Sárgabarack – az örmények almája

A sárga- vagy kajszibarack (Prunus armenica) őshazája mindmáig vita tárgya, Közép-Ázsia tűnik a legvalószínűbbnek. Innen való a legrégebbi, hatezer évvel ezelőtti, elszenesedett barackmaglelet. Vad fajtája ma is megtalálható a mai Kína északi részén, de ott már Kr. e. 3000 előtt rendszeresen fogyasztott gyümölcsnek számított. Később nemcsak a vadon termő, hanem a termesztett változatát is jól ismerték.

A görögök már Nagy Sándor hadjárata idején, a Kr. e. IV. században jóízűen ették a zamatos sárgabarackot. A hadjárat után ötven évvel Theophrasztosz egy Hellaszban meghonosított barackfáról tett említést. Lucullus, az ókori rómaiak bőséges lakomáiról elhíresült hadvezére az örményekkel vívott háború idején akadt rá a pompás gyümölcsre, s hadizsákmányával együtt hazavitte Rómába. Plinius G. P. – római történeti, természettudományi, hadtudományi és retorikai író – ránk maradt Természetrajzában örmény almának titulálta a sárgabarackot, s ettől kezdve már nem volt gátja európai elterjedésének. Az európai hódítóknak köszönhetően azután Amerika, Dél-Afrika, sőt Ausztrália is belépett a sárgabarackevők és -termesztők közé. Úgy tartják, ám ez még nem bizonyított, hogy a Bibliában említett arany alma sem volt más, mint sárgabarack, ugyanis a Földközi-tenger vidékén ma is így nevezik.

Némelyek szerint Pannónia lankáin először a görögök és a rómaiak honosították meg. Mások úgy vélik, a honfoglaláskor hoztuk magunkkal. Mindenesetre egy óbudai múmiasírból előkerült barackmag azt a feltevést igazolja, hogy elődeink előtt sem volt ismeretlen gyümölcs. Ez még csak apró, kemény, sárga fajta volt, a közkedvelt húsosabb kajszibarackot a török hódoltság alatt kezdték nemesíteni és termeszteni. Végül is nálunk jó talajra lelt, még kedvezőbb éghajlatra, s a gondos kezek munkáját meghálálva a XVI. század óta bőséggel terem.

Azt régóta tudjuk, hogy a renyhe bélműködésre jótékonyan hat a sárgabarack. A népi orvoslás szerint a szívre és a véredényekre gyakorolt hatása is kiváló, s egyúttal a hosszú élet forrásaként, a jó egészség alapjaként tartják számon. Magját szívizom erősítésére ajánlják, a mandulához hasonlóan. Rákmegelőző szerként és légúti megbetegedések gyógyítására is alkalmazták.

Próbáljuk ki mi is a sárgabarack áldásos hatásait a mellékelt finomsággal!

Járay Mari

KAJSZITORTA
Kezdjük a tortakészítést majdnem a végén. Kenjünk ki kb. 4 deka vajjal egy 24-26 centi átmérőjű tortaformát, és szórjuk meg 1 púpozott evőkanálnyi liszttel. Közben 170 Celsius-fokra előmelegítjük a sütőt. Ezután megmosunk 60 deka sárgabarackot, lecsöpögtetjük, elfelezzük, kimagozzuk, gerezdekre vágjuk. Egy tálban 10 deka lisztet 5 deka keményítővel elkeverünk, és 6 tojást két mélyebb tálba szétválasztunk. A sárgákat 1 kiskanál vaníliás cukorral, 1 csipetnyi sóval, fél citrom lereszelt héjával és 8 deka puha, fehér marcipánnal simára keverünk. Hozzáadunk 12 deka puha vajat, és a masszát krémesre keverjük (habverővel 10, robotgéppel 5 perc).

A tojásfehérjéket 10 deka cukorral krémes habbá verjük. A hab harmadát belekeverjük a marcipános masszába. A többit óvatosan összekeverjük a lisztes, keményítős keverékkel, s végül mindkét keveréket óvatosan összeforgatjuk. Beleöntjük a tortaformába, eloszlatjuk, és befedjük a gerezdekre vágott sárgabarackkal. A gyümölcsszeleteket óvatosan a tésztába nyomkodjuk. A tortát 55 percig sütjük a középső rácson.

Míg sül a barackos torta, addig 10 deka sárgabaracklekvárt felfőzünk, a forró lekvárral vékonyan bekenjük a megsült torta barackos tetejét, majd hagyjuk kihűlni. Amint kihűlt, kivesszük a tortát a formából, cikkekre vágva tálaljuk, ásványvízzel vagy egy pohár hároméves, édes tokaji szamorodnival kínáljuk.