Szobrok és emlékművek a kerületben (2)

Beethoven szobra

Második sétánkat kezdjük a sokak által naponta látott Krisztusszoborral! A Szilágyi Erzsébet fasorban, a villamos és a fogaskerekű pályája között található régi homokkő szobor Krisztus ülő alakját köpenyben ábrázolja. A műalkotás, az Ecce Homo a Városmajor parkká építése előtti helyének névadója: a környéket Ecce Homo-rétnek hívták. Akkor még se villamos, se fogaskerekű nem járt erre, pontos felállításának idejét nem tudni, valószínűleg a XVIII. században készülhetett. (Buda más tájékán is előfordul, hogy valamely szobor lett egy hegy vagy más földrajzi egység névadója.) A hagyomány szerint itt volt Buda vesztőhelye, és lehetséges, hogy a szobrot a kivégzett emberek lelki üdvéért emelték. Egyes források szerint a műalkotást hosszú időn át a lakosság gondozta, nem volt hivatalos karbantartója.

Nem sokkal arrébb, a Városmajor sétányszerűen kiképzett részén találjuk Beethoven szobrát. Horvay János a zeneszerző alakját ruskicai márványból faragta, a szobor haraszti mészkőtalapzaton áll. A már kész alkotást, az akkori közművelődési ügyosztály javaslatára, a főváros 1932-ben vásárolta meg, és december végén állította fel.

"Jó pásztor"

Szintén Horvay alkotása az 1913-ban, a Farkasréti temető főbejáratával szemben felállított "Jó Pásztor" című szobor. A juhait oltalmazó Krisztus életnagyságnál nagyobb ábrázolással, ruskicai márványból készült. Nem közterületen, hanem a temető első terének középpontjában állították fel, mert a főváros tanácsának az volt az elképzelése, hogy a temetőket ne csak a síremlékek, hanem azok útjaira, köröndjeire állított szobrok is díszítsék. A "Jó Pásztor" rögtön megadta az alaphangulatot a sírkertbe belépők számára. A műalkotás már rég nem található a helyén.

 

A Csendőrvértanúk emlékszobra

A Csendőrvértanúk emlékszobra a budapesti csendőrlaktanya udvarán, arccal a Böszörményi út felé nézett. A talapzat ez esetben is haraszti mészkő volt, a ráhelyezett bronzszobor egy csendőrt ábrázol, amint egy alélt férfi aktot tart a karjában. Ennek allegorikus értelmét a korabeli irrendentizmussal magyarázták. A szobrot Pásztor János készítette. A hősi emlékmű létesítésének gondolata 1926 előtt vetődött fel a Magyar Királyi Csendőrség emlékbizottságában. Külön szoborbizottságot hoztak létre, de gyűjtést nem kellett szervezni, mert a csendőrség tisztjeinek és legénységének "önkéntes" adományából összejött a szükséges pénz. A csendőrség megkereste a Képzőművészeti Tanácsot, hogy az Pásztor Jánost, Kisfaludi Stróbl Zsigmondot és Szent györgyi Istvánt szűk körű pályázatra hívja. Összesen négy pályamunka készült (Pásztor kettőt küldött el). A bírálóbizottság 1926. június 8-án Pásztor első számú tervét találta a legjobbnak, a legkifejezőbbnek, de senki nem távozott üres kézzel, mert mindhárom szobrászművész 800–800 pengőt kapott.

Ecce Homo

A mű összköltsége 18 800 pengő volt. A szobor 1928 tavaszára készült el, és május 10-én, a korabeli meghívók szerint 11 órakor tartották az avatóünnepélyt. Jelen volt az akkori főpolgármester és a belügyminiszter is. Az egyik beszédben elhangzott: "Ahol felcsapott az ellenforradalom lángja, ott a csendőr is harcolt, és részt vett..." Nem csoda, hogy egy ilyen szellemiségű szobor később nem maradhatott a helyén. 

Jókai Mór mellszobrát a Svábhegyen állították fel. Bár azóta több köztéri Jókai-szobor készült, ez volt mind közül az első – alig két évvel a nagy mesemondó halála után avatták fel. A Budapesti Hegyvidéki Turista Egyesület által 1906-ban alakított szoborbizottság tagja volt Glück Frigyes, Nemes Marcell, Majorossy Géza és Wellisch Alfréd. A szobor mintája Jankovits Gyula műtermében készült, s mivel a bizottság igen sikerültnek találta, nemsokára megtörtént a bronzba öntés is.

A főváros az egyesület kérésére hamarosan engedélyezte a kért közterület elfoglalását az Eötvös szálló előtt. A leleplezést 1906. szeptember 8-án, nem nagyszabású, de kegyeletes ünnepség keretében tartották. Az eseményen részt vettek a Jókai család tagjai, a volt és az akkori főpolgármester, valamint sok művész, író is. Ábrányi Emil mondott igen lelkes beszédet, s a meghívottak utána díszlakomán emlékeztek Jókaira.

Kertész István