Növényvédelem a hegyvidéki kertekben

A zöld varangy is segíthet

Kertjeinkben számtalan kártevő és kórokozó megfordul. Ennek oka a viszonylag sűrű beültetés és a különböző növényfajok, -változatok nagyon magas száma. Ezek között minden kártevő megtalálja az ízlésének megfelelőt. De mit tehet a kertész, ha a bár könnyebb megoldást kínáló, de baljóslatú fegyvereit, a vegyszereket mellőzni szeretné? Szerencsére akadnak más, a kert használóira teljesen veszélytelen megoldások is!

Ahogyan a növényeknek akadnak ellenségeik a kertben, úgy – szerencsére – az ellenségeknek is vannak természetes ellenségeik. Csak megfelelően kell használni őket. Csalogassuk a kertbe a kártevőkkel táplálkozó állatokat, és bírjuk őket maradásra! A kerti madarak többsége például szívesen fogyasztja a rovarkártevőket. Elég egy sekély vízzel teli tál, amelyben a madarak a nyári hőségben fürödhetnek, és néhány macskamentesített, biztos fészkelőhely a kert nyugodt zugában. Ha télen etetővel tartjuk őket a közelben, és olyan bokrokat is ültetünk, amelyek bogyóival az ősszel táplálkozhatnak, akkor a madarak cserében a mi kertünkben fogják irtani a kártevőket.

A hangyák elárulják a rejtőzködő tetveket

Kevesen gondolnak arra, hogy a hegyvidéken gyakori sünök is jó szolgálatot tesznek. A tüskés hátú éjszakai állatok alaposan átfésülik a kertet, és minden rovart összefogdosnak. Tetszésüket egy keveset bolygatott farakás is elnyeri, ahol áttelelhetnek, és menedéket lelnek a tavaszi utódnevelés időszakában. A sünök szerencsére elég önálló teremtmények, nem szelídíthetők meg néhány tálka tejjel vagy más csalétekkel. Minden, amit tehetünk értük, a nyugodt búvóhely biztosítása, és persze az, hogy az autóban ülve a nyári estéken számítunk az utcákat keresztező, vadászni ballagó állatkákra. A kertész másik hasznos segítőtársa a varangy. A sokak szemében „nemszeretem” kétéltű gyalog járja be a kertet, és gyűjti össze az útjába kerülő csigát, rovart. Kegyeit mindig nyirkos és sötét nappali pihenőhelyekkel lehet elnyerni, de a köves, száraz hegyvidék nem tartozik kedvelt lakóhelyei közé.

Ha az állatvilágban nem találtunk szövetségesekre, akkor a növények között keressük azokat. Sok növény ugyanis nemcsak saját magát védi meg a kártevők egy részétől, hanem a szomszédságát is. Ha a díszkertbe nem csak színük és formájuk alapján válogatunk növényeket, akkor a kártevő-inváziókat is megelőzhetjük. Régi megfi gyelés, hogy a levéltetvek például nem szívlelik a levendula és a kapor illatát. A büdöske, a hagymafélék és a körömvirág elriasztják a talajban lakó férgeket, hogy a nehezen beszerezhető gilisztaűző varádicsról – mint a riasztás legismertebb fegyveréről – már ne is tegyünk említést. A díszkertek legbosszantóbb ellenségétől, a hegyvidéken szerencsére ritka vakondoktól a legkönnyebben szintén a hagymafélék ültetésével szabadulhatunk meg.

A vadgesztenyét az aknázómoly fenyegeti leginkább

Az önvédelem mellett az „önfeláldozásról” is érdemes szót ejteni. Vannak ugyanis olyan növények, amelyek bizonyos kártevőket ellenállhatatlanul vonzanak, ezáltal a környezetüket mentesítik a fertőzéstől. Ki ne látott volna már a levéltetvek hordáitól fekete hajtású bodzát nyár elején, miközben a szomszédos növényeken egyetlen szívogató sem mutatkozott? Ugyanígy szinte bizonyos, hogy ahol kecskerágó van, ott apró fehér molytetveket és pajzstetveket is találunk a levelek hátoldalán és a fiatal hajtásokon. Az így összegyűlő kártevők persze előbb-utóbb elszaporodnak és átterjednek más növényekre is, de addig lehetőségünk van a fertőzött részek eltávolítására és a hatékony irtásra.

Ha a fertőzés már elhatalmasodott a növényeken, akkor a védekezés komolyabb eszközeihez kell nyúlni. A vegyszerek előtt azonban próbát tehetünk a növényi teákkal, főzetekkel, oldatokkal.Ezek olyan szerek, amelyek  könnyen hozzáférhető növények hatóanyagait tartalmazzák, de permetezéssel kell a kártevőkkel fertőzött növényre juttatni. Természetesen minden gyakorlott és a növényvédelem eme egyre ritkuló módját alkalmazó kertésznek megvannak a bevált receptjei, amelyek néhány alapszer továbbfejlesztett változatai. Levéltetvek ellen például hatásos az egy napig áztatott csalán levével történő alapos permetezés.

A hegyvidéki kertek, utcák és parkok gesztenyefáit pusztító, dél felől terjedő aknázómolyok ellen sajnos nincs megfelelő alternatív védekezési lehetőség. Érdemes ezért az önkormányzat által évek óta támogatott egységes permetezést igénybe venni. Az évi kétszeri permetezés akkor igazán hatékony, ha nem csupán egy-egy kertben, hanem mindenhol megtörténik, ahol vadgesztenyefák élnek, mert így csökken a viszszafertőződés esélye. A magas fák lombozatának megóvására csak a szakértők által elvégzett alapos permetezéssel nyílik lehetőség.

Barta István