Közügy legyen közöny helyett

Az év elején történt tanárverések, az iskolában elharapódzó erőszak hatására egyre többen gondolják úgy, hogy a gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzése érdekében a napközi rendszerének erősítésére lenne szükség. Jelenleg azonban ennek éppen az ellenkezője van napirenden, aminek egyik oka, hogy a napközi még mindig nem számít közügynek sem az oktatás, sem a szélesebb értelemben vett nevelés területén. Holott a magyar iskolai napközi otthoni nevelés immár 106 éves történetre tekint vissza, a viharos történelmi időszakokban egyike volt a legfontosabb szociális intézményeknek – emlékeztetett dr. Füle Sándor.

1989-ben bölcsődéket, óvodákat és napközi otthonokat zártak be abban a hitben, hogy a családok saját erőből képesek gondoskodni gyermekeik megfelelő neveléséről. Szerencsére az 1993. évi oktatási törvény felismerte, hogy a napközi valójában szociális intézmény, és intézkedéseiben garantálta megmaradását. Ennek ellenére az utóbbi években újra előtérbe került a napközik viszszafejlesztése; először öt, majd három órára csökkentették a délutáni foglalkozások idejét, amire még Trianon után sem volt példa – hangsúlyozta a pedagógiai szakember.

A napközi otthonokra azóta is ugyanolyan szükség van, mint létrehozásuk óta bármikor, hiszen a rászoruló gyerekek nevelése nélkülük még sokáig elképzelhetetlennek tűnik. Különösen fontos a sokszor pejoratív jelentéssel bíró „megőrző hely” megnevezés, ami korántsem valamilyen passzív felügyeletet jelent, hanem valóban megőrzést a csavargástól, az éhezéstől, a bűnözéstől, a gyermeknevelésben részt vevő családok negatív hatásaitól. Mert a napközi nem csupán a szociálisan rászoruló gyerekeknek adhat mentőövet, hanem a szegénynek nem minősülő, de az otthoni légkör miatt esetleg félelemben, érzelmi bizonytalanságban élők számára is.

Füle Sándor kiemelte: 2003-ban országszerte mintegy 400 ezer iskolás közül negyven százalék volt napközis. Valódi szükségleteket elégít ki tehát a napközis hálózat, miközben a vele szemben támasztott igények ma is meghaladják az iskolák és fenntartók anyagi lehetőségeit, míg a „központi akarat” a napközik összevonását, s ezzel a nevelőmunka elsorvasztását célozza. Elég csak arra gondolni, hogy a különböző iskolákból a központosított napközikbe érkező gyerekek összehangolása mekkora pluszterhet jelent a pedagógusnak, akinek az ideális 15-20 fős létszám helyett sokkal több gyerekkel kell foglalkoznia.

A játékos foglalkozásokat a napközi biztosíthatja

A Magyar Pedagógiai Társaság Napközi Otthoni Nevelési Szakosztályának tiszteletbeli elnöke rámutatott, hogy gyakorlatilag tanulószobává degradálódik a napközi, ahol nincs lehetőség az egyéni fejlesztésre, a lelki gondozásra, de még játékra sem igazán. Nem valósulhat meg az iskola keretein belüli délutáni nyelvi továbbképzés sem, ami a különórákat megfizetni képtelen szülők számára óriási segítséget jelentene. A napközi mára az oktatás szürke ága lett, pedig sok ezer gyerek számára a felemelkedés egyetlen záloga lehetne – jelentette ki Füle Sándor.

A napközi otthoni neveléstől is joggal várt hatások, mint a társadalmi normáktól eltérő, deviáns, antiszociális gondolkodás, illetve magatartás, valamint az erőszakos viselkedés és az ezekhez kapcsolódó gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzése a meglévő szaktudás mellett feltételezi a megfelelő tárgyi és dologi feltételeket. Ma általánosságban elmondható, hogy a napközik zöme az alapvető felszerelésekkel sem rendelkezik, ráadásul a pedagógusok jelentős része nem ismeri a korhű fejlesztő módszereket, és képtelen hasznos szabadidős programokat biztosítani a fiataloknak.

A nevelőmunka fejlesztéséhez nélkülözhetetlen a napközis gyerekek szüleinek a segítsége is. Míg a legtöbb óvodában a szülők részt vállalnak az intézmény mindennapi életében, a napközikre ez már jóval kevésbé jellemző. Szerencsére vannak olyan kerületek, amelyek komolyan veszik a napközis nevelés fontosságát. Ilyen a Hegyvidék is – emelte ki Füle –, ahol az önkormányzat szívén viseli a napközik állapotát, biztosítja a szakmai és tárgyi feltételeket a kezelésében lévő iskolákban.

mm.