Ne hagyd magad, fogyasztó!

Hogyan tájékozódjunk, amikor a szupermarketektől az élelmiszerdiszkontokig egyre újabb és még újabb élelmiszerekkel találkozunk?
– Valóban, az EU-hoz csatlakozásunk után egészen új típusú kereskedelmi módszerekkel szembesültünk, megindultak az import szállítmányok, szinte korlátlanul, bármelyik uniós tagállamból, engedély nélkül. A bő választék nem hozott szigorúbb ellenőrzési, forgalomba hozási szabályokat, engedékenyebbek lettek a hatóságok, s nekünk, fogyasztóknak ez egyáltalán nem megnyugtató.

Nem csak az EU-ból érkeznek az élelmiszerek. Ezekkel mi a helyzet?
– Amennyiben harmadik államból kapunk árut, azt azon az országhatáron kell bevizsgálni, ahol belép az EU-ba, és nyomban feltüntetni, honnan jött. De ez sem biztonságos megoldás. Itt volt az Afl atoxin-ügy, vagyis a mérgező anyag megjelenése a penészesedő paprikán. Nálunk alacsonyabb a határérték, mint az EU más államaiban, ez esetben Spanyolországban. Így onnan akadálytalanul bekerült a tagállamokba, és jöhetett tovább egészen hazánkig. Ugyanakkor az EU-tagállamok között nagyon jól működik a riasztási rendszer. Olaszországban akadt fenn a „szűrőhálón” egy szennyezett pisztáciaszállítmány. Beléptetéskor megvizsgálták, és azonnal megállították, nem juthatott tovább, amiről azon nyomban valamennyi tagország értesült.

Jól fontoljuk meg, mit vásároljunk!

Mikor megbízható egy áru minősége?
– Nehéz erre válaszolni. Azonnal felmerül a gyártó és a kereskedő felelőssége. Előfordul, hogy adnak egy mintát bevizsgálásra, ami hibátlannak mutatkozik. A vizsgálat véleménye erről az adott mintáról szól. Ugyanakkor a teljes szállítmány, s pláne a következő ugyanerről a helyről és ugyanettől a cégtől, már nem feltétlenül ugyanolyan jó minőségű. Létre is hoznak erre a célra akkreditált laboratóriumokat, amely a vizsgálat után minőségi bizonyítványt ad ki a terméknek a bevizsgált részéhez. Ezt minden egyes tételnél lehetetlen ellenőrizni, maximum csak szúrópróbaszerűen. A kereskedelem – különös tekintettel a nagyáruházláncokra – megreszkírozza a teljes mennyiség értékesítését, nagy pénz, nagy haszon alapon.

Mi az a minimum, amit számon kérhetünk?
– Létezik a Kódex Alimentárius, amely elsősorban az alapélelmiszerekre vonatkozó kötelező előírásokat tartalmazza, és azokat az irányelveket foglalja magában, amelyeket illik betartani, figyelembe venni. A könyv harmadik részében találhatók az élelmiszeripari vizsgálati módszerek.

Mit tehetünk mi, vásárlók?
– Ne dőljünk be a hamis reklámoknak, legyünk tudatos fogyasztók! Az egyik legáltalánosabb probléma, hogy mindenfélével kábítanak bennünket: kedvenc példám a „hosszan friss tej”. Mindenki szeret enni, fogékony az eff éle blöff ökre. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal az összes hirdetést, amelynél tudományos evidencia igazolja a félrevezetést, begyűjti. Folyamatban van több ilyen vizsgálat. Például a margarinon kiemelten szerepel a C-vitamin-tartalom, ám mellette nincs feltüntetve a koleszterinszintet emelő transzzsírtartalom. Annak idején az élelmiszertörvény előírta, hogy az árun kötelező a vonatkozó tápanyagtáblázat feltüntetése. Magunk dönthettük el, miből mennyit használjunk. Ezt kár volt megszüntetni. Újabb elv, hogy az is szerepeljen a feliraton: menynyi az ideális napi elfogyasztható adag. Nem egészen értek egyet ezzel. Gondoljunk csak a túróra, amelyből van zsíros, félzsíros és sovány. Maradjon a döntés joga az enyém, a fogyasztóé, melyiket válasszam, és mennyit egyek belőle! Olykor megjelölik, hogy harminc százalékkal kevesebbet tartalmaz ebből vagy abból ezt vagy azt, de nem lehet tudni, hogy mihez képest…

Melegítésnél nem a legmegbízhatóbb

Vegyük fel a szemüvegünket?
– Igen, olvassuk el a tájékoztatókat! Minden eszköz a kezünkben van, nőtt a felelősségünk. A sóra sok mindent ráírnak, de azt kevesen tudják, hogy napi hat grammnál többet nem tanácsos megenni. A feliratok betűnagysága három milliméternél nem lehet kisebb – persze nem lehet állandóan szemüveggel vagy nagyítóval felszerelkezve tologatni a bevásárlókocsit. Nem vagyunk tisztában a vásárlás sorrendjével sem. A nem romlandóval kezdjük, a mélyhűtöttel fejezzük be! A piaci beszerzés mindig bizalmi dolog, járjunk nyitott szemmel. Bizonyos higiéniai szabályokat sem téveszthetünk szem elől. Jó, ha tudjuk, melegítésnél nem a mikrosütő a legmegbízhatóbb, hiszen a kellő biztonságot nyújtó hőfokot nem éri el, és már meleg az étel.

Melyik a legsikeresebb akciójuk a fogyasztókért?
– Igazi sikerélményem akkor volt, amikor a szemem láttára olvasta a nagyi a csokoládényuszi feliratát. Félretéve a viccet, remek kezdeményezés a Fogyasztók Világnapjából kiszélesedett Fogyasztók Hete – mivel március 15-e egybeesik nemzeti ünnepünkkel. Számos előadás, kiemelt tájékoztatás segíti a jó választásban a vásárlókat. Az országban ötvenkét iroda tart klubszerű foglalkozásokat például az élelmiszer-adalékokról, hatásukról, az allergia veszélyeiről, és a kiadványainkról még nem is beszéltem.

Mi a helyzet a bioélelmi szerekkel?
– Drágábbak, viszont egészségesebbek, megbízhatóbbak. EU tagságunk óta nagyon szigorú szabályok írják elő, hogyan lehet valaki biogazdálkodó, milyen feltételekkel kezdhet a termeléshez. Évekig bevizsgálják, ellenőrzik a terméket, a termelési körülményeket. Nyugat-Európában ma nagy divat a saját termés, rangja van. Ausztriában terjed a házi disznóhizlalás vagy hizlaltatás. Elküldik egy környékbeli kis vágóhídra, ahonnan konyhakészen, csomagolva, mélyhűtésre vagy további feldolgozásra előkészítve küldik vissza a tulajdonosának a sertést. Nálunk is terjed az otthon előállított termékek piaca, különösen ott, ahol sok a gyerek, dinnyét, burgonyát termelnek. Az „ami nem olyan szép, jó lesz nekünk” szemlélete megfordult. Legyünk olyanok, mintha magunknak termelnénk, termelő és fogyasztó ne szakadjon el egymástól!

(Járay)