Tisztelgés a névadó emléke előtt

A Solti György Zeneiskola nevében Kocsisné Dióssy Krisztina igazgató, a művészeti intézményt fenntartó önkormányzat képviseletében Lovas Pál alpolgármester helyezte el az emlékezés virágait.

Solti György 1912. október 21-én Budapesten született, kora gyermekkorától 1938-ig, külföldre való távozásáig a kerületben, a Maros utca 29. szám alatti házban lakott. Csodagyerekként indult, tizenkét éves korában már nyilvánosan koncertezett, egy év múlva a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult zongorát és zeneszerzést Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán, Bartók Béla és Weiner Leó irányításával. Tizenkilenc évesen, friss diplomával a kezében az Operaház korrepetitora lett.

A karmesteri pálya mellett akkor döntött, amikor 1936–37-ben Salzburgban Toscanini asszisztenseként dolgozott. Budapesten 1938. március 11-én vezényelt először, de az ígéretes karrier véget is ért, még mielőtt elkezdődött volna: zsidó származása miatt nem léphetett fel többet az Operaházban.

Solti György síremléke a Farkasréti temetőben

A világpolgár Solti választott hazája Anglia lett, az 1961 és 1971 között a Londoni Királyi Opera és a Covent Garden élén eltöltött tíz év pályájának legkiemelkedőbb korszaka volt. 1972-ben megkapta a brit állampolgárságot, és az angol zenei élet terén kifejtett kiemelkedő teljesítményéért lovaggá ütötték.. Összesen harmincegy Grammy-díjjal jutalmazták – a zenei Oscart soha senki nem kapta meg ennyiszer.

1978-tól hangversenyezett újra Magyarországon. Kezdetben külföldi zenekarokkal – a Londoni és Bécsi Filharmonikusokkal, illetve a Chicagói Szimfonikus Zenekarral – lépett fel, 1985-ben a Filharmóniai Társaság Zenekarával tért vissza a hazai zenekari életbe. 1987-ben az Állami Hangversenyzenekarral, később több alkalommal a Budapesti Fesztiválzenekarral koncertezett. Az általa alapított és a világ vezető zenekari muzsikusaiból válogatott Világzenekar a Békéért tagjai közé mindig nagyszámban hívott meg magyar muzsikusokat. Itthoni koncertjeinek honoráriumát rendszerint fiatal magyar muzsikusoknak ajánlotta fel, 1987-ben például Gémesi Géza karmesternek, a Budapest-Hegyvidéki Kamarazenekar jelenlegi vezetőjének.

Solti még közvetlenül a halála előtt is tele volt tervekkel, előjegyzési naptára 2000-ig megtelt, visszavonulásáról hallani sem akart. A dél-franciaországi Antibes-ban halt meg 1997. szeptember 5-én. Végakaratának megfelelően földi maradványait Magyarországon helyezték örök nyugalomra: 1998. március 28-án a Farkasréti temetőben Bartók Béla mellé temették hamvait. A XII. kerületi zeneiskola 1998-ban vette fel Solti György nevét.

(z)