A kíváncsi címkeolvasó esete

– Ne az élelmiszer ára döntse el, mi kerül a kosárba, hanem a szükségleteinknek megfelelően válasszunk! – kezdi az egyik legfontosabbal Lelovics Zsuzsanna. – Természetesen az ár is lényeges, ám attól, hogy valami sokba kerül, még korántsem biztos, hogy kiváló minőségű, s persze arra sincs garancia, hogy a drága jobb, mint a kategóriájában kapható többi termék. Mondok egy példát! A csaknem százféle ásványvíz között nagyok a tápanyagtartalmi különbségek. Másra van szüksége egy szívbetegnek, egy várandósnak, vagy éppen egy aktív sportolónak, de ma már mindegyik megtalálja az igényeinek megfelelő terméket.

Mire ügyeljünk a leginkább a tájékoztató címkék tanulmányozásakor? Az összetételre, az adalékanyagokra, a tartósítószerekre?
– Miután meggyőződtünk arról, hogy a termék lejárati ideje megfelelő, keressük meg a tápanyagtartalmat feltüntető táblázatot és az összetétel felsorolását! Egy kíváncsi címkeolvasó szakértővé válik. Mindenképpen célszerű tudatosan tájékozódni – hiszen hamarosan a testünk része lesz az, amit megeszünk. Elsősorban a csomagolt élelmiszerek, félkészés készételek, öntetek és mártások vásárlása előtt érdemes ellenőrizni a címkék szövegét, különösen azoknál az élelmiszereknél, amelyek „képesek” elrejteni a gyengébb minőségű komponenseket.

A múlt évi élelmiszerbotrányok után vannak-e újabb szempontok a vásárlásnál, egyértelműek-e a tájékoztatók? Született-e új szabályozás?
– Kevesen ismerik azt a címkézési szabályt, miszerint egy látómezőben kell szerepelnie az élelmiszer megnevezésének – ezt ne tévesszük össze a márkanévvel! –, a nettó tömegnek és a minőségmegőrzési időnek. Ha ezzel nem így találkozunk, körültekintően járjunk el. Bár jelenleg is van olyan új jelölési lehetőség az élelmiszereken, ami megkönnyítheti a választást, ez még nem általánosan elterjedt. Azt kell mondanom, ebben a formájában talán jobb is, hogy nem terjed, ugyanis nagyon felületes, általános, mivel a bevezetésekor a gyártók, forgalmazók túlságosan is az egyszerűségre törekedtek a könnyebb értékesítés, eladhatóság jegyében.

Mi a helyzet a kimért, címke nélküli áruk, darabáruk – például a virsli, a kolbász, a tojás – vásárlásakor? Csak az ár a támpont, vagy van más tájékozódási lehetőség?
– Abban, hogy ezekről a termékekről nem, vagy csak ritkán kapunk tájékoztatást, leginkább a vevők a hibásak. Ne felejtsük el, hogy a kereskedelem a vevőt szolgálja ki; ha ő úgy is megveszi a terméket, hogy szinte semmit nem tud róla, akkor az eladó nem érdekelt abban, hogy több információval szolgáljon, mint amennyivel muszáj! Elméletileg kérhetjük a tájékoztatót, az információs anyagot, van erre lehetőség még a kenyér esetében is, azonban a gyakorlatban ez ritka, mint a fehér holló.

Érdemes átgondolni, mi kerüljön a kosárba

Változtassunk a vásárlási szokásainkon?
– Feltétlenül! Mielőtt fizetnénk, még egyszer érdemes átnézni, átgondolni, hogy valóban azt választottuk-e, amivel a leginkább az egészségünket szolgáljuk. Ne induljunk éhesen a boltba, mert olyankor hajlamosabb az ember azt is megvenni, amit egyébként nem. Ez az úgynevezett impulzív vásárlás. De lesz más probléma is az élelmiszerek fogyasztása terén. Egy életbe lépett rendelet értelmében csak bizonyos engedélyezett, úgynevezett egészségre vonatkozó állításokat lehet közölni a címkéken, a reklámokban – termékismertető gyanánt. Csakhogy például a gyümölcsök és a zöldségek legtöbbjén nincs címke. Ez önmagában nem volna gond, azonban ezekről nincs hol közzétenni a tudnivalókat. Köztudott, mekkora összeg áll rendelkezésre a címke nélküli termékek reklámozására. Lassan már a háziállatok is csak címkés élelmiszereket esznek, miközben elfeledkezünk az étrendünkbe iktatni a gyümölcsöket, zöldségeket, holott ezekből legalább fél kilót kellene naponta fogyasztanunk. Ebbe az irányba haladunk, sajnos.

Ne higgyünk a reklámoknak?
– Ne hagyjuk félrevezetni magunkat! Tilos például reklámozni, hogy a tejben kalcium van, mivel ez igaz minden tejre. Ugyanakkor egy kalciummal dúsított élelmiszeren ezt a tényt fel lehet tüntetni. A vásárló azt gondolja, jól teszi, ha ilyen termékre költ: fedezi a napi kalciumszükségletét. Azt viszont nem tudja, hogy ha csak tejet inna, akkor is elegendő kalciumhoz jutna, ráadásul ez a tejtermékekben olyan formában fordul elő, ami a felszívódást segíti. A címkézésen túl a mai napig nincs megoldva az egységes, egészséges táplálkozás oktatásának kérdése. Eredményt csakis összehangolt,  átgondolt felvilágosító programmal lehet elérni. Amikor nem egyik vagy másik cég helyezi előtérbe a termékeit, szolgáltatásait, hanem a tudatos fogyasztóvá nevelés a cél. Nincsenek tiltott élelmiszerek, csak rosszul összeállított étrend, sok divat- és sztárdiéta  mégis éppen azért virágzik, mert a fogyni vágyó átmeneti ideig könnyen lemond a nagyon is fontos tápanyagokról, utána pedig csodálkozik, hogy nagy árat fizet érte: az egészségét veszélyezteti. És akkor a vitaminozott termékekről még nem is beszéltem…

(Járay)