Famentő akció a Gesztenyés kertben

Évről évre egyre többen jönnek segíteni

Az aknázómoly egyes feltételezések szerint Észak-Amerikából vagy Kelet-Ázsiából került Európába, míg mások úgy vélik, a Kelet-Balkán eldugott szurdokaiban ősidők óta honos. Magyarországon először 1987-ben bukkant fel. Petéit leggyakrabban a vadgesztenye, ennek hiányában főleg juharfák leveleire rakja. A kikelt hernyók ezeket eszik meg, így a lombkorona sokszor már június végén megbarnul, majd lehullik. Mivel nagyon ellenálló rovarról van szó, a védekezés kizárólag következetes, hosszan tartó munkával lehetséges.

A Gesztenyés kert fáinak megmentése érdekében Gerstl József kertészeti vállalkozó, munkahelyével, a Budapest Kongresszusi Központtal, valamint több jelentős céggel karöltve, évekkel ezelőtt civil kezdeményezést szervezett. Minden esztendőben őszszel összegyűjtik a lehullott leveleket, amelyeket aztán égetőműbe szállítanak.

Idén rekordszámú, 260 fős társaság dolgozott az akció során. Akadt köztük idős nyugdíjas, kisgyermekes anyuka éppúgy, mint igazgató. A legnagyobb számban iskolások jelentek meg. Mint megtudtuk, a Mechatronikai Szakközépiskolából, illetve a Zsigmond téri Gimnáziumból érkeztek. A hasznosságán túl remek hangulatú, közösségkovácsoló rendezvényre több ismert személyiség is ellátogatott. A serénykedők között üdvözölhettük Bíró Icát, Lajsz Andrást, Sándor Györgyöt, valamint a fővédnökséget szinte kezdettől felvállaló Bálint Györgyöt.

Gerstl József a munkát lezáró dudaszó után összegezte tapasztalatait:
– Nagy öröm számomra, hogy évről évre egyre többen jönnek el tenni valamit környezetünkért. Köszönet illet ezért valamennyi résztvevőt! Szakemberként büszkén kijelenthetem: közös munkánk eredménye jól látható a fákon. A kevesebb áttelelő kártevőnek köszönhetően folyamatosan csökken a fertőzés mértéke. Így minden reményünk megvan arra, hogy ebben az évezredben is gyönyörködhessünk a Gesztenyés kert fáiban, szívhassuk a friss levegőt, sétálhassunk árnyat adó lombjaik alatt.

Janzsó Tamás