Vadasparki mesék

Elérkezett a farsangi bálok ideje. Kari és Vali tágra nyílt szemekkel figyelte, amint Apu és Anyu izgatottan próbálgatták a kölcsönzőből küldött jelmezeket otthon, a tükör előtt. Apu végül is félszemű kalózkapitánynak öltözött, Anyu pedig Kincses-szigetről elrabolt bennszülött királylánynak.

Az ikrek duzzogva ücsörögtek a sötét bőrpamlagon.

- Mi is szeretnénk menni... - nyafogtak felváltva.

- Jövőre Hófehérkének öltözöm, s akkor ti lesztek ketten az én kis törpéim. Rendben? - kérdezte Anyu. Az ikrek egyszerre nyitották ki a szájukat, hogy ismét rákezdjenek a "Mi is..." kezdetű kesergőjükre, amikor Apu megcsörrentette a kardját, és szokatlanul mély hangon így szólt:

- A vállamon ülő kakadura mondom...

De hogy mit mondott volna, soha nem fogjuk megtudni, mert ebben a pillanatban megszólalt odakint Gyula bá' terepjárójának dudája. Kari és Vali az ablakhoz futott. A kitáruló kocsiajtó mögött felbukkant az öreg erdész fényes kobakja. Gyula bá', a család régi barátja elvállalta, hogy gondoskodik az ikrekről másnap délig. A gyerekek durcásan intettek búcsút szüleiknek. Szokatlanul csendesek voltak az autóban.

- Valami baj van? - kérdezte az öreg. Kari szólalt meg elsőnek.

- Rendezzünk kisfarsangot magunknak...!

- Ez az! Gyula bá' lesz Lompos kutya, Kari Vulpi, a róka, én meg Dirr-durr Kandúr! - ugrott fel izgatottan Vali az ülésről.

- Hohó! - nevetett az öreg erdész. - Aztán hogy gondoljátok, ki fog kergetni kit az asztal körül?

Az ikrek kuncogtak, amint elképzelték, hogy négykézláb rohangálnak az erdészlak nappalijában. Felvillanyozódtak, s jöttek a jobbnál jobb ötletek. Meg kell hívni az állatokat is! Összeterelik őket Elk elhagyott kifutójában, és mindenki felveszi legádázabb ellenfelének a maszkját: Igazi Nyuszi Vulpiét, Vulpi róka az Igazi Nyusziét! Hasonlóképpen cserélnek Dirr-durr Kandúr és Kiskáró, a varjú, Bamba, a Kajla és Ordi, a farkas, Kocor, a vaddisznó és Süni, a sündisznó. És így tovább.

Gyula bá' szokása szerint a térdét csapkodta jókedvében. Aztán hirtelen elkomolyodott.

- Nem jó, gyerekek, túlságosan komplikált. A farkasnak öltözött Bamba, a Kajla még így is megijesztheti Magdát, a gémszarvaskisasszonyt, vagy a kandúrnak álcázott varjú megrémítheti Pepita holló nemzedékét...

- Tudom már! - kiáltott fel Vali. - Öltözzön fel mindenki nyuszinak, kivéve Igazi Nyuszit! Így mindenki nyulacskának nézi a másikat, és senki sem fog félni senkitől.

Az öreg erdőkerülő elismerően bólogatott a visszapillantó tükörbe.

- Valikám, ez egy csodálatos ötlet...

Így is lett. Mire kiértek a Budakeszi Vadasparkhoz, hárman kidolgoztak minden részletet a mulatsághoz. Kiskáró és Nagykáró, a varjak nemzetségéből elvállalták, hogy berepülik a környező erdőket, s értesítenek minden ismerős állatot az eseményről. Mialatt Gyula bá' a Vadasparkban sürgött-forgott és intézkedett, Kari és Vali a parkot éppen látogató iskolai osztály segítségével kartonpapírból elkészítették az öszszes nyuszi álarcot. Maga Igazi Nyuszi segítette a gyerekeket szakértői tanácsokkal. A tapsifüles szerfölött élvezte a feladatot. Soha életében nem érezte magát fontosabbnak, mint ekkor. Eközben csapatostól érkeztek az énekesmadarak a Pilis minden szögletéből, és Elk szénapajtájának tetején gyakorolni kezdték a farsangi táncosok talpa alá szánt dalokat.

Gyula bá' és az ikrek korábban törték a fejüket, vajon mit szolgáljanak fel nyalánkságként. Karinak jutott eszébe, hogy valahol hallotta, nincsen olyan állat és ember a földön, aki ne szeretné a csokis fagylaltot. Igaz, hogy tél van, ám nagyon enyhe, így senkinek sem fog megfájdulni a torka. Pláne, ha a fagyihoz fi nom farsangi fánk is jár!

Mire az utolsó emberlátogató is elhagyta a parkot, minden készen állt. Berakták az álarcokat a kétkerekű kordéba, amelyben Prof, az állatkert szamara az állatok élelmét hordta szét naponta a kifutók között. Gyula bá' ült most a bakon, az ikrek a kordé mellett ballagtak, s az álarcokat osztogatták ki az állatoknak. A park minden egyes lakója csak nyusziként léphetett be Elk, a kivándorolt jávorszarvas egykori karámjának kapuján. Kivéve Igazi Nyuszit, aki már a kerítésen belül ugrándozott, és roppant izgatott volt.

A nap utolsó sugarai már egy ugyancsak zsúfolt kifutóra estek. Ott volt szinte mindenki, akikkel az ikrek eddig barátságot kötöttek Gyula bá' meséinek segítségével. Rongyos bölény és felesége, Rondácska. Lábaik között botladozott a fukar Zöldkörömtől megmentett fogadott fi úk, Kis bőke. Pepita magával hozta Visegrádról az egész hollókirályi udvart, Sohamár királlyal és Nane királynővel az élen. Megjelent Kocor vaddisznó mind a tíz feleségével, Badgár és Meli, a borzházaspár. A nyomukban sompolygott be Vulpi, a róka és Ordi, a farkas is. Hét Csillag, a dámszarvas Finnországból érkezett. Hogy miképpen vette hírét a farsangi mulatságnak, nem tudni. De senki sem csodálkozott, hisz egyike volt a Mikulás szánját húzó csodaszarvasoknak. Nyelvét lógatva befutott Farkasebby Ámos, ismertebb nevén Lompos komondor és elválaszthatatlan barátja, Tádé, a szálkás tacskó. És sokan mások.

Megszólalt a madárkórus a pajta tetején: kezdődött a mulatság, a tánc, gyorsan fogyott a fagylalt és a fánk. Mindannyian álarcot viseltek, kivéve Igazi Nyuszit. Ezért minden egyes állat azt hitte, a nyulak farsangi báljára lett meghívva, amely tényen először csodálkozott egy kicsit, de hamar feloldódott, hiszen egy állatkerti lakosnak ritkán adódik alkalma, hogy részt vegyen egy igazi házibulin. Meg különben is. Igazán kedves nép a nyulak népe, hogy éppen őt, a nem-nyulat is meghívták erre a mulatságra. Mert ugye az csak természetes volt, hogy minden jelen lévő állat, Igazi Nyuszi kivételével, azt hitte, hogy csak ők (meg a családjuk, ha volt), az egyetlenek, akik nem nyulak! Tükör híján nem látták magukat kívülről, és nem tudták, hogy álarcban éppen olyan nyúlnak látszottak, mint a többiek. Még ha két lábon is jártak, mint Gyula bá' meg az ikrek. Merthogy ők is nyuszifüleket viseltek, s éppen olyan jóízűen fogyasztották a csokifagylaltot és a fánkot, mint a többiek. Sőt éppen úgy táncoltak mindenkivel, mint az állatok egymással.

Nagyszerű éjszaka volt. Mindenki mindenkivel barátkozott, senki nem félt a másiktól. Volt ott nevetés, tréfa és ölelés garmadával! Pedig ha jól megfi gyelte volna egy teljesen kívülálló, talán rájött volna arra, hogy a mulatság során előfordult, Vulpi róka táncot lejtett Igazi Nyuszival, Ordi farkas karjaiban forgatta Bamba, a Kajla őzgidát, Rongyos bölény rock and rollt járt Sünivel, a sündisznóval, Dirr-dúr Kandúr pedig keringőzött Kiskáróval, a varjúval. Mivel mindenki azt hitte, a partnere egy kicsit fura nyúl, eszébe sem jutott, hogy bánthatja, netán még meg is eheti őt. Így béke és jó kedély uralkodott Elk karámjában, egészen hajnalig.

A nap első sugarai feléb resztették a gondnokot, aki félálomban ásítozva meggyújtotta az előző nap összegereblyézett avarkupacokat, hogy elégesse őket. Nemsokára vastag füstfelhő gomolygott a mulatság színhelye fölé. Az állatok először csak köhécseltek, majd fulladozni kezdtek az álarcok alatt. Az énekesmadarak egyik pillanatról a másikra abbahagyták a dalolást, és arrébb rebbentek. Először Rongyos bölény tépte le kobakjáról a nyuszifejet, majd pillanatokon belül mindenki követte a példáját. Földre repültek az álarcok, és ott álltak az állatok, levegő után kapkodva. Megkövülten bámultak egymásra! Eltelt egy kis idő, mire rájöttek, kiknek a társaságában töltötték az éjszakát. Kitört a pánik. Volt ott mekegés, bégetés, vonítás, ugatás, nyerítés, makogás, sikítás, vijjogás, bőgés és ordítás! Menekültek a távoli sarkok felé, kivéve Rongyos bölényt. Ám lábai közt, a hasa alatt ott remegett Kisbőke, a kisbölény.

Utoljára Gyula bá' rántotta le arcáról a maszkot. A karám közepén égnek emelte karjait.

- Megállni! - süvített teli torokból. Az állatok megtorpantak, és riadtan fordultak az erdész felé.

- Megőrültetek? - kérdezte az öreg dühösen. - Egész éjjel csak azért szerettétek egymást, mert el tudtatok bújni egy vacak kartonpapír mögé? Hát ennyire ostobák lennétek? Képtelenek vagytok elfogadni egymást olyannak, amilyenek valójában vagytok?!

Az állatok elszégyellték magukat. Lehajtott fejjel kullogtak a kijárat felé, immáron újfent összekeveredve egymással. A kapunál Ordi farkas előre engedte Bambát, az őzgidát, Vulpi róka Igazi Nyuszit, és Rongyos bölény Sünit.

Nemsokára csak Gyula bá' és a holtfáradt ikrek maradtak Elk elhagyott kifutójában. Az öreg a karjaiba vette őket, és elindult velük az erdészlak felé. Kari és Vali félálmukban is kezeikben szorongatták a megviselt nyu szi álarcokat.

Utóirat:
A Budakeszi Vadasparkban az a hír járja, az állatok kérelmet nyújtottak be az igazgatósághoz, miszerint bontsák le a kerítéseket a kifutók között. Közös képviselőjüknek Igazi Nyuszit szavazták meg.