-fizetési rendszer ugyancsak sok, a betegek számára igazságtalan helyzetet eredményezett. Ha például egy tünet kivizsgálása kapcsán többféle vizsgálatra van szükség, s azokat a kórház a hoszszú várólisták miatt nem tudja egy napon lebonyolítani (a legtöbbször nem tudja), akkor a beteg annyiszor háromszáz forintot kénytelen fizetni, ahány különböző dátumra kapott laboridőpontot. A laborvizsgálatok kapcsán egyeseknek az is kellemetlenséget jelent, hogy az I. kerületi önkormányzat által fenntartott Maros utcai rendelő - amely sok kerületi lakos számára közelebb esik, mint a területileg illetékes János kórház - már nem tud fogadni kerületi betegeket.

Ennek oka, hogy 2006. július 1-jén életbe lépett az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásáról szóló rendelet módosítása, mely ún. volumen korlátokat határozott meg. A Maros utcai rendelő esetében a XII. kerületi polgárok számára végzett laborvizsgálatok után járó OEP-támogatás degresszív lett, vagyis a korábbi finanszírozáshoz képest kevesebb pénzt kap a szolgáltató, ezért múlt év szeptembere óta már nem fogad a labor kerületi pácienseket.

Frühvirt Szabolcs megjegyezte: a fővárosi fenntartású János kórház, amely egyszerre foglalkozik járó- és fekvőbeteg-szakellátással, rossz adottságai, mindenekelőtt a pavilonrendszerű struktúrája miatt nehezen tud színvonalas körülményeket biztosítani. A jelenlegi struktúrában működtetett szakrendelések közel fél négyzetkilométernyi területen szétszórva helyezkednek el, többnyire műszakilag elavult épületekben, ami a betegek számára közlekedési nehézséget jelent, ugyanakkor üzemeltetési szempontból a legkevésbé költséghatékony megoldás. Nehezen biztosítható a kórházi és szakrendelői tevékenység szétválasztása, így a szakrendelés óhatatlanul háttérbe szorul. A főváros csaknem valamennyi kerületében a járóbeteg-szakellátás egy épületben, egy helyen, integráltan áll a betegek rendelkezésére, ami jobban megfelel a betegek és az ellátó szakszemélyzet, valamint a gazdaságos üzemeltetés igényeinek.

Miután a János kórház a Budai Gyermekkórházban megszűnő aktív (gyógyító) ágyak feladatait a III. kerület kivételével az egész budai régióra és az agglomerációra kiterjedően átvette, és hozzá került az óbudai Margit kórház egy-egy részlege is, a túlterheltsége várhatóan tovább növekszik. Ugyanakkor a XII. kerületiek ortopédiai fekvőbeteg-szakellátása - a János kórház szakemberei szerint szakmailag teljességgel indokolhatatlan módon - a Szent János Kórházból átkerült a Budai Egészségközpontba.

Az irodavezető megemlítette még, hogy a János kórház a sürgősségi ellátásban is központi feladatokat kapott, ezzel azonban, mint figyelmeztetett, együtt járhat az, hogy a kerületi betegek nem sürgősségi ellátása még inkább háttérbe szorul, az átlagos várakozási idő még hosszabb lesz.

Annak ellenére, hogy kiemelt státuszt kapott a János kórház, hiányzik az ehhez szükséges korszerű infrastruktúra. A vonatkozó rendelet definíciója értelmében a kiemelt kórháznak a legmodernebb, európai színvonalú technikával felszerelve, nagy tapasztalatú orvosokkal kell(ene) biztosítania a súlyos vagy speciális betegségben szenvedők hatékony ellátását. Emellett tudnia kell(ene) fogadni azokat az eseteket is, amelyeket felszereltség vagy gyakorlat hiányában a területi kórházak nem képesek megoldani.

A népjóléti iroda vezetője úgy látja: ahhoz, hogy modern gyógyító központtá válhasson a János kórház, jelentős fejlesztésekre lenne szükség. Ha ezekre van pénz, akkor is évekre volna szükség a megvalósításukhoz. Frühvirt Szabolcs elmondta: a hegyvidéki önkormányzat már régóta tervezi, hogy a színvonalasabb körülmények megteremtése érdekében átveszi a fővárostól a János kórházi járóbeteg-szakellátást. (Ha ez megtörténne, az ellátást koncentrálni lehetne a János kórház valamelyik pavilonjában, de szóba jöhetne más helyszín, például a Királyhágó utcai, volt "tiszti kórház" épülete is.) Mivel az egészségügyi ellátások állami finanszírozásának rendszere jelenleg igencsak bizonytalan, az önkormányzat még kivár a döntéssel - hosszabb távon azonban mindenképpen szeretnék saját kézbe venni a kerületiek járóbeteg-ellátását.