„Mámorító a szabadság érzése”

Hivatalos ünnep, kötelező megemlékezés, vagy áthat bennünket a forradalom szelleme? – tette fel szónoki kérdését Barsiné Pataky Etelka, aki ünnepi beszédet tartott a kerületi művelődési központban rendezett, október 23-i megemlékezésen. Az Európai Parlament (EP) képviselőjének válasza szerint a fejekben és a lelkekben az ünnep szorosan öszszekapcsolódik a magyar nemzet, a magyar haza, a magyar szabadság fogalmával, a nemzeti ünnep tiszta fénye hatja át ezeket a fogalmakat.

Barsiné Pataky Etelka

Barsiné emlékeztetett arra, hogy október 23-a a budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött, majd amikor az tömegtüntetéssé alakult, a kommunista kormány fegyvertelen tömegre leadott véres sortüze következtében fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok átmeneti visszavonulásához, a többpártrendszer viszszaállításához, az ország demokratikus átalakításához vezetett. November első napjaiban Nagy Imre tárgyalásokat kezdett a szovjet csapatok kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésünkről; november 4-én viszont hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen.

Ezek a történelmi tények, ám a forradalmat mindenki máshogyan élte meg – mondta a képviselőnő. Felidézte: 1956. október 23-án este édesanyjával és húgával a Felszabadulás térre (a mai Ferenciek terére) ment, ahol teherautókon lyukas piros-fehérzöld zászlóval fiatalok seregei éltették a magyar szabadságot, az utca népe pedig éljenzett és a himnuszt énekelte. „Mámorító volt a szabadság érzése” – fogalmazott Barsiné Pataky Etelka.

Másnap hajnalban a Kossuth Rádióban azt hallhatták, hogy „fasiszta, reakciós elemek fegyveres támadást intéztek középületeink ellen, és megtámadták karhatalmi alakulatainkat” – mesélte. A bérházban, ahol laktak, a házmester lezárta a kaput, mert ők, a ház gyerekei harcba akartak indulni. Még a tízéves húga is, aki egyáltalán nem félt; talán nem véletlen, hogy később olyan férfi felesége lett, akinek a testvérét a Ferenc körúton ölték meg 1956-ban. Barsiné Pataky Etelka kiemelte: véres megtorlás lett az ára a szabadság akarásának, több mint kétezer magyar forradalmár vérét ontották ki. Százezreknek az üldöztetés, a szétszóródás lett a sorsa, az itthon maradottaknak pedig a hazugság fojtó légköre jutott.

Az EP-képviselő szerint 1956 üzenete ma az, hogy erőt kell gyűjtenünk, ismét nehéz idők jönnek ugyanis. Most, a nemzetközi válság közepette „egy gazdaságilag legyengült, létszámában morzsolódó, önbizalmában megbicsaklott, identitásában megkérdőjelezett nemzet áll szemben a nehézségekkel”, a „hitelességét Európában is elvesztő magyar kormány pedig csak fut az események után, bizalomgyengítő tárgyalásokat folytat, és még most is görcsösen kapaszkodik a hatalomba, álszent szónoklatokat tart”. Barsiné Pataky Etelka úgy vélte: ma az a dolgunk, hogy visszaállítsuk országunk hitelességét, mert csak így sugározhat ránk ismét a bizalom fénye.

ELISMERÉSEK PEDAGÓGUSOKNAK
A képviselőnő felszólalását követően Szőnyi Erzsébet Piccola introduzione és a Sirató 1967 című műve, majd Kodály Epigrammái csendültek fel a Budapest-Hegyvidéki Kamarazenekar és a Solti György Zeneiskola növendékeinek előadásában. A Zugligeti Általános Iskola tanulói, Firnigel Zora és Palkó Bálint Udud István Hősök voltak című költeményét szavalták el, a Városmajori Gimnázium diákja, Győrfi Anna pedig Nagy Magda Virághullását adta elő. A műsort Liszt E-dúr etűdje zárta Mona Dániel virtuóz interpretálásában.

A polgármester Életmű-díjjal tüntette ki Kovács Kolosnét

A fiatalok produkciói után került sor a hegyvidéki önkormányzat által alapított kitüntetések átadására. Pokorni Zoltán polgármester elsőként Nahóczky Iván kerületi lakosnak nyújtott át emléklapot az ’56-os eseményekben való részvételéért és szerepvállalásáért, 1956 eszméinek megőrzéséért, majd – ahogy a korábbi években – a kerületi közoktatásban és közművelődésben kiváló munkát végző közalkalmazottakat díjazta.

Az önkormányzat képviselőtestülete által adományozott Életmű-díjat Kovács Kolosné, az Arany János Általános Iskola és Gimnázium nyugalmazott igazgatója vehette át. Az Eötvös József-díjat és a vele járó gyűrűt Antal Ibolya, az Orbánhegyi Óvoda óvónője, Zalányi Péterné, a Városmajori Óvodák óvónője és Mészárosné Romhányi Margit, a Városmajori Gimnázium angol– történelem szakos tanára kapta meg. Hegyvidék Ifj úságáért Díjban Sánta Márta, a Solti György Zeneiskola szolfézstanára és Bethlen Judit, a Virányos Általános Iskola magyar–német szakos tanára részesült. Hegyvidék Gyermekeiért Díjat két közalkalmazott kapott: Kissné Takács Szilvia, az Arany János Általános Iskola és Gimnázium munkaügyi ügyintézője, illetve Boromissza András, a KIMBI Óvoda technikai dolgozója. Hosszú időn át tartó, kiemelkedő, példaértékű munkájáért Somogyi Ádámnét, a Solti György Zeneiskola zongoratanárát elismerő oklevéllel jutalmazták.

Mansfeld Péter emlékműve

Azoknak a nyugdíjas tanítóknak, akik évtizedeken át közmegbecsülésre méltón tettek eleget hivatásuknak, díszokleveleket adott át a polgármester. A diplomáját 50 éve megszerző Skrapits Lajosné és Potencsik Gizella Éva aranyoklevelet, a 60 éve diplomázó László Istvánné, Balogh Balázsné, Varga Zsuzsanna és Dr. Korhecz Imréné gyémántoklevelet, míg 65 év után Bányász Antalné vasoklevelet kapott. Dr. Gelei Gáborné, aki hetven éve, 1937-ben szerezte diplomáját, rubinoklevelet vehetett át a polgármestertől.

A kitüntettek, valamint az ünnepség résztvevői a díjátadásokat követően a művelődési központból a Gesztenyés kertben álló ’56-os emlékoszlophoz vonultak át. Itt az önkormányzat, kerületi intézmények, pártok, egyházak, civil szervezetek, kisebbségek képviselői, valamint magánszemélyek helyezték el az emlékezés virágait.

KOSZORÚK MANSFELD PÉTER EMLÉKMŰVÉNÉL
Az I., II., III., XII. és XXII. kerület polgármesterei közös ünnepséget szerveztek október 23-án a budavári Dísz téren, ahol beszédet tartott Nagy Gábor Tamás I. kerületi polgármester, Göran Lindblad és Latchezar Toshev, az Európai Tanács svéd, illetve bolgár képviselője, Mansfeld László, az ’56-os forradalom legfiatalabban kivégzett mártírjának, Mansfeld Péternek az öccse, valamint Orbán Viktor, a Fidesz elnöke.

Az ünnepi műsort megelőzően a budai polgármesterek koszorúkat helyeztek el Mansfeld Péter tavaly tavasszal felavatott, Szabó Ilonka utcai emlékművénél, amely a fogva tartóitól megszökött és magát éppen a mélybe vető fiatal forradalmár alakját örökíti meg. Melocco Miklós kőszobránál Pokorni Zoltán osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.

A Hegyvidék polgármestere beszédében kiemelte: bajban vannak, amikor a reformszocializmus híveivel beszélgetnek, mert ők arra az időre, az 1960- as, 1970-es évekre emlékeznek, amikor tényleg sok minden épült az országban, „mi pedig emlékeztetünk arra, mi volt a véres eredete ennek az időszaknak”. Pokorni Zoltán úgy vélte, az  erkölcs a politikában ott mutatkozik meg, hogy ha valamit nem hajlandó megtenni a hatalom, akkor sem, ha érdeke és ereje lenne hozzá. Szerinte akármilyen nemes célokat fogalmazott meg az egykori szocialista időszak, „ott, ahol próbára tétetett, megbukott. Erkölcstelen és amorális volt, mert gyilkolt, noha nem kellett  volna.” A polgármester reményét fejezte ki, hogy nem jönnek olyan idők, mint 1956-ban, és nem tétetünk próbára. Hozzáfűzte: a mérce nem lehet kisebb a mai közszereplőkkel szemben sem, mint volt az a múltban.

Nagy Imre miniszterelnöknek volt ereje, tartása, hogy szembeforduljon régi barátaival, elvtársaival – vélekedett Pokorni, aki szerint ezt az erőt tisztelik és becsülik a  volt kormányfőben. A miniszterelnöki poszt ugyanakkor „túl magasan van”, Mansfeld Péter sorsa viszont sokkal átélhetőbb számunkra, „köznapi halandók” számára. „Az egész Kádár-kor születésének szégyene, ahogyan kivárták Mansfeld Péter tizennyolcadik születésnapját, hogy felakaszthassák” – hangsúlyozta a polgármester.

z.