Új élet az alkotótelepen

Nagyon sokan elmentek a megnyitóra

Évszázadokon keresztül az arany jelentette Nagybánya gazdagságát, majd a helyét a festészet vette át - mondta megnyitóbeszédében Ludescher István, Nagybánya alpolgármestere. Hollósi Simon 1896-ban a Zazar két partján fekvő városban indította el festőiskoláját, hogy hamarosan olyan kiváló alkotók kövessék, mint Ferenczy Károly, Thorma János, Réti István vagy Ferenczy Noémi.

Manapság elterjedőben van az a nézet, hogy a negyvenes évekkel lezárult a nagybányai festészet legszebb korszaka. Azért is fontos a mostani tárlat, mert ékes cáfolatául szolgál ennek a véleménynek - hangsúlyozta Ludescher István. A bemutatott képek a nagybányai festészet új és fontos fejezetének legszebb darabjai közül kerültek ki. Immár egy évtizede, hogy Véső Ágoston új élettel töltötte meg az alkotótábort, amely az itt élő magyarok számára nem csupán művészetpártolást, hanem még ennél is többet: hagyományápolást, a nemzeti öntudat erősítését jelenti.

Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa személyes élményeit felidézve beszélt a nagybányai művésztelep történetéről és viszonyáról a hasonlóan gondolkodó magyarországi alkotóközösségekkel. Megalapításának százéves évfordulóján éledt újjá a Nagybánya Tájképfestő Telep, először Magyarlaposon, majd Felsőbányán. Tovább örökítve a nagybányai hagyományokat a képek egyetlen témája a tradíció és maga a táj. Az a hegyekkel ölelt természeti környezet, amely megannyi hasonlóságot mutat Hegyvidék látképével. Számos hazai művésztelep táplálkozik a nagybányai örökségből, olyan közösségek, amelyeket a művészi és szellemi együvé tartozás kovácsolt össze.

Kik vagyunk és hová tartunk? - tette fel a kérdést a művésztelepet képviselő Véső Ágoston, aki úgy vélekedett, érdemes ezen elgondolkodni, főleg úgy, hogy tudjuk: a kiállítás azért nem jöhetett létre korábban, mert a magyar vámosok - román kollégáikkal ellentétben - nem engedték át az országhatáron a képeket. Szerencsére mára ezek az akadályok is elhárultak. Hamarosan hegyvidéki művészek mutatkozhatnak be Erdélyben, ami erősítheti az együttműködést a két település között.

Mint Véső Ágoston elmondta, 1996-ban a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület szervezésében, fennállásának százéves évfordulója kapcsán alakult újjá a nagybányai festőtelep, ami egyszeri múltidéző művésztalálkozónak indult. Az alkotóközösség nem az aktuális divatokat követi, hanem a XX. századi tájképfestők nyelvezetét kutatja és tartja életben. Ötvenfős, állandó mag mellett évről évre újabb fiatal művészek érkeznek tanulni a telepre. Alkotásaikból az elmúlt évek alatt több mint ötven kiállítást rendeztek. Hiába azonban a lelkesedés, a magas színvonalú alkotómunka, a jelenlegi rossz körülmények között nehéz szilárd jövőképet felrajzolni - vélte Véső Ágoston. Bár sikeresen pályázott, a Szülőföld Programból egyetlen fillért sem kapott a telep, így jelenleg is román állami pénzből ápolja a magyar kultúrát...

Ritka, hogy ilyen sokan eljönnek egy kiállítás megnyitójára - kezdte köszöntőjét Pokorni Zoltán polgármester. Mint mondta, a XXI. század a képek százada. Nehéz kivonni magunkat a hatásuk alól; sok mindent látunk, sok mindent kell befogadnunk, miközben nem is jut idő kiválogatni a jót. Pedig a jó kép - emelte ki Pokorni - megtanít látni és újraértelmezni, segít, hogy megtaláljuk a szépet, a jót a hétköznapokban.