Százhuszonöt éve épült az Erzsébet kórház

Az Erzsébet kórház az 1890-es években

A kórház megépítésének gondolata először 1881- ben vetődött fel, amikor Ivánka Imrének, a Vöröskereszt tisztviselőjének javaslatát elfogadták, és egy olyan kórház létesítése mellett döntöttek, amely az ápolónők elméleti és gyakorlati képzését biztosítja. A felállított építési bizottságban neves személyek vállaltak szerepet: dr. Károlyi Gyula, dr. Korányi Frigyes, Ivánka Imre, Ybl Miklós, Léderer Sándor, Hauszmann Alajos.

Pesten szemeltek ki az új intézménynek egy üres telket, az Üllői út környékén, a Ludovika mögött, azonban hamar kiderült, hogy az ingatlan mérete nem megfelelő a több épületből álló kórházi komplexum megépítésére, másrészt a megközelíthetősége is nehézkes volt. Így esett a választás az akkor még I. kerülethez tartozó Győri út melletti, 48 200 négyzetméteres telekre. Ez minden szempontból megfelelőnek bizonyult, így elkezdődhetett a tervezés, amit Hauszmann Alajosra bíztak.

1882 októberében kezdődött meg az építkezés Binder Jenő építész vezetésével. A kor elvárásainak mindenben megfelelő, pavilonrendszerű kórház két év alatt épült fel. Az intézményt az uralkodó, Ferenc József jelenlétében avatták fel 1884. október 19-én, és a Vöröskereszt Erzsébet Kórháza nevet kapta. Az avatón az arisztokráciától az orvostársadalom jeles képviselőin át a Vöröskereszt tisztségviselőiig számosan részt vettek, és közülük 406-an (többek között a magyar király is) aláírták az Erzsébet kórház záróokmányát, amelyet ezüst védőtokba tettek, és az V-ös számú felvételi épület falában helyezték el. Ferenc József a zárókövet egy erre a célra készült ezüst kalapáccsal ütötte a helyére (ez a kalapács megtekinthető a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény jelenlegi kiállításán). Az avatási ünnepségen sajnálatos módon pont Erzsébet királyné nem tudott jelen lenni betegsége miatt.

A díszes küldöttség végigjárta a kórház fontosabb épületeit, majd az V-ös épületben ért véget a szemle, Feszty Árpád freskóképénél, amely Szent Erzsébetet, valamint a Vöröskereszt háborús áldozatvállalását jelenítette meg. A záróokmány 1951-ben került napvilágra, Feszty festménye pedig 1968-ig volt látható, akkor ugyanis leverték, és helyére Kurucz D. Aladár falfestménye került, amely az atlétikát ábrázolja.

Az Erzsébet kórház ápolónői 1900 körül

Az Erzsébet kórház százhúsz ággyal üzemelt, amit háború esetén nyolcszázra tudtak bővíteni. Az épületekben voltak nagy, közös kórtermek, de voltak egy-két ágyas különszobák is, amelyekben a beteg kísérője igény szerint bent lakhatott. A betegek gondozása mellett az intézmény alapvető feladata olyan ápolónők képzése és oktatása volt, akik békében a kórházakban, míg háborúban a katonák mellett szolgálnak. Korábban az ápolónőképzést a Rókus kórházban, a 16. és 17. számú Helyőrségi Kórházban, valamint Pozsonyban és Kolozsvárott végezték. Az ápolónőjelöltek féléves oktatásban részesültek, majd vizsgát kellett tenniük az elsajátított ismeretekből.

A kórházban tizenöt-húsz tanulót képeztek egyszerre. A változatos életkorú tanulók alsó korhatára tizennyolc, a felső negyven év volt. Teljes ellátást kaptak, cserébe kötelezték magukat, hogy a vizsga letétele után öt évig a kórház állományában fognak dolgozni. A következő elméleti tárgyakat kellett elsajátítaniuk: sebészeti alapismeretek, betegápolástan, a kórház története, a kórház szervezeti felépítése és a Vöröskereszt egyleti szabályai. A gyakorlati képzés kitért az írás, olvasás, számolás elsajátítására is. Amennyiben a vizsgát sikerrel teljesítették, két évig segédápolónőként foglalkoztatták őket, és csak ezt követően váltak teljes jogú nővérekké.

A kórház indulásakor tizenegy kiképzett vöröskeresztes nővér és kilenc apáca dolgozott ápolóként, tőlük fokozatosan vették át a munkát az itt végzettek. Az Erzsébet kórházban képzett ápolónők száma a századfordulóra elérte a kétszázat, az első világháború alatt pedig már ezren kaptak ápolónői képesítést a Győri úti kórházban. Az oktatás központja az V-ös épület nagyterme volt, amely egyszerre szolgált oktatási központként, valamint ebédlőként. Ugyanebben az épületben kaptak helyet az apácák és a nővérek szállásai is.

1925-től a Posta Betegbiztosító Intézet bérelte a kórházat, ez azonban nem jelentett fennakadást a nővérképzésben, sőt, jelentős összeget fordítottak az intézmény további korszerűsítésére. Nemcsak az épületeket, hanem a parkot is felújították, és ettől szanatórium jelleget öltött az Erzsébet kórház. Az egy-két ágyas szobákat luxuslakosztályokká alakították, és kialakítottak négy-öt ágyas "polgári" kórtermeket is.

A második világháború sok kárt tett a kórházban; a Posta 1944-ben felmondta a bérletet, és a Vöröskereszt 204-es hadikórházaként működő komplexumot több bomba- és gránátbecsapódás is érte. A háborút követő három évben folyamatosan dolgoztak a helyreállításon, végül a svéd Vöröskereszt anyagi támogatásával sikerült teljesen felújítani az épületegyüttest, 1948-ra.

A Vöröskereszt Erzsébet Kórházát 1949. január 1-jén államosították, és a nevét Budapesti Állami Kórházzá változtatták. A nővérképzés 1954-ig működött, ekkor áthelyezték más intézményekhez, így a Győri úton végleg megszüntették.