Otthon az iskolában

Az elmúlt évtizedek alatt sokat változott a Hegyhát út 19. szám alatti gyermekintézmény. Az 1937 és 1943 között épült „társasnyaraló” a háború után többek között gyermekpszichiátriai gondozóként és fiúotthonként működött, majd 1969-től gyógypedagógiai intézetté alakult, azaz itt alakítottak ki otthont az értelmileg sérült, állami gondozott gyerekeknek. Oktatásukhoz a közelben, a Laura út 24. alatti, egykori Piatnik-villában hoztak létre egy külön iskolát. Az iskola 1995-ben költözött át a Hegyhát útra, közvetlenül a gyermekotthon mellé, amikor is a régi, központi épületet felújították, illetve megtoldották új szárnyakkal. Az 1995-ben átadott – s még ugyanabban az esztendőben az Év Középülete-díjjal is kitüntetett – épületegyüttes ma is korszerű és szép környezetet nyújt az itt élő, illetve tanuló fiataloknak. 

Bár az intézmény műszaki – különösen számítástechnikai – felszereltsége a korábbi években még jókora lemaradásban volt a kor igényeihez képest, mostanra ezt a hátrányt nagyrészt sikerült leküzdeni. Informatikai vonalon legutóbb néhány hete történt jelentős előrelépés, amikor is egy felajánlásnak köszönhetően új laptopokkal, nyomtatókkal és vezeték nélküli hálózati eszközökkel gazdagodtak.

Haigl Béla igazgató elmondta: január végén egy rangos nemzetközi informatikai diákverseny, a EuroSkills hazai döntőjének adott helyet iskolájuk, és a szponzorok (a Microsoft, a Humansoft és a Cisco) ajándékaként megkaphatták a felvonultatott nagy értékű számítástechnikai eszközök egy részét. Az igazgató jelezte, a laptopokat a tanórákon használják majd, míg a tantermekben felszabaduló asztali PC-ket internet-hozzáféréssel együtt a gyerekek lakrészeibe helyezik át, hogy mindenkinek legyen módja privát jelleggel is számítógépet használni.

A számítógépek többrétű felhasználási módja is mutatja, hogy a Hegyhát úti intézményben öszszetett oktató-nevelő munka zajlik. Az igazgatótól megtudtuk: alsó és felső tagozatos, koedukált általános iskola (1995 előtt még csak felső tagozaton oktattak kizárólag fiú tanulókat), valamint egy speciális szakiskola is megtalálható náluk – ez utóbbi a sajátos nevelési igényű gyerekeknek ad az Országos Képzési Jegyzék követelményeinek megfelelő képesítést lakástextilvarró és -javító, bőrtárgykészítő, valamint számítógépkezelő szakmákban. Az iskolákkal szimbiózisban működik egy gyermekotthon 47, s egy diákotthon 15 lakóval. A fi atalok az épületeken belül önálló, nyolcnyolc fős lakásotthonokban nevelkednek, amelyeket különböző háztartási gépekkel, telefonnal, rádióval, televízióval, DVD- és videolejátszóval szereltek fel – illetve most már internetes kapcsolattal ellátott komputerekkel is.

Az intézmény vezetője kiemelte, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek értelmi, érzelmi és finommozgásos fejlődését nagyban elő tudják segíteni a számítógépek tanulási célú vagy akár játékos alkalmazásával. Természetesen a gépek mellett sok minden mással is támogatják a sérültek integrációját: az egyik legalapvetőbb pedagógiai eszköz az, hogy a fejlesztésre szoruló gyerekek „ép” társaikkal közösen vehetnek részt számtalan szabadidős programon. Például együtt viszik őket kirándulásokra; az elmúlt években számos hazai nevezetességet, tájegységet meglátogattak, jártak az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban, Szilvásváradon, Királyréten, a Gemenci-erdőben és Petőfi Sándor szülőházánál is. Külföldi élménypedagógiai programokon megismerték Kassát, Pozsonyt, Bécset, és Obervellachba is eljutottak egy sítúra alkalmával. A pályázati támogatásoknak köszönhetően időnként színház-, mozi- és múzeumlátogatásokra is van lehetőség.

Azoknak, akik nyáron sem tudják családjukat felkeresni, táborozást biztosítanak kis falvakban (Tarnaméra, Bogács, Szandavár), valamint a Balaton mellett és a Bakonyban. A gyerekek minden évben az intézmény kezelésében lévő pilisszántói kastélyban mint erdei iskolában fejezik be nyári üdülésüket.

Haigl Béla megemlítette, hogy gyermekeik sokféleképpen kötődnek intézményükhöz. Van, aki náluk lakik és tanul, van, aki tanulni jár be, és olyan is akad, aki innen jár ki tanulni vagy dolgozni (a gyermekotthonban ugyanis 24 éves korig lakhatnak az utógondozói ellátásban részesülők). A náluk élő fiatalok többsége nagyon rossz családi légkörből kerül hozzájuk, ezért ők csak ritkán és rövid időre mennek haza. Természetesen az ő esetükben is meghatározó a vér szerinti szülőkhöz való kötődés, amit az intézménynek erősítenie kell, s a gyermekjóléti szolgálatokkal együttműködve alkalmassá kell tenniük a családokat gyermekeik visszafogadására.

z.