Fuvolázik és fél lábon áll

A sajtóban valaki egyszer azt írta, Péter János egy valódi „ír úr”. Tiltakozik ellene.

– Tősgyökeres erdélyi vagyok, Székelyudvarhelyen születtem, Kolozsvárott jártam iskolába és klasszikus zenekonzervatóriumba, s csupán zenei jövőmet keresve vetődtem Debrecenbe, majd Budapestre. A megtisztelő „úr” jelzőre pedig csupán annyit mondanék: a tradíciókat csak a zenében szeretem…

Az újságírói szójátéknak a zenekar különleges, sűrű muzsikája adott táptalajt, ami sok dobbal és váratlan „tekerésekkel” sajátos, kelta-balkáni alapokon nyugszik. A Shannon.hu – melynek Péter János ötödik éve művészeti vezetője – a hagyományos skót és ír zene egyik legismertebb művelője Magyarországon. És itt most nem a géppuskalábú Michael Flatley sztepptánc-tornádójára gondolunk, annál inkább a hangulatos, kocsmákból koncerttermekbe átmentett, kelta gyökerű zenekultúrára, a ma élő tradicionális skót–ír pentatónia alapjára.

– A bor, a dal, a tánc a vidámság és mulatozás maszkjával takarja el az elkerülhetetlen elmúlás gondolatát – mondja a zenészkörökben „Péterjános”-ként ismert muzsikus.

S bizonyítandó, hogy mindez milyen egyszerű, és nem az ördöngös fuvolatechnika szüleménye, előkap egy penny-whistle-t, kisiskoláskorunk filléres, kilenclyukú bádogfurulyáját, s éppoly gyönyörűen, duhajkodón és szívszaggatóan játssza a Hetedik nap írtánc-melódiáját, mint korábban fenn a pódiumon ezüst fuvolájával. „Péterjános” ösztönös harmóniaérzéke annyira nyilvánvaló, az előadásmódja olyan magával ragadó, hogy valóságos energiaáramlás indul meg a művész és a befogadó között. A színpadon zsigerekből játszik. Amikor nem zenél, akkor is együtt él a melódiával, a ritmussal, a szöveggel, s ami a legfontosabb – a közönséggel.

Mégis hajszálon múlott, hogy nem fordított hátat végleg a zenének. Habár a felvételi vizsgájának eredménye a legjobbak között volt a kilencvenes évek elején, bizonytalan állampolgársági státusza miatt nem vették fel a Budapesti Zeneakadémia fuvola szakára.

– Megharagudtam a zenére, és az irodalomhoz fordultam. Jelentkeztem a Pázmány Péter egyetemre, és a magyar szakon gőzerővel nekiláttam a tanulásnak. Kis idő múltán felkeresett a világ egyik „top tízes” fuvolaművésze, Bálint János, aki annak idején a zeneakadémiai zsűri egyik tagja volt. Felajánlotta, hogy ingyen elvállalja a hangszeroktatásomat! Nem akartam hinni a fülemnek… Két évig jártam hozzá; mindent, amit ma tudok, tőle tanultam.

1994-ben a M.É.Z. (Meg nem Értett Zenekar) küldött számára meghívót. Szükségük volt egy fuvolásra, aki egy személyben zeneszerző, producer, művészeti vezető, és ráadásul elvállalja, hogy az együttes arca legyen. Elvállalta. Otthagyott csapotpapot, egyetemet.

A többi már hazai pop-rock történelem. Szólistaként számtalan neves előadóművész és zenekar meghívott vendégeként szerepelt azóta, így Zorán nagysikerű sportarénás koncertjén három számban is közreműködött. 2003-ban a M.É.Z. együttes magjából alakult a Shannon. hu, a „kelta energikusok” zenészbandája, amely jórészt Péter János hatására stílusába olvasztotta a balkáni folklórt is, miáltal közelebb került az utóbbi évtizedben létjogosultságot nyert világzenéhez. Három évvel ezelőtt a cégérük alatt megszületett a Tihanyi Andrea vezette Shannon World Dance Company is, így a show kibővült valódi, ropogós ír sztepptánccal, jiggel és reellel, leszorított karokkal s karcsú lábakkal egyetemben.

Tavaly a Vajdahunyad várának kertjében mutatták be első, önálló produkciójukat, Hajnaltól hajnalig címmel. E műsor egyszerűsített változatát láthattuk-hallhattuk a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Nem kellett csalódnunk. A bevallottan is Loreena McKennitt ihlette, balkáni és magyar népzenébe ágyazott saját szerzemények komolyságát módszeresen ellensúlyozta a fuvolás „Péterjános” magánperformansza – még akkor is, ha olykor túlságosan is féllábasra sikerült…

(Somogyvári)