Szponzorvadászat a létfenntartásért
Az olimpiai bajnokok egész sorát foglalkoztató Budapesti Honvédot sem kerülték el a kilencvenes évek
változásai, amelyek meglehetősen hátrányosan érintették a hazai sportegyesületeket - igaz, a régen
kiváltságos helyzetben lévő klubnak továbbra is nagy segítséget nyújt a Honvédelmi Minisztérium. Ennek
ellenére Molnár Imre ügyvezető elnök, aki 2005 óta irányítja a sportegyesületet, munkatársaival közösen szó
szerint napi küzdelmet folytat a szakosztályok fennmaradásáért.
|
Mi lehet egy ilyen "diétás" helyzetben a mozgatóerő valakiben, hogy elvállalja a közismerten nagy gondokkal
küzdő, a korábbi érában "mamutsportkörnek" is nevezett egyesület, a Budapesti Honvéd (BHSE) vezetését? Az
olimpiai bajnokok tucatjait soraiban tudó sportegyesületnél ugyanis már a nyolcvanas években megindult a
karcsúsítási folyamat. Olyan eredményes szakosztályokat zártak be, mint a birkózókét, ahol Varga János
személyében olimpiai, világ- és Európa- bajnok is volt a tagok között. Ám ez a tény sem bizonyult halasztó
hatályúnak: minden egyéb megfontolás, érdem és egyebek ellenére is lemondani kényszerült a klub a
szakosztály működtetéséről, mivel a szükséges pénz egyszerűen nem állt rendelkezésre. Mindezek ellenére a
BHSE - a Honvédelmi Minisztérium támogatása és a korábbi vezetők olykor bűvészmutatványokat idéző
produkciói révén - napjainkban még mindig tartja helyét a hierarchiában: a foglalkoztatott sportolók számát
illetően is az egyik legnagyobb sportegyesület, eredményesség tekintetében pedig egyenesen az első. A klub
ügyvezető elnöke 2005 áprilisa óta Molnár Imre, aki öt évre szóló megválasztását megelőzően éppen három
évtizedig állt a BHSE szolgálatában.
- Röplabda szakos testnevelő tanárként végeztem a Testnevelési Főiskolán 1974-ben - mesélte Molnár Imre,
aki egyébiránt hegyvidéki szomszédunk. - A diplomázást követően még három évig játszottam a MALÉV
együttesében, amikor kaptam egy ajánlatot a Honvéd akkori vezetőitől: legyek a férfi junior röplabdacsapat
edzője, s ezzel egyidejűleg a BHSE sportiskolájának a vezetését is rám bízták. Egészen 1990-ig nagyon jól
mentek a dolgok, amikor megkaptam az első hideg zuhanyt! Felső utasításra ugyanis bezárták az iskolát,
amely pedig kimondottan eredményesen működött: folyamatosan nevelte a felsőbb korosztályok számára az
utánpótlást.
Miért tudott annak idején jól működni a sportiskolai rendszer, s ha már megszüntették, mivel pótolták?
- A sportiskolák élete alapvetően fontos tevékenység volt, amelynek során nem máról holnapra kellett
csodákat tenni. A nevelőtevékenység ugyanis hoszszú távú, következetes munkát feltételezett a
kiválasztástól a képzés különböző fázásain át egészen addig, amíg a fiatalok elérték a tizenhat-tizennyolc
éves kort, s felkerülhettek az egyes versenyszakosztályokba. Ma ismét éledeznek a sportiskolák, de most
önállóan próbálnak megélni. Az alaphelyzet azonban sokszorosan nehezebb, s nem csak az anyagiak miatt.
Annak idején ugyanis a sportiskoláknak Budapest területén mindenhol megvoltak a sportágakra épülő
partneriskolái - ám ezt a kapcsolatrendszert egy tollvonással megszüntették. A mai viszonyok között ezeket
a jól működő kapcsolatokat sokkal nehezebb újraéleszteni és folyamatosan működtetni, mint korábban.
Ön az elnöki kinevezéséig másfél évtizeden keresztül a tornaszakosztályban dolgozott.
- Ott a kitűnő versenyzők - Borkai Zsolt, Guczoghy György, Boda László, Csollány Szilveszter - és a magasan
kvalifikált edzők - Csányi Rajmund, Sánta Lajos, Vígh László, Kisteleki Antal, Gerber László, Kelemen
Zoltán - révén egészen a legutolsó időkig sikerült tartani a színvonalat. Jelenleg az utolsó fecske Fekete
Levente, utána viszont egyre nagyobb az űr. Elfogytak a jó versenyzőink.
Beszéljünk az elnöki tevékenységéről!
- Eredményes egyesületet örököltem 2005-ben, amelynek jelenleg tizenegy szakosztálya van, mintegy
ezerötszáz versenyzővel. A legnagyobb nehézséget ezekben az években a létesítmények nagyfokú elhasználtsága
okozza, ami természetesen kihat a szakmai munkára. A létesítmények működtetése óriási pénzt emészt fel, s
ezt mi képtelenek lennénk előteremteni. Ezeket a költségeket a Honvédelmi Minisztérium egyenlíti ki, s ez
nekünk az életben maradást jelenti. Nagy szerencsének tartom, hogy Szekeres Imre személyében kimondottan
sportkedvelő ember áll a minisztérium élén, aki a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a triatlonszövetség
elnöke. Tisztségeiből adódóan napi kapcsolatban áll a sportolókkal, ismeri örömeinket és gondjainkat
egyaránt. A tőle kapott ígéretek számunkra garanciát jelentenek a túlélésre, a fennmaradásra. A Budapesti
Honvéd természetesen mindent igyekszik elkövetni azért, hogy kapcsolatait szorosabbra fűzze a Honvédelmi
Minisztériummal, s hogy a lehetőségeken belül igyekezzen kompenzációkat, viszontszolgáltatásokat nyújtani.
A működő tizenegy szakosztály között nyilván vannak eredményesebbek és kevésbé sikeresek is. Hogyan
rangsorolná őket?
- Az eredményességi sorban legelöl a kajak-kenu, a vízilabda, a vívás és az öttusa áll. Ezekben a
sportágakban olimpiai és világbajnokok egész sorával rendelkezünk, akik többségétől a következő
világversenyeken is érmeket várunk. Ígéretesen fejlődnek a cselgáncsozók és az atléták, míg a tornászok és
a sportlövők jelenleg közepes színvonalat képviselnek. Három szakosztályunkban, kézilabdában, kosárlabdában
és úszásban kizárólag utánpótlás-nevelő tevékenység folyik. Mivel a sportkör központi költségvetése igen
szerény, így valamennyi szakosztály munkatársai folyamatosan "szponzorvadászaton" vesznek részt, támogatók
bevonásával próbálják magukat életben tartani.
Ebben a tevékenységben önnek is rengeteg dolga van, a hagyományos elnöki teendők ellátásáról nem is
beszélve. Mi jelenti az elégtételt a meglehetősen egyoldalú "létfenntartási harcban"?
- Az elért eredmények, amelyek összesítése alapján a Budapesti Honvéd a Magyar Olimpiai Bizottság és a
Sportegyesületek Országos Szövetsége pontversenyében egyaránt évek óta listavezető. A pekingi olimpia
közeledtével az is mindinkább motivál, hogy minél több honvédos sportoló jusson ki a 2008-as ötkarikás
játékokra.
Hét közben az ügyek intézése, hét végén a versenyek látogatása jelenti a programot. Mi egyébre marad ideje?
- Szerencsére a feleségem, Kalmár Zsuzsa is sportember, aki korábbi válogatott tornászként, szövetségi
kapitányként, jelenleg pedig a Testnevelési Egyetem tanáraként alapvetően megérti és elfogadja a
helyzetemet. Kisfiunk, Bence külön doppingot jelent: ő hatéves, és a Buda Juniors FC-ben a volt honvédos
válogatott játékos, Bánfi János irányítása mellett már megkezdte a labdarúgással való barátkozást.
Jocha Károly