Egyetemista is van a lakók között

Fehér Anna, vagy ahogyan mindenki ismeri, Anna nővér, az intézmény vezetője, mindenese, a gyermeklelkek istápolója nevetve mesél az intézmény kerületi „beágyazottságáról”. Jól emlékszik, hogy egyszer, néhány éve, a Fehér Bot napján a Jókai Klubban tartottak rendezvényt, ahová a kerület összes iskoláját, óvodáját, intézményét meghívták. Egyetlen ember jelent meg.

Most viszont mintha áttörés történt volna, ha nem is az intézményi, hanem az emberi szolidaritás jegyében. Egyrészt, ugye, rengeteg pénz összegyűlt egy- és kétforintosokból, másrészt karácsonykor nagyon sok segítség érkezett, főleg a Szent László plébánia közvetítésével. Az ajándékba kapott bejgli és dió nemcsak a testnek jelentett táplálékot, hanem a lelket is felüdítette.

A kezdetek. Anna nővér eleinte a vakok iskolájában tanított, ahol felfigyelt arra, hogy a mozgássérült gyerekeket az iskola elutasítja, mert nem akadálymentesített az épület. Külföldi tanulmányutakon azt is látta, hogy az ilyen sérült gyerekeken hatékonyan többnyire az egyházi intézmények segítenek, ezért 1980-ban elkezdett szervezni egy oktatási intézményt a sérült, vak és gyengén látó gyerekeknek. Ekkor persze még nem kaphatott épületet, nem folytathatott tanítói tevékenységet egyházi intézmény, ezért évekig kellett várni a munka megkezdésével.

A döntésben Teréz anya példája és bátorítása is segített: bízza magát teljesen a Jóistenre, és vágjon bele. 1982-ben az akkori I. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága, hosszas eljárás végén, ingyen bocsátott rendelkezésre egy helyiséget a Batthyány téren, ahol a sekrestyés lakásával kiegészítve megkezdődhetett a gyerekek tanítása. A tizenöt gyermek azonban gyorsan kinőtte a helyet, és az igény is egyre nagyobb lett e hiánypótló tevékenység iránt. A főváros 1990-ben azzal a feltétellel bocsátotta rendelkezésre az akkor erősen romos Mátyás király úti ingatlant, hogy Anna nővér az állami gondozott vak gyerekek tanítását is felvállalja. Természetesen a felújítás és alapos kibővítés feladata is rá és önzetlen segítőire hárult.

A jelen. Ma 57 gyerekkel foglalkoznak naponta. Ebből tizennyolc bejáró, azaz reggel a szüleik viszik, vagy az intézet mikrobusza szedi össze őket a városban. A 39 bentlakó gyerek közül tizenhat állami gondoskodásban részesül. A többiek között vannak, akiket vasárnap hoznak, és péntek délutánig maradnak, sőt olyan gyerek is akad, akit csak a nyári szünetre visznek haza a szülei. A gyerekek közül 27-en csak kerekes székkel tudnak közlekedni. Évről évre több közöttük a súlyosan sérült, gyakran értelmileg is fogyatékos. Ez indokolja, hogy az intézetben több mint ötvenen: gyógypedagógusok, szaktanárok, konduktorok, gyermekgondozók és segítők dolgoznak.

Szép környezetben kapnak esélyt a gyerekek a fejlődésre

A gyerekek utáni állami normatíva összege nem fedezi a különleges képzés költségeit, még az alkalmazottak bérére sem futja. Ráadásul minden hónapban kérdés, hogy az állami „fejpénz” fut-e be először, vagy a béreket terhelő járulékok befi zetésének késését jelző sürgető megkeresés. Szerencsére a gondviselés és a nagylelkű adományozók eddig minden évben megóvták az intézményt az anyagi csődtől. Tavaly a rossz anyagi helyzet ellenére is sikerült fejleszteni: több új szerkezet segíti a dolgozókat, így már minden fürdőszobában könnyebben be lehet emelni a sokszor magatehetetlen gyerekeket a kádba.

A tanítás. A gyerekek nevelése, tanítása speciálisan kidolgozott tanrend szerint történik. A 3-tól 23 évesig terjedő korcsoportból a legkisebbek óvodába járnak. Ők tizenhárman három csoportot alkotnak. Sokszor az óvoda feladata a járás, a rágás, a beszéd oktatása és a szobatisztaságra nevelés is. A gyerekek továbblépéséről szakértői bizottság dönt.

Az iskolás korosztályban három párhuzamos tagozatba járhatnak a diákok: a normál tagozatba a „csak” látásukban korlátozott gyerekek, a tanulásukban korlátozottaké – azaz az enyhe értelmi fogyatékkal is élőké – a második tagozat, a súlyosan és halmozottan fogyatékosoké az értelmi akadályozottak tagozata. Az eredeti tervek szerint 18 éves korig adna az intézmény segítséget, de a felnövő fiataloknak nincs máshol lehetőségük a további tanulásra, életre, így – jobb híján – maradnak.

A gyerekek fejlesztésének lehetőségeiben nagyon sokat számít a környezet, ahonnan érkeznek. A hat legjobban fejleszthető bentlakó például már utolérte egészséges korcsoportját, és „szokványos” iskolákban folytatja tanulmányait; van olyan diák is, aki egyetemre jár az otthonból.

Segítség is akad. Anna nővér hosszan sorolja azokat, akiktől segítséget kap a munkához. Két önkéntes például a délutáni tankörökbe jár tehermentesíteni a pedagógusokat, mások akkor segítenek, amikor az udvarra viszik a gyerekeket, mert ilyenkor mindenki mellé külön gondozóra is szükség van. Akadnak, akik a zöldség- és gyümölcsadományok feldolgozásában, befőzésében, fagyasztásában vesznek részt, vagy időszakonként a portaszolgálatba ugranak be ráérős óráikban.

Az igazgatás, az anyagi források biztosítása, a pályázatok előkészítése, az adminisztráció – és folytathatnánk az Anna nővér által ellátott feladatok sorát – szinte mindegyike egész embert követel. A nővér bánata, hogy az intézménnyel kapcsolatos papírmunka mellett alig marad ideje a gyerekekre. Hosszan – és nagyon precízen – sorolja a hivatalos szerveket, amelyek az elmúlt hónapokban jöttek ellenőrizni a működést. A napi feladatok mellett a szerzetesi élet megélése is más színezetet kap, mint a remeteségben vagy egy kolostorban, de láthatólag Anna nővérnek ez a lételeme.

A jövő. Az intézményvezető a jövőről is derűsen beszél. Szeretne egy olyan otthont is létrehozni, ahol az iskolából kinövő gyerekek védett környezetben élhetnének tovább, dolgozhatnának, miközben megkapnák a szükséges testi-lelki támogatást. Van is egy szomszédos épület a Béla király úti gyermekszanatórium területén – csak hát amíg a tulajdonostársak (a főváros, a kerület és az állam) nem rendezik soraikat és a helyet, addig nem lehet szó felújításról, építkezésről. A terv életképességét növeli, hogy a jelenlegi épület konyhája, tornaterme és uszodája ki tudná szolgálni az új épület igényeit is.

Persze jelenleg már az is könynyebbséget jelentene, ha a Mátyás király út rég megígért kijavításával a gyerekeket kevesebb zötyögéssel lehetne eljuttatni az intézményig. Mint Anna nővér fogalmaz: a Gondviselő segítségével eddig átvészelték a legnehezebb időket is, bízik benne és reméli, hogy elképzeléseik most is megvalósíthatók.

B. I.