Emléktábla a színészóriásnak

Jávor Pál 1902-ben Jermann Pál Gusztáv Albert néven látta meg a napvilágot Aradon. Édesapját korán elveszítette, így édesanyjára hárult a gyereknevelés. A kis Palit vasutasnak szánta, mondván, az szép, nyugdíjas állás. Őt azonban sokkal jobban izgatta a filmek világa, rendszeresen látogatta Arad két elegáns moziját, ahová a Nordisk nevű dán társaság szállította legújabb alkotásait.

Mivel az irodalom is vonzotta, 16 évesen újságíró-gyakornok lett a helyi napilapnál. Egy váratlan húzással aztán kiutasíttatta magát Romániából, azzal a szándékkal, hogy Dániában szerez magának filmszínészi szerződést. Mindehhez tudni kell, hogy akkoriban a román állam az országot elhagyni szándékozóknak ingyenes vonatjegyet biztosított a tervezett letelepedési helyre. Útközben azonban kiderült, a jegy csak Budapestig érvényes, így más választása nem lévén, itt próbált szerencsét.

A kezdetek meglehetősen nehéznek bizonyultak, anyagi problémákkal zsúfolt időszak következett. Felvették az Országos Színművészeti Akadémiára, és bár Egressy-ösztöndíjban is részesült, az első félévben máig rejtélyes okból kimaradt. Tanulmányait az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában folytatta. Ekkortájt magyarosította nevét Jávorra.

Először a mai Thália helyén lévő Renaissance Színházhoz, majd egy rövid székesfehérvári és szegedi kitérő után a Magyar Színházhoz szerződött. 1930-tól egy esztendeig a Vígben lépett fel. Első filmszerepét a Csak egy kislány van a világon című némafilmben játszotta.

1934-ben házasságot kötött egy kétgyermekes édesanyával, Landesmann Olgával, akivel a Kékgolyó utca 10.-ben lévő háromszobás lakásba költözött. A már országosan is ismert Jávor Pál öt évig élt itt. A legenda szerint a nagy nyüzsgésből visszavonulva a kép- és könyvgyűjtésnek hódolt a legszívesebben. A Kékgolyó utcában töltött időszak alatt lett tagja a Nemzeti Színháznak. Népszerűségét mutatja, hogy 1937-ben tíz filmet forgatott, köztük az akkor első filmes Karády Katalinnala Halálos tavaszt. 1939-ben átköltözött a Pasaréti út 8.-ba.

A viszontagságokkal teli háborús években Jávor Pál számított az igazi férfi ideálnak, kora egyik legkiemelkedőbb színészének. Mind filmvásznon, mind színpadon szinte felsorolhatatlan menynyiségű kiemelkedő alakítás kötődik a nevéhez. Olyan nagyságokkal szokták együtt emlegetni, mint Csortos Gyula vagy Kabos Gyula. Egy sikertelen Egyesült Államokbeli körútról azonban megtörten, betegen tért haza. Többször kezelték a János kórházban, ott hunyt el 1959-ben. A legenda szerint halálos ágyánál kérésére cigányzenészek húzták fülébe legkedvesebb dallamait. Temetésén tízezrek kísérték utolsó útjára Farkasréten.

Pályája csúcsán, 1940-ben arra a kérdésre, hogy mi a sztárok sikerének titka, egy rövid verssel válaszolt:
„Aradról jöttem kis kosárral, A gazdag várost néztem árván./ Keserűséggel telt pohárral! Sok volt a kín, kevés az álom/Pályaudvarokon háltam este, Ezt az utat még egyre járom –/Kíntól, nyomortól összeesve – Ma több siker és jobb falat vár,/Kóboroltam a pesti járdát, De ifjúságom elszaladt már…”

J. T.