Egész évben kullancsveszély

Tévhit, hogy kullancsok kizárólag az erdőben élnek. Legnagyobb számban valóban a sűrű aljnövényzetű területeken, elsősorban tölgyesekben és vízparton találkozhatunk velük, de előfordulnak az erdőkhöz közelebb fekvő kertekben, sőt a sűrűn lakott területek parkjaiban is.

Terjedésüket egyrészt a légmozgások segítik, hiszen a kullancsok előszeretettel „szállíttatják” magukat a szelek szárnyán, másrészt a házi kedvencek, elsősorban a kutyák és a macskák. Az erdőkből behurcolt élősködők rendszerint a kertekben vagy a parkokban találnak új otthonra, ezért biztonságunk és főképpen gyermekeink egészsége védelmében ezeken a helyeken is fordítsunk fokozott figyelmet a megelőzésre. A kullancstámadás elkerülése érdekében terítsünk le plédet a fűbe, mielőtt letelepednénk, használjunk kullancsriasztó sprayt vagy kenőcsöt, kerüljük a bokrokat és a dúsabb aljnövényzetű területeket, hazaérve pedig tüzetesen ellenőrizzük testünket. Különösen indokolt a hajlatok és a hajas fejbőr vizsgálata, ugyanis az emberre akaszkodó kullancs addig mászik, amíg meg nem találja a legvékonyabb bőrfelszínt.

A világos, sima szövésű ruhán könnyebb észrevenni az apró vérszívót, míg a gyengébbik nem képviselőit a harisnya óvhatja meg a csípéstől. Ha erdőbe megyünk, vagy kerti munkát végzünk, érdemes valamilyen fejfedőt viselni, ahogyan a lehetőségekhez és az éppen aktuális tikkasztó meleghez mérten a minél zártabb ruházat javallott. Jó tudni, hogy a kullancs szinte soha nem a fáról támad, inkább egy-másfél méteres magasságból, az aljnövényzetről vagy a bokrok leveleiről sodródik áldozatára. Ha kullancsot találunk, mielőbb távolítsuk el!

Egy csipesszel – a legjobb a gyógyszertárakban kapható speciális kullancscsipesz vagy a Kapiller-féle kullancskiemelő kanál – fogjuk meg az állat szívószervét közvetlenül a bőrfelszín felett, majd egyenletes, lassú mozgással, esetleg egy kicsit megcsavarva húzzuk ki.

Ne nyomkodjuk a potrohát, és ne kenjük be az állatot krémmel vagy olajjal, mert ezek hatására bélrendszere tartalmával együtt kórokozókat öklendezhet a bőr alá!

Az esetleg beszakadt fejet vagy szívószervet szükségtelen eltávolítani, a testidegen, de nem fertőző anyag rövid időn belül magától leválik. Jegyezzük fel ugyanakkor a csípés időpontját, helyét pedig folyamatosan figyeljük, ha bármilyen rendellenességet észlelünk, haladéktalanul keressük fel háziorvosunkat.

Veszélyt nem a kullancs jelent önmagában, hanem az általa terjesztett fertőzések; a hazánkban honos fajok mintegy tucatnyi, állatokra veszélyes kórokozót hordoznak. Az Ixodes dammini („vöröshasú”) nevű kullancs nyálmirigyeiben tenyésznek az embert is fenyegető élősködők. A legfontosabb kullancs által terjesztett betegség a vírusos agyvelőgyulladás és a baktérium eredetű Lyme-kór. Megkapaszkodás után az állat az első 4-6 órában vért szív, majd nyáladzani kezd, ekkor ürítheti a bélrendszerében esetlegesen előforduló kórokozókat az emberbe. A kifejlődött agyvelőgyulladás csak tünetileg kezelhető, azonban védőoltással megelőzhető. A kétéves kortól alkalmazható, három oltásból álló sorozat beadása után háromévente van szükség egy emlékeztető injekcióra.

Egyelőre nem létezik védőoltás a Lyme-kór ellen, a betegség ugyanakkor antibiotikumokkal jól gyógyítható. Jellegzetes tünete a csípés helyét körülvevő, napról napra körkörösen növekvő, vöröses folt. Előrehaladott stádiumban szívizom- és ízületi érintettség, ideggyulladások, illetve -bénulások is felléphetnek. A betegséget vérvizsgálat igazolja, gyanú esetén háziorvosunk infektológiai szakrendelésre utalhat be.

mm.