Csokoládé: a mágikus erőforrás
Kolumbusz Kristóf, megérkezve a mai Honduras partjaihoz, Guanja szigetén kötött ki. Az őslakók apró, barna diókkal ajándékozták meg, és tudtára adták, hogy ha megfőzeti azokat, az italból máguserőt nyerhet. Az indiánok xocolatlnak (ejtsd: sokolatl) nevezték a titokzatos keserű löttyöt.
Kolumbuszt azonban nem érdekelte a mágikus erőforrás, annál inkább Hermán Cortest, aki jóval később, 1519-ben érkezett az Újvilágba, de tudott az ital frissítő, élénkítő hatásáról. Hajóra rakatta az ismeretlen termést, és hazaszállíttatta. Így lett ő a csokoládé felfedezője. A csokoládé Közép-Amerika trópusi őserdőiben terem, a Ráktérítő és a Baktérítő között, északról Kuba, délről a Réunion-sziget határolta területeken. A kakaófa az árnyékos, páratelt, forró éghajlatot Valamennyi a Theobroma fajtához tartozik, amely szó görög eredetű, és azt jelenti: az istenek itala. A kakaófa hosszú életű, eléri a hatvan évet is, sőt, ha jól gondozzák, még a nyolcvanéves fa is hoz gyümölcsöt. Amikor az érett gyümölcs lehullik, nyomban banánlevelekre borítják ki a magokat, befedik, különböző mértékben erjesztik.
Eleinte a maják és az aztékok kortyolgatták, majd a brazilok is belekóstoltak. A maja indiánok Kr. u. 600 táján úgy tartották, varázserővel bír, vallási szertartásaikon különféle bajokat gyógyítottak vele. Később fizetőeszközként használták, olykor még adóként is elfogadták. A kakaóbab íze némileg más a Ráktérítőn, és más Trinidadban vagy Jamaicában. A maják kukoricaliszttel sűrítették, sőt vaníliával és mézzel ízesítették. Lényegében ez volt az első csokoládéital, amelyet a konkvisztádorok erős paprikával tüzesítettek. Európában jó ideig az előkelőségek és a szerzetesek böjtös itala volt a csokoládé. A jezsuiták naponta itták. A XVII. századra került el Észak- Európába, Nagy-Britanniába és az Atlanti-óceánon át került vissza az Újvilágba. Múlt az idő, a csokoládé eljutott a polgári otthonokba, még csokoládészalonokat is nyitottak.
A franciákhoz 1615-ben érkezett Ausztriai Annával, s rögtön megkedvelték a királyi udvarban és az arisztokraták köreiben. XVI. Lajos 1666-ban állami monopóliummá tette. A francia akadémia 1687-ben kiadta az általa legjobbnak tartott csokoládéreceptet (1 font pörkölt, hántolt kakaóbab, 1 font cukor, 2 drachma fahéj, 2 drachma vanília). A németek gyógyszernek használták, csak az 1700-as évektől itták meg a csokoládéfőzetet. A franciáknál a csokoládé története iskolai tananyag, s nem múlhat el ebéd, vacsora az ínycsiklandó finomság nélkül. Párizsban háromnapos csokoládéfesztivált rendeznek minden évben. Az első szilárd csokoládét az angolok főzték 1674-ben, de tömegtermelésről csak a XIX. Századtól beszélhetünk. Később egy angol orvos és egy botanikus javaslatára a kakaómasszát tejjel hígították, számos kísérlet előtt utat nyitva. A gyártáskor a durva szemű alapanyagot addig keverték, őrölték, vagyis konsírozták, amíg lágyan krémessé vált. Egy svájci úriember, Francois-Louis Cailler, aki olaszországi útja során a készruha-varrás mellett a csokoládégyártást is elleste, hazatérve Veveybe csokoládégyárat alapított. Megszületett a világ egyik legfinomabb desszertje a Cailler-csokoládé. Az első krémcsokoládét Rodolphe Lindt alkotta meg 1879-ben, amikor a kakaómasszába kakaóvajat kevert.
Eleinte a maják és az aztékok kortyolgatták, majd a brazilok is belekóstoltak. A maja indiánok Kr. u. 600 táján úgy tartották, varázserővel bír, vallási szertartásaikon különféle bajokat gyógyítottak vele. Később fizetőeszközként használták, olykor még adóként is elfogadták. A kakaóbab íze némileg más a Ráktérítőn, és más Trinidadban vagy Jamaicában. A maják kukoricaliszttel sűrítették, sőt vaníliával és mézzel ízesítették. Lényegében ez volt az első csokoládéital, amelyet a konkvisztádorok erős paprikával tüzesítettek. Európában jó ideig az előkelőségek és a szerzetesek böjtös itala volt a csokoládé. A jezsuiták naponta itták. A XVII. századra került el Észak- Európába, Nagy-Britanniába és az Atlanti-óceánon át került vissza az Újvilágba. Múlt az idő, a csokoládé eljutott a polgári otthonokba, még csokoládészalonokat is nyitottak.
A franciákhoz 1615-ben érkezett Ausztriai Annával, s rögtön megkedvelték a királyi udvarban és az arisztokraták köreiben. XVI. Lajos 1666-ban állami monopóliummá tette. A francia akadémia 1687-ben kiadta az általa legjobbnak tartott csokoládéreceptet (1 font pörkölt, hántolt kakaóbab, 1 font cukor, 2 drachma fahéj, 2 drachma vanília). A németek gyógyszernek használták, csak az 1700-as évektől itták meg a csokoládéfőzetet. A franciáknál a csokoládé története iskolai tananyag, s nem múlhat el ebéd, vacsora az ínycsiklandó finomság nélkül. Párizsban háromnapos csokoládéfesztivált rendeznek minden évben. Az első szilárd csokoládét az angolok főzték 1674-ben, de tömegtermelésről csak a XIX. Századtól beszélhetünk. Később egy angol orvos és egy botanikus javaslatára a kakaómasszát tejjel hígították, számos kísérlet előtt utat nyitva. A gyártáskor a durva szemű alapanyagot addig keverték, őrölték, vagyis konsírozták, amíg lágyan krémessé vált. Egy svájci úriember, Francois-Louis Cailler, aki olaszországi útja során a készruha-varrás mellett a csokoládégyártást is elleste, hazatérve Veveybe csokoládégyárat alapított. Megszületett a világ egyik legfinomabb desszertje a Cailler-csokoládé. Az első krémcsokoládét Rodolphe Lindt alkotta meg 1879-ben, amikor a kakaómasszába kakaóvajat kevert.
 |
Járay Mari