A „nászéjszakák borának” termelője

A somlói nedű legendás: a „nászéjszakák borának” tartják. Aki sokat iszik belőle, nagy valószínűséggel fia születik – mondják. Lám, a somlói hegybírónak három is van, míg Kolonics Károlynak nemrég úgyszintén fia született. Lehet, hogy a legenda nem is csak legenda?

Szülők, Szülők, Szülők

– Közel tizenöt éve lakom a kerületben. Nyugat-Dunántúlon, Devecserben születtem, a nagyszüleim somlószőlősiek.

Onnan a kötődése a szőlőhöz, a borhoz?
– Nekik is köszönhető. Hajdan kisebb szőlőt műveltek, s egyszerű parasztpincéjük állt a hegyoldalban. Nagyapám elsősorban más, módosabb szőlősgazdáknál vincellérkedett.

Hogyan kezdődött? Gyerekkorban?
– Úgy kérdezi, mintha egy ragályos betegségről volna szó. Végül is van benne valami… Balatonfüredre jártam iskolába, emellett kitanultam a kertészkedést. A Széchényi Ferenc szakközépiskolában szőlő- és gyümölcskertészként végeztem. A szünidők a Somló-hegyen teltek. Senki nem erőltette rám a szőlő szeretetét, csak az életünk szerves része volt. Ilyen légkörben fogékonnyá válik az ember, nem idegenkedik. Már aki – sokan megutálták, de engem munkára neveltek. Gyerekként eleinte apróbb feladatokat kaptam, venyigehordást, hasonlókat, és ne higygye senki, hogy ez nem komoly fizikai munka! Később már kötözést, kapálást, permetezést bíztak rám. Figyeltem az eredményt, örömömet leltem benne.

Miért volt a jó módszer?
– Nem tudom. Édesapám, ha könyvet látott a kezemben, nem kellett mennem sem az állattartásban segíteni, sem a szántóföldre. Úgy tartotta, aki amit megtanul, az az övé, azt nem lehet elvenni tőle. Később a szüleim vásároltak egy kisebb szőlőst Szigligeten, addig ugyanis csak anyai nagyapámnak és a nagybátyámnak volt a Somlón szőlője. Később eladtuk a szigligetit, és nyomban megvásároltuk az első saját, somlóvásárhelyi szőlőt a déli oldalon. Lépésről lépésre gyarapodott, mígnem öthektárnyira nőtt.

Ekkor még diák volt?
– Mégsem ebben a szakmában kezdtem megkeresni a kenyerem. Érettségi után vám- és pénzügyőrként dolgoztam. Beiskoláztak Budapestre, itt ismertem meg a későbbi mennyasszonyomat, miatta maradtam a fővárosban. A sors úgy hozta, hogy mégsem ő lett az életem párja. A rendszeres hétvégi ingázások Somló és Budapest között másképp alakították az életemet. A fiam édesanyját egy Budapesten töltött hétvégén ismertem meg, a Lánchídon, a Múzeumok éjszakáján. Azóta is együtt élünk, két leánygyermekével és a fi ammal, aki hat hónapos, vele vagyok otthon gyeden. Minden hétvégén megyek haza Somlóra, művelem a szőlőt. Vasárnap este indulok vissza ide. Nem tudom, meddig lehet tartani ezt az életmódot. Számomra élhetetlen a főváros, több okból is. Még szerencse, hogy Budán és hegyoldalon élek. Úgy tűnik, az életem nagy útelágazásait mindig a nők döntötték el. Előbb-utóbb döntenem kell a szőlő, a borászat és a városi élet között.

A kettő együtt nem megy?
– Ekkora távolság nem szerencsés. Ez a világ legdrágább hobbija, sőt szenvedélye. Ma a boraim a Borigó Magazin, a borász szakma egyik legszínvonalasabb szaklapja által hivatalosan megszabott százpontos rendszerben elérik az előkelő nyolcvanötnyolcvanhat pontos bírálatot. Kilencven pont fölött nemzetközileg elismert borral van dolgunk! Hosszú évek munkájának az eredménye a boraim szépsége, ragyogása, ízben-színben pompás harmóniája.

Legendás gyógybor?

A Somló-hegy a huszonkét hazai borvidék között is egyedülálló. Mitől más?
– A történelmi borvidékek között sajátos helyet foglal el. A Kisalföld Bakonyhoz közeli részén terül el, négyszázharmincöt méter magas haranghegye robusztus szigetként emelkedik ki a sík mezőből. Az évszázadok óta kihűlt vulkánokból visszamaradt talaj kincs, a termőhely egészen különleges. A vulkán alapkőzete a bazalt és az ezt borító lyukacsos, salakszerű láva, amelynek összetétele meglepően hasonló a Vezúvéhoz. A hegy kedvező lejtésszöge miatt körös-körül szőlőt telepítettek, az éghajlat kiegyenlített. Egészen a bazaltsziklákig mindenütt kisebb-nagyobb szőlőtáblák húzódnak. A táj borai savakban, ásványi anyagokban rendkívül gazdagok, hírük már a mohácsi vész előtt is ismert volt Somló várurai, a vásárhelyi apácák és a Garaiak révén.

Valóban legendás a bor híre?
– A közhiedelem szerint a nedű fogyasztása a fiú utódok nemzését segíti elő. Oly erősen élt e hit a köztudatban, hogy Mária Terézia elrendelte: az ifj ú Habsburg főhercegek nászéjszakájukon fogyasszanak el egy-egy pohár somlóit a királyi ház férfi ágának megtartása miatt. A korabeli orvosok hite a bor gyógyerejében reális tapasztalatokon nyugszik: a furmint, a juhfark számos olyan alkotóelemet tartalmaz, amelyek fogyasztása hasznos a szervezet számára. A régi tapasztalatok és a modern tudományos kutatások eredményeit összevetve joggal nevezhetjük gyógybornak, mert magas savtartalma elősegíti az emésztést, fokozza az étvágyat, javítja a szervezet nitrogén- és zsírgazdálkodását. Beállítja a szervezet kellő savszintjét. A bor fölveszi a talajból kioldott ásványokat. A történelmi magyar fajták ma is élnek azon a vidéken: olaszrizling, juhfark, száraz hárslevelű, tramini. Mégsem hasonlítanak más borvidékek azonos nevű fajtáihoz, háttérbe szorulnak, – nálunk úgy mondják – felülírja őket a talaj. Magyarán szólva a szőlő feladja a lelkét a borban. Létrejön a csak e helyre jellemző rizling, hárslevelű ízárnyalat.

Egyedül nem megy…

Milyen borokat készít?
– Ma elsősorban rizlingben utazom, 2000–2001-ben születtek az első boraim. Az idén már termett juhfark és száraz hárslevelű is. A juhfark valódi büszkeségem, el is neveztem a dűlőt II. János Pálról, mivel ugyanabban az órában ültettem a szőlőt a földbe, amikor a pápát temették.

Nehéz a borral kereskedni?
-Nem könnyű. Kezdetben folyóborként értékesítettem, később bérbe palackoztattam, főleg Devecserben adtam el. De a bor jó, és jobb sorsra érdemes. Az volt a célom, hogy minél több helyre eljuttassam, Budapestre is. A barátom tervezte címkével forgalmaztam. Végül jött egy jó ötlet, négyen összeálltunk. Társaságunk, a Vinum Somlaicum tagjai önállóan végzik a munkájukat, a boraikat saját néven jelentetik meg. Ugyanakkor felelősséget is vállalunk egymásért azzal, hogy közösen használjuk a Vinum Somlaicum nevet címkéinken. Különböző bemutatók szervezésével és rendezvényeken való közös részvétellel újabb híveket szerzünk a somlói borok számára. Így könynyebb a vásárokra, kiállításokra, bemutatókra, kóstolókra küldeni a borainkat. Közösen készíttettük a dugót, az üveget, ez előnyösebb pénzügyileg. Ma már csak ketten visszük az ügyet a társulásban. Próbálunk bekapcsolódni a borturizmusba is. A pincéinkben húsz fő elszállásolására módot nyújtó panziót nyitottunk.

Tervei?
– Válaszút előtt állok. Odahaza, a Somlón most indulna be az említett panzió, termőre fordultak a szőlőim. Elértem férfi korom nyarát, biztosan tudom: borászattal szeretnék főállásban foglalkozni. Jó évjáratban tizenöt-húszezer liter bor terem. A múlt esztendőben a Miskolci Borgálán, amelyet az operafesztivál égisze alatt rendeznek, megnyertem az első díjat. Úgy tervezem, megmérettetem magam a nemzetközi mezőnyben is, például a Pannon Bormustrán, a Vin Agorán. A családommal itt élek a fővárosban… Foglalkoztat a somlói bor és a hozzá illő gasztronómia gondolata is.

J. M.